Nyolcvan éve vette meg a GM az Opelt

Ezt megelőzően az Opel Németországban több éven keresztül folyamatosan csökkentette az árakat, hogy ily módon  növelje az eladásokat. A bevételeket egy új gyár felépítésére fordította, s a cél a termelés  növelése volt. De kitört a világgazdasági válság, ami a kereslet jelentős visszaesésével járt. A németországi gyár központjában, Rüsselsheimben  akkoriban úgy gondolták, hogy a túlélés, a válság leküzdése csakis egy új partner tőkeerős támogatása révén lehetséges.

S ezt követően esett a választás a General Motorsra, amely már korábban is érdeklődést mutatott az Opellel való együttműködés iránt, az amerikaiak ugyanis meg akarták vetni a lábukat a német piacon. Ennek azonban két jelentős akadálya volt. Az egyik az, hogy a GM-modellek – akárcsak ma is – a kivitelezés, illetve a fenntartás tekintetében már akkor is jóval költségigényesebbek voltak. A másik akadályt a vámilletékek jelentették, amelyek az amerikai autók, illetve  autóalkatrészek európai importját jelentősen megnehezítették.

Mindez azután felgyorsította az átvételt mint lehetséges megoldást. Az Opel akkoriban Németország legnagyobb autógyára, egyben pedig a legnagyobb Amerikán kívüli autógyár volt. A Németországban gyártott autók 45 százaléka Rüsselsheimben készült, s az Opel 12 ezer  alkalmazottjával abban az időben az ország egyik legnagyobb munkaadója volt. Piaci részesedése akkoriban meghaladta a 25 százalékot, ami mára – szakértők szerint az elhibázott modellpolitika, valamint a különböző minőségi problémák miatt 8 százalékra esett vissza.

A kereken 80 évvel ezelőtt kötött „házasság” most azonban a teljes kisiklás előtt áll. A General Motorst és az Opelt egyaránt a fizetésképtelenség fenyegeti. A kialakult helyzet kiváltója pedig ismét egy gazdasági válság volt.

Ez alkalommal azonban a „menekülést” az Opel számára semmiképpen sem az amerikai anyavállalat kínálja. Sőt a túlélését az elválás biztosíthatja. A gyár európai vezetője, Carl-Peter Forster és az alkalmazottak érdekeit képviselő üzemi tanácsok vezetője, Klaus Franz a GM-től való leválást sürgeti, mégpedig egy európai részvénytársaság formájában. Ebben  egy új beruházó mellett  részt vehetnének az Opel-kereskedők és az alkalmazottak is, akik a vállalt bércsökkentés fejében jutnának részesedéshez.

A sors iróniája, hogy pontosan 80 évvel Wilhelm von Opel amerikai látogatása után most Theodor von Guttenberg német gazdasági miniszter tárgyal az Egyesült Államokban a GM vezetőivel, az alkalommal azonban már nem a „házasság” megújításáról, hanem annak lazításáról. S a GM a hírek szerint jelezte: kész belemenni abba, hogy egy esetleges új részvénytársaságban csak kisebbségi tulajdonos legyen. A miniszter szerint az Opel túléléséhez – akárcsak 80 évvel ezelőtt – ismét kell egy tőkeerős új beruházó, s esetleges állami segítség csakis ezek után jöhet szóba.