1999-ben kezdett a postánál dolgozni, ahova csak felvételi vizsga nyomán lehetett bekerülni. A felvételin több tematika is volt, például Románia földrajza, a Román Posta felépítése, a küldemények típusa. Ez a folyamat ma is hasonló, a leendő postások jelenleg is részt kell hogy vegyenek egy szóbeli vizsgán, amin az előre kijelölt „tananyagot” kérik tőlük számon.

Mindennap útra kelni sok pénzzel a táskában

A sikeres felvételi után Serac Dorel Cor-nel egy ideig egy tapasztalt kollégája mellett ismerkedett terepen a szakmával, majd kijelölték azt a körzetet, ahol szolgálatot kellett teljesítenie.

Sepsiszentgyörgyön 21 körzet van, melyekben általában ugyanazok a postások dolgoznak, azaz a körzetek között nem cserélődik a munkaerő, csak akkor lesz a városrésznek új felelőse, ha valaki nyugdíjba vonul, vagy otthagyja az állását. Amikor egy-egy postás szabadságra megy, akkor szükség van helyettesítésre is, amit mostanság Serac Dorel Cornel szerint elég nehezen oldanak meg munkaerőhiány miatt.

A Kovászna megyei postás azt is elmesélte, hogy a kezdetekkor volt benne egy kis félelem, aggodalom amiatt, hogy ő felelős a táskájában lévő sok pénzért, de hamar megszokta a helyzetet, szerinte ez hozzátartozik a munkához. Hozzátette, ha valaki nem szokik hozzá, nem tudja ezt a munkát végezni. Elmondta, abban az esetben, ha egy városban vannak olyan részek, ahol a közbiztonság kevésbé jó – Sepsiszentgyörgy esetében például az Őrkő cigánytelep –, két postás dolgozik egyszerre. Serac Dorel Cornel ezen a cigánytelepen is dolgozik, amelyről elmondta, hogy az Őrkő külön világ, hisz többnyire házszámok sincsenek, egy-egy házban sokan laknak ugyanazon a néven, illetve vannak a körzetben is nagyon gyakran ismétlődő nevek, de ő már megtanulta ezeket, ismeri az ott élőket, így jól eligazodik.

Eltűnőben lévő küldeménytípusok

Amúgy az elmúlt több mint két évtizedben sokat változott a kihordandó küldemények mennyisége, mivel sok magáncég jelent meg a „piacon”. Ugyanakkor vannak eltűnőben lévő küldeménytípusok, például az üdvözlőlapok, képeslapok az ünnepek táján, melyeket leginkább csak a hetven év felettiek küldenek, a fiatalabb generációknál átvette ezek helyét az internetes kommunikáció.

Serac Dorel Cornel felidézte, hogy voltak olyan időszakok is, amikor nagyon sok munkájuk volt, ugyanis amikor megjelentek az országban az első szupermarketek, hipermarketek, ezek a Román Postával kötöttek szerződést, így a posta alkalmazottai hordták ki a reklámújságokat, ami sok pluszmunkát jelentett.

A postások elméletileg napi nyolc órát dolgoznak, reggel nyolctól délután négyig, de a gyakorlatban addig tart a nap, amíg „kiürül a táska” – és ezért nem jár „túlórapénz”.

Nem vonzó a szakma a fiatalok számára

Az anyagiak kapcsán azt is megtudtuk, hogy egy postás kicsivel keres többet a romániai minimálbérnél – így nem csoda, hogy a sajtó gyakran számol be a postai dolgozók sztrájkjáról. Gyakran emlegetik a szakma kapcsán a „borravaló” létezését is, ám ez személy- és körzetfüggő, van olyan városrész, ahol gyakori, máshol nem szokás. Megjegyezte, ha valaki kap is borravalót, az nem egy hivatalos jövedelem, nem számít hozzá például a nyugdíjalaphoz – így a postások időskori juttatása a legtöbb esetben minimális. Meglátása szerint elsősorban az alacsony fizetés az oka a munkaerőhiánynak, valamint ez a szakma már nem vonzó a fiatalok számára sem.

Még több mint tíz éve van a nyugdíjig, bízik abban, hogy fizikailag is bírni fogja, és időskorára nem kényszerül munkát váltani.