A „döglött hal”-fogás, vagyis az erőtlen, határozatlan kézfogás sokat elárul az állásinterjún a jelölt jelleméről. Milyen a tökéletes bemutatkozás? A határozott, ám nem túl erős szorítás és a folyamatos szemkontaktus pozitív benyomást kelt az interjúztatóban. A HVG tippjei.
A munkatapasztalat, amire hosszú évek során tesz szert valaki és a kemény munka, amit arra fordít, hogy felkészüljön az állásinterjúra, kárba vész, ha a kézfogása nem tesz pozitív benyomást partnerére – írja a Carrier Builder nevű álláskereső oldal egy amerikai tanulmányra hivatkozva. A „döglött hal”-effektus, vagyis a laza, erőtlen érintés, lefelé irányuló kézfejjel még a külsőségeknél – tetoválás, szakadt harisnya – is jobban befolyásolhatja a jelentkezőről kialakuló képet. Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor az interjúztató arra számít – a beküldött önéletrajz, az előzetes beszélgetés, esetleg telefonos interjú alapján –, hogy egy határozott, karakán szakemberrel találkozik, ám ehelyett egy tétova, puha kézfogást kap és egy idegességtől reszkető jelöltet. Ilyenkor azonnal átvillan az agyán, hogy „mit kezdünk egy ilyen emberrel”, „vajon az ügyfelekkel is így fog majd kezet”.
Miért fontos a határozott kézfogás?
Az állásinterjú a második lépcsőfok, amely a megpályázott álláshoz vezet. A megjelenés, a testbeszéd, a jelentkező viselkedése mind-mind jelzéseket ad, amelyeket az interjúztató megjegyez, rendszerez és összevet azzal a képpel, amelyet a jelentkező önéletrajzával alakított ki magáról.
Az álláskeresők begyakorolhatják, hogyan játsszanak el egy szerepet az interjún, hogyan beszéljenek, pontosan megtervezhetik megjelenésüket, és megtanulhatják, hogyan és mit válaszoljanak a jól kiszámítható kérdésekre – véli Greg Stewart, az Iowai Egyetem professzora, hozzátéve, hogy a kézfogás azon kevés komponens közé tartozik, amely egyedi, sokat elárul a jelentkezőről, mivel ez az első nem verbális megnyilvánulási forma, ami pluszinformációt ad a jelölt személyiségéről.
A kézfogás és a kedvező benyomás közötti kapcsolat szinte tapintható, az interjúztatók tapasztalatai szerint a határozott kézfogás legtöbbször nyitottsággal párosul, és olyan képességekkel, készségekkel, amelyek vonzóvá teszik a jelöltet (őszinteség, határozottság, döntéshozatali képesség, önálló munkavégzés).
Milyen a jó kézfogás?
Sokféleképpen definiálhatjuk a „jó” kézfogást, ám a gyakorlat legtöbbször felülírja az elméletet. Hiába a határozott karlendítés, a felfelé mutató kézfej, a pár másodperces érintkezés, ha a másik nem partner ebben. Az állásinterjún remek teszthelyzet a bemutatkozó kézfogás. Bár egyszerűnek tűnik, mégis számos kérdés átfuthat a jelölt fején: mikor nyújtson kezet, köszönés előtt, közben vagy esetleg utána? Megvárja, míg az interjúztató nyújtja a kezét, vagy ragadja magához a kezdeményezést? Meddig „szorongassa” a másik kezét?
Hogyan kell kezet nyújtani?
Egyetlen pillanat alatt kell felmérni a „terepet”! Mikor az interjúra érkező belép az ajtón, természetes, hogy azonnal köszön. Ha az interjúztató állva fogadja, nem lehet sokáig töprengeni, azonnal kezet kell nyújtani. Ha az íróasztal mögött ül, és feláll, hogy üdvözölje az érkezőt, a helyzet kedvező: van pár másodperc, míg sor kerül a bemutatkozásra. Előfordul, hogy az interjúztató az asztal mögött ül, és csak akkor áll fel, ha a jelentkező odalép, és nyújtja a kezét. A határozottság ebben az esetben elengedhetetlen. Be kell mutatkozni, majd a rövid, határozott üdvözlést követően (odafigyelve, hogy ne legyen túl erős a szorítás, nem szabad összemorzsolni a másik ujjait, nem szabad a kezét rángatni) el kell engedni partnered kezét. (A hosszas kézfogás kellemetlen lehet a másik számára.) Közben pedig nem szabad megfeledkezni a szemkontaktusról, bemutatkozáskor a partner szemébe kell nézni.
Hogyan lehet gyakorolni?
A kézfogást be lehet gyakorolni, ám arra érdemes odafigyelni, hogy akármilyen jól is megy, ha a helyzet úgy hozza, számos tényező „belerondíthat” a tökéletes bemutatkozásba. A barátokkal azonban lehet gyakorolni, segítségükkel ki lehet tapasztalni, milyen a megfelelő kézfogás, ám emellett azt a technikát is el kell sajátítani, ami stresszhelyzetben ellazító, így a jelentkező nem jön zavarba, ha élesben kerül sor a bemutatkozásra.