Helyszíni beszámoló a 36. párizsi Salon Retromobile veteránjármű-expóról

A szalon törzsközönségének hozzáértését bizonyítja, hogy a gyár jubileumát ünneplő Mercedes-standon sem az 1886-os Benz Patentet vette körül a legnagyobb tömeg, hanem a német márka saját stuttgarti restauráló-műhelyének képességeit bemutató Mercedes–Benz 37/90 PS típust. Az 1910-ben készült, fakarosszériás nyitott jármű több mint százéves motorja aranylóan csillogott az óriási motorháztető alatt, a belső térben pedig két süppedős bőrkanapé mutatta, hogy a múlt század elején mit is jelentett a luxusautó kifejezés.

A Retromobile kiállítóit általában négy nagy csoportba lehet osztani. Fontos szereplők a gyártók, amelyek főleg valamilyen különleges jubileumi kiállítással rukkolnak elő; hozzájuk kapcsolódnak, de azért külön réteget képviselnek a különböző márkák vagy típusok rajongóit tömörítő klubok. A kisebb-nagyobb veteránjármű-kereskedők szintén impozáns standokat mutatnak fel, míg az óriási kiállítócsarnok sarkában kaptak helyet a különböző alkatrész-, tartozék-, kiegészítő-, könyv-, makett- és műkereskedők. Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de ez utóbbiak is jelentős számban képviseltették magukat a szalonon, sőt külön „galériát” kaptak, ahol festmények, nyomtatványok, szobrok, fotók sorakoztak. A kivitelezés magas minősége és a borsos ár mellett a harmadik közös nevező maga a téma volt: az autózás. Órákig lehetett kutakodni a különböző könyvkereskedők kínálatában is, és bár a fő nyelv a francia volt, számos angol és német autózási témájú kötet is kellette magát. Autómodellből több tízezer volt kapható, némelyik már egy-egy működő autó áráért keresett új gazdát, és nagy sikerük volt az autózás két háború közti hőskorát idéző ruházatoknak, főleg a bőrsapkáknak és autósszemüvegeknek. Az, hogy az automobil milyen mértékben hatja át az életünket, jól mutatta az a stand, ahol több mint száz eredeti bakelit hanglemez volt kapható: a zenei stílus változó, de valamennyi borítóján ott szerepelt egy autó.

A nagy gyártók közül természetesen a hazai márkák is óriási felületen állítottak ki. A Peugeot korábbi csúcstartó prototípusait és motorkerékpárjait hozta el a saját múzeumából. Érdekes látványt nyújtott az együléses 404 Diesel, amelyik 1965-ben nem kevesebb mint negyven távolsági, megbízhatósági és sebességrekordot állított föl. Az oroszlános márka standját 15 Peugeot-márkaklub pultja ölelte körül, hiszen Franciaországban a gyártó összes jelentős típusának jól szervezett rajongótábora van. A Renault öt év után tért vissza a Retromobile-ra, bohókás standján az egyik legvidámabb típusa, a 4L 50. évfordulóját ünnepelte. A színes kartonmasék közé beállított 12 jármű a több mint nyolcmillió példányban gyártott típus teljes történelmét felölte, a furgon, kabrió és rali változatokon át egészen az 1992-es búcsúszériáig. A Citroën a sportsikereire fektette hangsúlyt: a jelen és a közelmúlt ralivilágbajnok és Dakar-győztes gépei mellett távoli múltat a tankszerű 8CV sportautó (1933-ban három hónap alatt 305 ezer kilométert tett meg) és a hátul lánctalpas P17 teherautó képviselte; ez utóbbi 80 éve teljesített egy kőkemény ázsiai expedíciót. Az autósporthoz való szoros kapcsolatát mutatta be a Mazda is, a rali- és pályaverseny-autókat felvonultató stand fő helyén az apropót adó 787B állt. A piros-zöld betontorpedó 20 éve aratott duplán történelmi győzelmet a Le Mans-i 24 órás versenyen: ez volt a japán gyártók eddigi egyetlen sikere, és szintén egyedi, hogy bolygódugattyús Wankel-motorral nyertek a francia pályán.

A kereskedők közé sorolható a francia Artcurial aukciósház, amelyik tavaly alakította meg saját járműrészlegét, és idén már a Retromobile hivatalos árverését tarthatta. A legnagyobb összeget, 580 ezer eurót egy 1937-es Bugatti 57C Atalante típusért fizettek, de a Lukas Hüni cég standján volt egy másik Bugatti, amelyik ennek az ötvenszeresét érte: az 57S Atlantic, amelyből három darab létezik a világon, a kiállítóterület központi helyét foglalta el. A svájci kereskedőcég szakemberei által felügyelt restauráláson átesett 1936-os ritkaság tavaly cserélt újból gazdát: a vételár titkos volt, de a bennfentesek szerint 30 és 40 millió dollár között mozgott. A svájci cég ezzel a járművel idén lekörözte főbb vetélytársait: a Fiskens és a Hall & Hall ugyanis évről évre szintén milliós értékű autócsodákat állít ki. A két brit nagyágyú így külön csatát vívott: az előbbi standján négymillió euróért kínáltak egy kifogástalanul restaurált Jaguar C-Type típust, míg az utóbbi hárommillió fontos vételár mellett állította ki a kétszeres Le Mans győztes (1951, 1953) modellsorozat egy eredeti állapotában megőrzött darabját.

Kiss Csaba, Párizs