2009. március 31., 10:392009. március 31., 10:39
Hogy a jelentkező ne kerüljön kínos helyzetbe az állásinterjún, tanulja ki a nem verbális kommunikáció csínját-bínját. Egy határozott kézfogás, a magabiztos testtartás vagy a folyamatos szemkontaktus növelheti önbizalmát, és szimpatikussá teheti a felvételiztető szemében.
A bemutatkozás egyik mozzanata a testi kontaktus, a kézfogás. Ha valaki finoman megérinti, kézbe veszi vagy gyengén megszorítja a másik kézfejét, esetleg csak nyújtja a sajátját, és arra vár, hogy beszélgetőpartnere megszorongassa, az úgynevezett döglötthal-élményben részesíti őt. Ennek ellenkezője a csontroppantó, határozott kézfogás, esetleg kézrázás, amikor a kezdeményező fél szinte összepréseli partnere ujjait.
Állásinterjún – ahogy általában bemutatkozáskor – egyik változat sem kellemes. Érdemes az arany középútnál maradni: a határozott, pár másodpercig tartó kézfogás megfelelő bemutatkozáskor. Közben a partner szemébe kell nézni, és érthetően kell köszönteni a napszaknak megfelelően, majd be kell mutatkozni.
Nem szabad továbbá elbizonytalanodni, nem szabad hadarni, artikulálni, és meg kell várni, míg a partner köszönt. Az interjúztatóval való kézfogás előtt meg kell arról is győződni, hogy tiszta, ápolt-e a kéz. Az izzadó tenyér, a nyirkos érintés, a hideg kéz idegességre utalhat, és nem kellemes.
A szemkontaktus a szóbeli kommunikációnál kulcsfontosságú: nincs annál zavaróbb, mint amikor a beszélgetőtárs hadar valamit, és közben meredten nézi a falat, a padlót, vagy egyszerűen elnéz a beszélgetőtárs feje fölött. Ez a viselkedés érdektelenségre utalhat, zavarra, bizonytalanságra és arra, hogy a másik minél előbb túl akar esni a beszélgetésen. Ugyanilyen zavaró lehet, ha a partner mereven bámulja a másikat beszéd közben, le sem veszi róla a szemét, arra késztetve ezzel társát, hogy egy idő után elkapja róla a pillantását.
Meddig és hogyan kell tartani a szemkontaktust? Észak-Amerikában általában a beszélgetések időtartamának 60 százaléka úgy telik, hogy a partnerek tartják a szemkontaktust. Nincs előírt szabály arra, meddig kell a másik szemébe nézni. Ha az álláskereső kérdést tesz föl, vagy éppen válaszol, az interjúztató szemébe kell néznie, tudatosítva benne, hogy figyel rá, és kizárta a külvilágot.
Arra is ügyelni kell, hogy az interjúztató két szeme és orra által körülhatárolt területre szabad csak koncentrálni, ha ugyanis valaki az arcát pásztázza, vagy ajkait figyeli, arra a következtetésre juthat, hogy túlzott az érdeklődés. Ha többen is jelen vannak a felvételi beszélgetésen, egyikükről a másikra lehet nézni, nem kell kitüntetett figyelmet szentelni egyetlen embernek.
Amennyiben pedig valaki úgy érzi, hogy már-már kellemetlen a folyamatos szemkontaktus, el lehet nézni oldalra, ám nagyon ügyelni kell arra, hogy a jelentkező figyelme ne kalandozzon el, az interjúztató érezze, hogy az alany nem csak testben, lélekben is jelen van.
A jelölt megítélésénél sokat nyom a latban testtartása: az egyenes, kihúzott derék, a felszegett fej magabiztosságra utal, míg a görnyedt testtartás, a leszegett fej, az alázatos pillantás kiszolgáltatottá tesz, alárendelt helyzetet teremt. A túlzott magabiztosság sem imponáló, ám a félénk, gátlásos jelölt biztos, hogy nem nyeri el a felvételiztető bizalmát. Kihúzott háttal, egyenesen kell tehát ülni vagy állni – előnye, hogy ezáltal a légzést is könynyebb kontrolálni –, és arra is oda kell figyelni, hogy a pillantás is határozottságot sugalljon. Így a felvételiztető egyenrangú félként tekint a jelentkezőre.
Hiába a tökéletes tartás, ha valaki kezével, lábával hadonászik, folyamatosan mozgatja végtagjait. Éppen ezért tartózkodni kell a túlzott gesztikulálással kísért kommunikációtól: ezek ugyanis nem a mondandó nyomatékosítására szolgálnak, sőt inkább elvonják arról a figyelmet. Arra is ügyelni kell, hogy az ölbe kulcsolt kéz ne rángatózzon, ez ugyanis idegességre, félelemre utalhat, ahogy a lábdobogás vagy a hintázás is – ha valaki előre-hátra mozog a széken, türelmetlenül mocorog.
A felvételi beszélgetés természetesen stresszel jár, ám arra a rövid időre, mialatt a jövő eldőlhet, érdemes kontrollálni a gesztusokat, a test és az arc rezdüléseit.