A mélység legendája: újabb film Nessie-ről

A film valószínűleg újraéleszti a vitát a hívők és a kételkedők között. A szörny először 1871-ben lett közbeszéd tárgya. Egy bizonyos MacKenzie úr hitte, hogy a tó ködös felszínén látott valamit, ami furcsán és váltakozó sebességgel úszott. Nessie története tudományosan mindenképpen érdekes és tanulságos, annak ellenére, hogy dokumentáltsága alapján csaknem biztosra vehető, hogy nem létezik, és soha nem is létezett. A róla bemutatott fotókon csak bizonytalan körvonalak láthatók, viszont számtalan a szemtanú. Köztük olyan természettudósok is akadnak, mint Sir Robert Scott és Robert Rines, akik szerint Nessie valamilyen fókaféle lehet, amelyet el is neveztek Nessiteras Rhombopyterixnek. Holott mindenkinek tudnia kellene, hogy egyetlen élőlény sem maradhat fenn egyedül ennyi ideig, feltételezni kellene, hogy azóta egész kis Nessie-populáció alakult ki, amely meggyőző biológiai nyomokat tett volna láthatóvá. Az igazi rejtély, hogy miért hisznek mégis benne annyian, és miért állítják oly sokan, hogy látták. Egy etológiai jelenség ad erre magyarázatot, amelyet „képzeletépítésnek” neveznek. Ennek lényege, hogy ha egy ragadozó egy bizonyos préda elfogására specializálja magát, azt olyan környezetben is látni véli, ahol egy nem erre szakosodott vadász soha nem észlelné. Elég néhány jel, és a préda rajzolódik ki a szeme előtt. Ez vonatkozik az emberi etológiára is. Ha Nessie képével az agyunkban megyünk ki a tóhoz, elég egy különös folt, és máris a szörnyet látjuk – írta a Corriere della Sera című olasz napilap. Mivel pedig, ahogy Iris Murdoch írónő megfogalmazta, „egy történet akkor igaz, ha elegen készek hinni benne”, Nessie-re még szép jövő vár.

MTI