WunderTölgy, avagy az emberi szívás rejtelmeiről

Egyszer elmentem Pünkösdfürdőre csajokat bámulni. Aztán nem az lett, mert belenyúltam egy odvas tölgyfába, és feldagadt a kezem. Volt egy srác, akivel akkoriban fociztam, neve Malacka, szerinte méhcsípés. Nagyon feldagadt, még a Nagy Zsuzsa szájába se fért be. Többször kipróbáltam, végül befért. Éppen szalámit szeletelt a szendvicshez, paprikát is vágott hozzá, meg savanyú képet. A szalámit szeletelte, akkor nyomtam bele a Nagy Zsuzsa szájába. Kiszedni nehezebb volt, nem ment zökkenőmentesen, zökkenővel ment, a fogai miatt. Utána felszedegettem a földről a Nagy Zsuzsa fogait, és megkérdeztem, hozzám jön-e feleségül. Azt mondta, fogas kérdés, majd dumáljunk róla, ha én is Nagy leszek. Mert ő már az, Nagy, így lett bejegyezve. Nem értettem, mit vág fel, azt felelte, szalámit, szendvicshez. Otthagytam, mert rálépett a büszkeségemre, pedig neki abszolút átlagos neve van, nem kakastól kapta.
Nem mondom, hogy nem tört le a dolog, mert elég csúnyán letört, vissza kellett varrni. De akkor nem törődtem ezzel, mással törődtem. Azzal törődtem, hogy mentem haza, és láttam egy levágott fejet. De ez még Párizsban történt, 1789-ben, én nem voltam ott. Máshol voltam, C.-vel nyaraltunk, aki majdnem a feleségem lett. Feküdtünk a Szovjetunióban a tengerparton, mert a börtön a tengerparton volt, és muszáj volt feküdni a cella alacsony mennyezete miatt. C. majdnem a feleségem lett, de aztán megtudtam, hogy teljes neve W.C., és akkor lemondtam róla.
Ha azt vesszük, gyerekkoromban még dohányoztam, most már nem. Munkást szívtunk a Krizsán kertjében, lekuporodtunk a Bartával egy bokor mögé, és ott. Kora délelőtt jártunk oda, akkor kezdi hevíteni a napfény a kert szagát, és senki sem zavar, legfeljebb a Krizsán vág hozzád egy téglát minden negyedórában. De mi gyorsak voltunk, jó volt a reakcióidőnk, két tégla között kábé lerendeztük a dolgot. Köpködve, krákogva szívtuk a Munkást. Miután befejeztük, a Munkás elsétált, ment be dolgozni. Előtte még reakciósnak nevezett bennünket, gondolom, mert jó volt a reakcióidőnk.
Reakciós, így hívtak minket, ezért akartunk elmenni 1956-ban. De nem mentünk el, ki tudja, miért. Azért nem mentünk el, mert láttam egy levágott fejet, anyám akkor vágott egy fej káposztát a levesbe. Vártuk, hogy legyen valami, semmi se lett. Az lett, hogy majdnem született egy fiam, de aztán mégsem. Néztem a csecsemőkről készült fotókat, sok kis kopasz, mintha mind az enyém lenne. Ez akkor volt, amikor C.-t majdnem elvettem feleségül. Apám azt mondta, a nősülés jó, csak tudni kell, hogyan csináld. Régebb például megsütötték a boszorkányokat, az volt az igazi nősülés. Nem vettem el C.-t, csak befaltam, akkoriban tömték belém a vitamint.
Tömtem magamba a cukros levet, tíz forintot kaptam a strandhoz, Utas Üdítőt vettem rajta. Iszod egymás után az Utas Üdítőket, megiszol hetet, a nyolcadik Utas a halál. Fociztunk a napon, rugdostuk a lasztit meg a csajokat a medencébe. Aztán benyúltam egy tölgyfa odvába, egész a végéig, és megdagadt a kezem. Azt mondták, méhcsípés. Bedugod, egész a végéig, ott a méh, megdagadsz.
A Szovjetunióban nagyjából mindig a tengerparton feküdtem. Feküdtem a tengerparton, és egy könyvet olvastam a családi boldogságról. Az volt a címe, hogy Hustler. C. adta a könyvet, a könyves C. Apám mondta, hogy vegyem el, hát elvettem tőle, és lapozgattam a homokban. Tanulságos könyv volt, megtudtam belőle, hogyan kell két témát ismételgetni száz oldalon keresztül. Például.
Például hogy 1956-ban nem mentem el. Nem tudom, miért, nem beszéltünk róla. Azért nem, mert mondták. Nem mész el, és kész. Én meg közben rázogattam azt a nem tudom mit. Éhes voltam, gondolom, bömböltem is, mint a C.-be szorult féreg. Apám azt mondta, ne bömböljek, leugrik kenyérért. Leugrott, de a negyediken laktunk, ezért utána nem kelt fel, lehet, hogy emiatt maradtunk. Most megint jönne a strandos jelenet a csípéssel, de megláttam egy jó nőt az egyik asztalnál, úgyhogy gyorsan megállok. Vagyis elmegyek.
Székely Csaba