A Krónika megtudta a nagy művész legendás fehér sáljának titkát
„Mi az, hogy sok sikert? Egy kalap szart!” – replikázik a tiszteletére szervezett gálaműsor előtt másfél órával az ünnepelt, majd megpuszil, és férfiasan bevallja, hogy rendkívül izgatott. Mire rivaldafénybe kerül, már bekötött kézzel lép a függöny elé, izgalmában elvágta az ujját. Nem Florin Piersic lenne, ha a történetet nem humorizálná el, és nem kezdené el mondogatni, hogy csakis egy színháznál, egy szegény kultúrintézménynél létezhetnek ajtóból kiálló szögek.
„Hiába hetvenéves, Florin egy nagyra nőtt gyermek. Az volt húsz évvel ezelőtt is, amikor megismertem, az lesz majd a mennyben is – jellemzi a férjét Piersicné, Török Anna, amikor a művészpáholyban nem is annyira minden idők egyik legkedveltebb román színészéről, inkább a férjről faggatjuk. Az asszony a sztárfeleségeskedés lényegét is megfogalmazza: „Szép, sőt remek, de nem könnyű vele együtt élni”. A kolozsvári könyvelőnő a valamikor szoknyavadász hírében álló színész harmadik felesége, aki azt állítja magáról, hogy mindent képes elviselni, csak a magánnyal nem tud megküszködni. Török Anna két színésznőt követ Florin Piersic életében, aki szinte minden nyilvános alkalmat megragad, hogy volt és jelenlegi feleségeit dicsőítse.
A tegnapi nap viszont a hetvenedik életévét betöltő művész dicsőítéséről szólt. Mint várható volt, a közönség zsúfolásig megtöltötte a kolozsvári nemzeti színházat. A hivatalosságok mellett eljöttek az ünnepelt barátai, kollégái, egyszerű rajongói. A nagyérdemű annyit tapsolt, hogy többször is Piersicnek kellett közbeszólnia. „Ne mind tapsoljanak, kérem. Majd én intek, ha kell” – poénkodott, amit újabb tapsvihar követett. Piersic arról mesélt, hogy ő lényegében papnak készült, elmondta, miként hozta haza az alsónadrágjában az Amerikában megkeresett dollárokat, és mennyit derült egy kínaira szinkronizált filmjén.
A Florin Piersicből valósággal ömlő, derűt fakasztó történeteket, a művész szemében időnként egy-egy könnycsepp váltotta fel. Az első sorból könnyű volt leolvasni: nem színészi, hanem emberi könnyek. Az ünnepelt mindig elérzékenyült, amikor a szüleiről kezdett mesélni. „Sokszor arra kértem a Fennvalót, adja meg, hogy az édesanyámmal álmodhassak. Amikor ez sikerült, anyám egy falusi poros úton egy gyümölcsös kosarat adott át, és mondta: menj tovább! Így jutottam el Amerikába.”
Aki eddig azt hitte, hogy Piersic nélkülözhetetlen fehér sálja sztárallűrt, netán ráncokat takar, téved. A sál rejtélyét Török Anna fedte fel lapunknak: „Az édesanyja fehér sálakat kötött, hogy fenntarthassa a családot. Florin azt mondja, a fehér sál az anyjára emlékezteti, a sál simogatásával sikerül feloldania az izgalmát”. Szintén a színész felesége mesélte a Krónikának, hogy a férje annyira tiszteli a közönségét, hogy a fehér sálát, a fekete ingét és piros zsebkendőjét maga mossa, vasalja, készíti elő minden fellépésre. „Meg se tudom köszönni, hogy így ünnepelnek. De én, mint színész mit sem érnék önök, a nagyérdemű nélkül” – vallotta meg a tegnap este is.
Lenni 1320 alkalommal
Florin Piersic 70 évvel ezelőtt született Kolozsváron. A színművészeti főiskola elvégzése után 23 éves koráig Piatra-Neamþ-on játszott, majd 1958-tól nyugdíjazásáig a Bukaresti Nemzeti Színház tagja volt. Mintegy ötven filmben játszott, közülük harmincban főszereplőként. A színpadon legnagyobb sikerét Lenni szerepében a Száll a kakukk fészkére című darabban aratta, melyet 1320-szor játszott. Számos szakmai kitüntetésben részesült, legutóbb decemberben a Minden idők legjobb román színésze címet ítélték oda neki.
szóljon hozzá!