Látogatás az Equipe Europe restaurátor- és szerelőműhelyében

A veteránrajongók egy jelentős csoportja ugyanis a letűnt idők versenyautóit kedveli, és ők legtöbbször nem riadnak vissza az egykori futamok „újrajátszásától” sem. Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában igen kedveltek az immár veteránkorú betontorpedóknak rendezett futamok, számos, több viadalból álló éves versenysorozatot is szerveznek számukra. Az ilyen gépek restaurálása és karbantartása pedig jóval több munkát igényel, mint egy retro személyautó esetében. Az Equipe Europe-ot, Franciaország legnagyobb restaurátor- és szerelőműhelyét mára világszerte a szakterület legjobb tíz cége között tartják számon. Yvan Mahé műhelyének fő specialitása a 60-as és 70-es évek versenyautóinak újjáépítése, javítása, illetve a versenyekre való felkészítése, de a tulajdonos általában bevállalja más korszakok betontorpedóit, illetve ritka esetekben utcai autókat is helyrepofoz.

Így aztán ottjártunkor a szerelőműhely előtt egy Lola T70 vár bebocsátásra, míg az egyik raktárépület mellett további Lolák, Porschék, háború előtti és utáni brit sportautók pihennek. Az 1950-es, Le Mans-t is megjárt Corvette mellett álló Delahaye Grand Prix 145 az a példány, amely 1937-ben egy új sebességi rekord felállításáért elnyerte a francia kormány egymillió frankos fődíját. A kuriózumok sora pedig nem ér véget. Egy másik ódon raktárépületben nyúlik el Yvan Mahé saját Porsche 935 „Moby Dick” versenyautója, amellyel a Classic Endurance Racing (CER) sorozatban száguldozik. Egy-egy autó teljes körű restaurálása akár több mint egy évet is igénybe vehet, így az a Bugatti T35 és Porsche 910, amelyik több más veterán jármű, poros motorháztető és jobb sorsra váró hátsó szárny között vegetál egy újabb raktárépületben, a legjobb esetben is csak jövőre kerülhet sorra.

Yvan Mahé 25 éve versenyez veteránmegmérettetéseken, a szakma pedig akkor figyelt fel rá, amikor 1990-ben egy Lola T70-essel gördült ki a pályára. A leírhatatlanul nyomorúságos állapotban lévő versenyautóhoz egy apróhirdetés révén jutott hozzá, majd a Gulf-istálló egykori technikusa, Maurice Gomm segítségével faragott belőle makulátlan járművet. A munka minősége a többi pilótát is lenyűgözte, így sorra kérték fel arra, hogy viselje gondját versenyautóiknak. Ez volt a kiindulópontja az Equipe Europe vállalkozásnak, így nemsokára Mahé úr megengedhette magának, hogy csakis ezzel foglalkozzon, versenyről versenyre járva a mozgó műhellyé átalakított teherautójával. Közben egy restauráló főhadiszállást is szeretett volna, hogy nyugodt körülmények között foglalkozhasson a rá bízott veteránkincsekkel. Az Ozouer-le-Voulgis temploma mögött álló egykori kolostori épületekre tíz éve bukkant rá, és egyből tudta, hogy ez az, ami neki kell. Az épületek egyikében lakott egy ideig Jacques-Louis David is, aki a francia festészet meghatározó alakja volt kétszáz évvel ezelőtt.

A teljes körű szolgáltatásokat értékelő ügyfelei hűségesen követték, és hamarosan újabb megrendelők érkeztek – leginkább külföldről. Yvan Mahé és alkalmazottai a világ bármelyik pontjára elutaznak egy ritka és eredeti komponensért, a főnök ars poeticája pedig az alapos dokumentáción és a figyelmes szétszerelésen alapul. A műhelynek hat állandó alkalmazottja van, de szükség esetén előfordul, hogy húszan is dolgoznak az Equipe Europe-nál. A szerelőcsarnokban és a raktárépületekben általában 60-70 autó áll, idén közel 30 járművet készítettek fel a CER-sorozatra, illetve a neves Tour Auto veteránversenyre. De nem csak a gyűjtők ismerik el szakértelmüket: egy Ford GT40, egy Matra 660/670, illetve egy McLaren M8 FP mellett a műhelyben egy Peugeot 905 Evo1-en is szorgoskodtak a szerelők. Az 1991-es szuzukai négyórás versenyen győztes versenygépet a francia gyár bízta az Equipe Europe-ra. Talán még ennél is nagyobb megbecsülésről árulkodik, hogy az egyik ponyva alatt ott lapult az 1988-as Peugeot Oxia tanulmányautó – új tulajdonosa a hétköznapokban is használható járművet szeretne faragtatni a működőképes prototípusból.