Túlélni a munkanélküliséget

 A folyamat pedig sok személy munkanélkülivé válását eredményezte. Van, akinek sikerült viszonylag gyorsan váltania, s végzettségének megfelelően új munkahelyet találnia, ám számottevő azok száma is, akik azóta próbálnak elhelyezkedni, netán szakmát váltani, mert sokuk lakóhelyén az ezrek megélhetését jelentő üzem bezárásával már szakmájában nem találna állást. A probléma a diplomásokat és a szakmunkásokat egyaránt érinti. Ebben a helyzetben mit tehet az ember, aki a nehéz piaci körülmények között sem mondott le karrierambícióiról, és megpróbál minél jobban alkalmazkodni a drasztikus változásokhoz, igyekszik az új körülmények között megvívandó csatákhoz felfegyverezni magát? A HVG gazdasági és pénzügyi napilap a hasonló helyzettel küszködőknek rukkolt elő tízpontos tanácslajstromával, amelynek segítségével talán könnyebb túlélni a munkanélküli időszakot.

Váltani vagy meghúzódni az állás biztonságában?
Mindenki arra vágyik, hogy olyan állást találjon, amelyben nem munkát végez, hanem napról napra új és izgalmas kihívásoknak felelhet meg. Ezek az álmok a nehezedő gazdasági körülmények között sokat veszítenek a realitásukból. Mégis az ember ösztönösen kapaszkodik abba az íróasztalba, amely mellett korábban valóra válthatónak látta ezeket, holott a hely megbukna a személyes vágyainak tesztjén. Az igazi kérdés ezért az, hogyan akarja tölteni a napját? Az ambíciói leszállításával valódi megoldást talál-e a vállalati leépítések túlélésére?
Az igaz, hogy jó munkahelyet nehéz manapság találni, különösen cégautós, mobiltelefonos, részvényopciós, prémiumos pozíciókból van kevés, de ennek ellenére sem biztos, hogy érdemes ötször (néha többször) egy héten napi tíz órát a lélekölő környezetben eltölteni. Ha eközben beüt a leépítés, kár keseregni, hiszen végre új utak nyílnak meg, s nem kell többé a biztonság ábrándja és a kellemetlen munkakörnyezet malomkövei között őrlődni. Bár sokak ösztönei azt diktálnák, hogy az első szembejövő – bár lehet, hogy csak rövid ideig megfelelő – pozíciót el kell foglalni. A hibás és elhamarkodott döntések sohasem fizetnek jól. Akinek ugyanis sok, mindössze pár hónapig tartó állásokról szóló bejegyzéssel van tele az önéletrajza, elveszítheti a hitelét. Márpedig az elhelyezkedéshez leginkább erre van szükség. Így amikor dönteni kell egy ajánlatról, legkésőbb az aláírás előtt a következő kérdést feltétlenül érdemes feltenni: ez-e az a hely, ahol el tudna tölteni hosszabb időt is.

A munkanélkülivé válás fontos karrieresemény lehet
Senki nem állítja, hogy a munka elvesztésében valami nagyszerű dolgot kellene látni. A munkanélküli élete tényleg nem habos torta, de az elbocsátás mindig jó alkalmat teremt a „dolgok” újragondolására, a pihenésre és erőgyűjtésre. Elhelyezkedni – ha csak nem kényszerítenek másra a körülmények – akkor érdemes, amikor ez megfelelőnek bizonyul. Megannyiszor érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a feltétele annak, hogy valóban az legyen valaki, akinek magát tartja. A végcélt érdemes megvizsgálni, s akkor derül ki: nem biztos, hogy odáig egy lépéssel el lehet jutni. Az utat kell megtalálni. Talán érdemes más iparágban elhelyezkedni. Talán tanulni kellene. Talán saját vállalkozásba tanácsos kezdeni.

A körülmények is sorsdöntők
Nem szabad meglepődni azon, ha a munkakeresés az eredetileg tervezettnél tovább tart. A munkakeresés hossza ugyanis a körülményektől függ. Egyes felmérések szerint az átlagos elhelyezkedési idő két és fél hónap. Ám ez az időtartam 3-4 hónapra is felcsúszhat függően a pozíciótól és az iparágtól. Aki pedig elmúlt negyvenéves, még nyugodtan hozzáadhat pár hónapot. A szakértők szerint tehát fél évig állás nélkül lenni egyáltalán nem meglepő. Ez az idő elég hosszú valamilyen új ismeret vagy képzettség megszerzéséhez, akár egy külföldi tapasztalatszerző utazás lebonyolításához is. Nem érdemes e lehetőségeket kihagyni.

Néhány gyors lépés jól jöhet
A munkakereséshez vannak jobb és rosszabb szezonok az évben. Amikor az üzleti eredmények látszanak, illetve amikor már készen vannak a költségvetések, legtöbbször a személyzeti lépések is eldőlnek. Ezért jobb a kirúgás elől lelépni, amikor még kevesebb az állásra pályázó a piacon, s még a holt idény előtt jelentkezni a fejvadászoknál vagy az állást kínáló munkahelyeken. Munkát nyáron a legnehezebb találni, de a karácsonyi és év eleji időszak sem ígér sok jót. A legjobb a kora ősz és a tavasz.

