Tusványos, ahol a medve és az Edda is békésen elfér

Két dologról bizonyosodhattak meg azok, akik szerdán késő este is Tusványoson tartózkodtak: az első az, hogy a medve nem játék, a másik pedig, hogy az Edda halhatatlan. A medve fölöttébb tiszteletre méltó voltára nem csupán a tábor területén elhelyezett feliratok hívták fel a figyelmet: éjféltájban a kempingben álló nyilvános vécéből kifele jövet néhány táborlakó azzal szembesült, hogy a közeli kuka tetején egy barna bundás látogató éppen a vacsora fogásait válogatja össze. A csúcstalálkozó nem követelt áldozatokat, az elemlámpával felfegyverzett biztonságiak és egy agilis házőrző kutya közbelépése nyomán a mackó lemondott a terített asztalról, és visszaügetett az erdőbe. A fenyves tövében álló sátrak lakóitól azóta senki sem irigyli az árnyas sátorhelyet.

A medve mellett a szerda este másik sztárfellépője Pataki Attila, illetve az Edda volt. A miskolci fiúk az öreg rocker nem vén rocker elv jegyében még ma is ezreket bírnak megmozgatni: a nagyszínpad előtti tágas térségben mintegy négyezren tomboltak a klasszikus Edda-slágerekre – ez a tapasztalt Tusványos-járók szerint rekordrészvételt jelent. A hangulatot előzenekarként a Knock Out alapozta meg, a hegedűvel felturbózott etno-rock és a kötelező „nagyárpinagyárpi” a rajongók reakciói alapján nem csupán bemelegítésnek volt jó.

Az igazi, hatalmas ováció azért mégis Pataki Attiláékat fogadta: a kissé kopottas Edda-pólóban feszítő negyvenesek és a zenekar megalakulásakor még pajzán gondolatként sem létező tizenévesek egy emberként üvöltötték az olyan slágereket, mint A hűtlen, a Kölyköd voltam vagy szintén elmaradhatatlan A kör. Pataki Attila hálásan fogadta a közönség nem lankadó szeretetét, amit a maga módján meg is próbált viszonozni: minden szám előtt „Drága véreim!” szólította meg az összegyűlteket, ám ez a jelek szerint a többséget nem zavarta, főleg mert az őszülő rockerek nyújtotta látványt kompenzálandó az esztétikum jegyében néhány csinos lányt is a színpadra hívott.

A majdnem kétórás koncerten igazi fesztiválhangulat uralkodott, az Edda-fíling olyannyira átitatott mindent, hogy néhány sörsátor padjain a vendégek összekapaszkodva, ütemesen ringatózva énekelték az ismertebb slágereket, ami a müncheni Oktoberfest hangulatát is belopta a tusnádfürdői hegyek közé. És nem ez volt az egyetlen, sörfesztivált idéző elem: a koncert után a közönség természetesen azonnal megrohamozta a sörsátrakat, és elkezdődött a hagyományos éjszakai buli.