Exkluzív olasz sportkocsikat rajzolt Tárnok Zsolt formatervező

 „A középiskola elvégzése után, 2001-ben kezdtem el foglalkozni a továbbtanulással, és utánanéztem az egyetemek kínálatának – mesélt az MTI-nek a kezdetekről a budapesti tervező. – Elsőként adódott az Iparművészeti Egyetem, de azt tudtam, hogy az ottani követelményekhez még nem elég jó a rajzkészségem. Akkor fülembe jutott, hogy a Műszaki Egyetem is indít iparitermék- és formatervező képzést. Mivel benne volt a formatervezés, ez nekem bőven elegendő volt, hogy oda pályázzak. Ott, az egyik formatervező tanárom mindenkit megkérdezett, hogy milyen pályára szeretne lépni, amire én azonnal rávágtam, hogy autótervező akarok lenni. Tetszett neki, hogy határozott elképzelésem van, és az internet felé irányított, ahol abban az időben rengeteg pályázati lehetőség akadt, mivel akkor még dübörgött az autóipar.”

A nagy cégek az ilyen pályázatok révén szerették volna kialakítani új tervezőgárdájukat és beszippantani a tehetségeket. Zsolt is részt vett egy Mitsubishi által kiírt pályázaton, amelyet további ilyen megmérettetések követtek. „Több pályázati sikert értem el, ami azért volt fontos, mert szép lassan jöttek a visszajelzések, hogy van valami keresnivalóm a pályán, hiszen a bírálóbizottságok a nagy autógyárak neves tervezőiből álltak” – mondta erről. Az első igazi sikernek a Motor Trend nevű amerikai autós magazin kiírásán 2004-ben elért különdíjat tartja.

Ennek köszönhetően egy hetet tölthetett Los Angelesben, ahol olyan emberekkel találkozhatott, mint az azóta saját gyárat alapított Henrik Fisker vezető tervező, az Aston Martin akkori igazgatósági tanácsának tagja. Pályafutásában sokat segített, hogy az egyetem utolsó évét cserediákként Skóciában töltötte, majd az itt szerzett kapcsolatai segítették abban, hogy a magyarországi egyetem befejezését követően Olaszországban tanulhatott tovább járműdizájnt. Barátjával, Magyari Gáborral együtt Olaszországból való hazatérése után, 2007-ben alapította ma is működő tervezőcégét.

„El kellett döntenem, hogyan tovább, habár voltak megkereséseim, nem akartam több évre aláírni egy tervezőmérnöki állásért” – jelezte, hogy miért döntött a saját iroda nyitása mellett. „Megrendelésre dolgozunk, vagy ha van megfelelő pályázat, akkor arra állítjuk öszsze a pályaművünket. Amikor ötletrajzokat készítünk, akkor nem szeretünk semmit előre tudni gyártástechnológiai vagy bármi más megkötésről, mert az nagyon korlátozná az agyat, a gondolkodás irányát. Ehelyett az ötletrajzainkat visszük el a megrendelőhöz, amelyekből már le lehet szűrni a gyárthatóságot. Általában két-három verzió marad, mielőtt hozzálátunk a számítógépes tervezéshez” – mesélt a munkamenetről.

A Faralli & Mazzanti autóműhelynek készült Vulca után jelenleg az új típust, az Evantrát építik. Ez hosszú időt vesz igénybe, mert a tervezés után is nyolc-kilenc hónapot dolgoznak a teljesen manufakturálisan gyártott gépkocsikon. Nyilván egy prototípus elkészítése során nagyon sok probléma léphet fel, ezért az év felét – kéthetes periódusokkal – minden bizonnyal Olaszországban fogja tölteni.

„A most készülő Evantra nagy fordulópontot jelent az életemben. Ebből a típusból évente legfeljebb öt darabot fognak készíteni. Az elsőt már meg is rendelték. A következő pár évem arról fog szólni, hogy ezt a típust fogjuk változtatni, mint ahogy más luxusautók esetében már előfordult. Így akár tíz éven keresztül is életben lehet tartani egy adott típust. Mindemellett elvállalok más ipari formatervezést is, így nem régiben készítettem el egy ivókút tervét, de részt vettem a legutóbbi Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjon is” – mondta a fiatal autótervező, aki nemcsak kisszériás sportkocsit, de távolsági buszt is tervezett már. A kínai megrendelést két évvel ezelőtt teljesítette, és bízik benne, hogy a buszokból egyszer a magyar utakra is eljut majd.