Nem az internet az egyetlen megoldás
Nem szabad azt hinni, hogy az életrajz internetes álláshirdető oldalakon történő elhelyezésével, illetve a fejvadászok, ismert munkaadók e-mailekkel való bombázásával máris biztos a siker. Ez a stratégia utoljára 1999-ben jött be – vallják a szakemberek. Jó munkát találni csak személyes kapcsolat alapján lehet. Ennek létrejöttében az internet sokat segíthet, de az állásért mindenkinek magának kell megharcolnia. Például azért, mert az állások közel kétharmadát ma is a személyes kapcsolatok felhasználásával töltik be, s mindössze néhány százalék kel el kifejezetten az internetes piacon.
Éppen ezért érdemes az estéket az állásközvetítők honlapján való szörföléssel tölteni, de nappal szakmai találkozókon kell részt venni, tanácsos különböző szervezetekhez csatlakozni. Ez az a világ, ahol viszonylag egyszerűen fel lehet csípni néhány használható fülest, sőt konkrét ajánlatot is.

Néha be kell érni kevesebb pénzzel is
Voltak idők, amikor a szakemberhiány, az internet-boom, meg hasonlók miatt gyorsan lehetett magas pozícióba kerülni, és nagy fizetéseket bezsebelni. De a lufik kipukkadtak, a gazdaság lelassult, nem nyílnak százszámra új vezetői pozíciók, s a cégek számára már nem a szakemberek megszerzése, hanem megtartása a kulcskérdés. Így aztán az álláskeresők ritkán diktálhatják a feltételeket. Lehet, hogy a jövedelmi igényeket egy különben élvezetes vagy stabil munka kedvéért érdemes kissé lejjebb ereszteni.

Kultúrsokk, avagy fényévekre utolsó munkaadódtól
A sors hozhatja úgy is, hogy egyszer csak egy olyan vállalatnál találja valaki magát, amelynek cégkultúrája fényévekre van az utolsó munkaadóétól. Ez persze lehet jó is, amely jobban megfelel az elképzeléseinek vagy habitusának, de többnyire a furcsa szokások beilleszkedési nehézségeket okoznak. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: vagy gyorsan tovább kell állni, vagy sietve le kell vetkőzni a felsőbbrendűségi érzést, amely abból táplálkozik, hogy a korábbi cég a személyes elvárásoknak inkább megfelelt. Ezután már könnyebb ugyanis felfedezni és értékelni az új munkahely értékeit. Ekkor a lassúság helyett talán már körültekintést, a vaskalaposság helyett szolid üzletmenetet, a merevség helyett bejáratott üzleti kapcsolatokat, bezárkózottság helyett lojalitást lehet felfedezni.

Érdemes megfontolni egy kis költözködést
Érdemes időnként elmormolni a régi ingatlanos mantrát: Lokáció, lokáció, lokáció! Hasonló a helyzet a munkaerőpiacon is. Különböző felmérések igazolják, hogy néhány tucat kilométeres távolságon belül mindig lehet megfelelő munkát találni. Mostanság különösen nem tanácsos arra várni, hogy az ideális pozíció éppen a lakóhelyen kerüljön. Azt sem szabad gondolni továbbá, hogy az ország különböző régiói vagy kisebb és nagyobb települések között olyan nagy a (kulturális) különbség, hogy másutt ne lehetne élni.

A szakmai élet hosszabb, mint a legtöbb vállalaté
Az állás elvesztésekor nem szabad azt gondolni, hogy elérkezett a világvége. Mindent túl lehet élni. Az álláskeresés idején – nem lehet elégszer mondani – érdemes megfontolni a továbblépési lehetőségeket. Ha valaki ugyanis úgy ítéli meg, hogy képes lenne megállni saját lábán, akkor céget alapíthat, vagy szabadúszóként dolgozhat tovább. A tapasztalatok például azt mutatják, hogy a szabadúszó szakértők nehéz piaci helyzetben is viszonylag „jól elvannak”. Ennek az oka az, hogy öt ügyfélből, ha egy elvész, azt mindig át lehet vészelni, és lehet pótolni. Ez is csak azt erősíti, hogy az üzleti élet alapját mindig is az emberi tényező fogja jelenteni: mindenki fel tud sorolni jó pár olyan kezdetben sikeres céget, amely ma már nem működik, de ismeri azokat az embereket is, akik annak idején ezeknél alapozták meg tekintélyüket, hírnevüket, kapcsolataikat, s most más helyeken eredményesen dolgoznak tovább. Sőt ha az embereket megkérdezzük, hogy mibe fektetnék a pénzüket: saját fejlesztésükbe vagy a jelenleg legjobban menő cég részvényeibe, a többség biztosan önmagát tekintené jobb befektetésnek.

A szakmai elégtétel mindenekelőtt
Mintegy utolsó tanácsként azt javasolják a HVG szakértői, hogy nem szabad célként egy másik munkahely megszerzését kitűzni.  Olyan elfoglaltságot kell keresni, amely a lelket is táplálja, azaz a saját szakmai elégtételnek is döntő szempontnak kell lennie.