No persze, Ausztria nem engedheti, és nem is engedi meg magának, hogy faképnél hagyja azokat, akik hónapokkal korábban lefoglalták a szállást, megvásárolták a síbérletet. Az országban – mely nemzeti jövedelme jelentős részét síturizmusból könyveli el – a havat, a felvonók működését mindenképpen biztosítják, a sípályák többségén ilyen körülmények között is adott a csúszás lehetősége.

Saalbach a sípályarengeteg

Salzburg régió legnagyobb sípályarendszere, Saalbach-Hinterglemm-Leogang-Fieberbrunn 270 kilométer sípályát kínál. A pályák 830 és 2096 méter között helyezkednek el. Mellettük 70 felvonó: többségükben kabin vagy libegő szállítja a sízőket. Az ülőliftek némelyike ülésfűtéses, a sízők plexi burát húzhatnak a fejük fölé, hogy védje őket a széltől, a havazástól.

Az olvadt hóból a sítalpak, hódeszkák már a reggeli első órákban térdig érő buckákat képeznek. A vizes hóban a sízés sem élvezetes, és a körülmények a balesetek kockázatát is növelik. A hegyi mentők motorszánjai gyakran szirénáznak a pályákon. Péntekre aztán megérkezik a havazás. Reggelre 20-25 centiméter friss porhó borítja a pályákat. Ekkor a sűrű köd, a havazás, a rossz látási viszonyok nehezítik a sízők dolgát.

Akad azonban a héten egy olyan nap is, amikor Saalbach megmutatja a varázsát. Szerdán napsütésben, fagyott pályákon lehetett sízni. A pályák többsége levegős, belátható, nem kell sorba állni a sílifteknél. A ragyogó napsütésben szédítő panoráma nyílik a környező hegyekre. A szemközti Kitzsteinhorn hegyes csúcsa beleszúr a felhőkbe.

A Kitzsteinhorn, a kihívások hegye

A 3203 méteres Kitzsteinhorn Salzburg tartomány legmagasabb csúcsa, nevét arról kapta, hogy a sziklacsúcs mellett egy kisebb, alacsonyabb szikla, a fiúcsúcs is az ég felé mered. A szikla oldalában kilátó várja a látogatókat. Alagút vezet át a sziklán a déli oldali kilátóig, mely a sziklától eltávolodó fémből épített terasz. A csúcs melletti északos fekvésű gleccserpályák nyáron is sízhetők.

Itt 768 és 3029 méter között 61 kilométer pálya, 21 sílift várja a sízőket. A felső pályák mellett többnyire csákányos húzóliftek működnek. Ezek ugyanis nincsenek kitéve az erős szélnek, ami gyakori ebben a magasságban.

Itt a szél, a köd, a havazás keserítik meg a síző életét. A rossz látási viszonyok miatt szinte vakon kell csúszni. A síző sokszor nem is tudja, hogy a pálya szélén, közepén, tetején vagy alján tartózkodik. A saját sebességét sem tudja megítélni, mert semmit nem lát, amihez viszonyíthatna, ráadásul a szél is megzavarja az érzékelését.

A hóbuckák, a jeges pályarészek sem láthatók, csak akkor érzékeli őket, amikor már nem tud alkalmazkodni hozzájuk.

A hét egy napján azonban a Kitzsteinhorn is megmutatja magát. Míg a völgyekben felhők gomolyognak, a csúcson verőfény ragyog. A gleccserpályák csodálatosan szélesek, beláthatók, nincsenek letöréseik.

Ausztria a változó időjárási viszonyok mellett is képes élményt nyújtani. A globális felmelegedés azonban kihívások elé állítja a pályák működtetőit és a sízőket egyaránt.