Nem kényes az éti csiga

Botoşani-i csigák, olasz saláta

Az Ausztriában dolgozó Vasile Grosu külföldön szerzett jövedelmét fektette a csigatenyészetbe. A család Artex Company Kft. nevű cége szerteágazó tevékenységet folytat: cipőfelsőrész-készítő műhelyük 75 személyt foglalkoztat, fiuk, Tibor pedig a farm körüli munkálatokat irányítja, ahol 15 fejőstehenet és ugyanannyi borjút tartanak.

A csigatenyészetet Vasile Grosu felesége, Anna irányítja. „A rádióban hallottam, hogy Moldvában sokan foglalkoznak éticsiga-tenyésztéssel” – magyarázza Anna. Hozzáteszi, egy botoşani-i tenyésztőnél tett látogatás után, hasznos információkkal és szakkönyvekkel felvértezve két éve látott hozzá a hektárnyi terület berendezéséhez. „Mindenki kinevetett, amikor elmondtam: éticsiga-tenyészetet akarok létesíteni – meséli Anna. – De valakinek ezt is el kell kezdeni, amiért vidékünkön még senki nem foglalkozik csigatenyésztéssel, nem jelenti azt, hogy ez nem egy jövedelmező üzlet.”

Első lépésként a talajról kellett megállapítani, hogy alkalmas-e éticsiga-tenyésztésre, majd a szükséges engedélyek és a felszerelés beszerzése következett. Anna a botoşani-i tenyésztőtől speciális hálót vásárolt, ezzel kerítette el a hosszú ágyásokat; a takarmánysaláta magját a csigatenyészet számára Olaszországból hozatta, majd 600 ezer, rizsszem nagyságú „csigafiókát” vásárolt szintén Botoşani-ból. „Utóbb derült ki, hogy nem is kellett volna a háló, mert a francia módszer sokkal egyszerűbb és olcsóbb” – magyarázta az asszony. Hozzáfűzte, a francia módszerrel az alacsony deszkakerítést csupán egy speciális vegyszerrel kell kezelni, hogy a csigák távol maradjanak.

Két évig növekednek

Az éti csigák nem kényes állatok, Vasile Grosu szerint kibírják a kemény gyergyói hideget is; az idei enyhe tél pedig kimondottan kedvezett a vállalkozó házaspárnak. A csigákat a saját termesztésű salátával, káposztával és repcével etetik, de Anna tapasztalatai szerint a szélesebb levelű gyomnövényeket is szívesen elfogyasztják. A menü kiegészítéseként időnként sárgarépával kedveskednek a puhatestűeknek. Az egyetlen teendő, amire figyelni kell, az öntözés: a csiga ugyanis a nedves helyeket kedveli, és amelyik levélen már „csíkot hagyott”, arra nem csúszik rá még egyszer. Ezért az esős napokat leszámítva minden este megöntözik a tenyészetet. Az első évben vásárolt csigák szeptemberre érik el az eladásra alkalmas tízdekás súlyt. Ezután begyűjtik, majd tíz napig ötkilós zsákokban tartják, hogy emésztőrendszerükből kiürüljön az elfogyasztott táplálék. A megtisztult csigákat botoşani-i és iaşi-i viszonteladóknak szállítják, akik a spanyol, olasz és francia piacon értékesítik a puhatestűeket. „A botoşani-i viszonteladó 4 eurót ígért a csiga kilójáért, és 10 százalékos közvetítői díjat tart vissza, a iaşi-i 5 eurót ad egy kiló csigáért, és nem kér közvetítői díjat” – számolt be Anna, és elmondta, nemrég egy spanyol vállalkozó 7 eurót ígért a csiga kilójáért.

Hogy mekkora jövedelemre számíthatnak a „szüret” után, egyelőre nehéz lenne megjósolni. Mindketten bíznak abban, hogy szeptemberben megtérül a 60 ezer lejes befektetés, sőt fejlesztésre is jut majd pénz. Tény, hogy az öntözés után a Grosu házaspár farmján rengeteg csiga bújt elő a növények levelei alól, és indult táplálékszerző útra a széles salátaleveleken. Anna még nem kóstolta a csigát, ám úgy véli, a prézliben kirántott puhatestű finom eledel lehet, hiszen a nyugati vendéglők étlapján előkelő helyen és árban szerepelnek a csigából készült ételek.