Vlachok asszimiláció és etnobiznisz között

A több évszázadon keresztül erőteljes asszimilációnak kitett, a Balkán-félsziget különböző országaiban élő vlachok helyzete kísértetiesen hasonlít a moldvai csángókéhoz. A történelem során a térség számos államában – Albániában, Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban, Macedóniában, Romániában és Szerbiában – szétszóródott népcsoport tagjai a latinból kialakult, a románhoz hasonló nyelvet beszélnek, és noha eltérő nyelvjárási csoportok különíthetők el esetükben, alapvetően megértik egymást. Hogy a vlachok tulajdonképpen románok, azt az is bizonyítja, hogy a dél-romániai románokat a 19. századig szintén vlachoknak nevezték; Havasalföld román fejedelemség román neve Valachia, azaz Vlachföld volt, a vlach szó régi magyar változata pedig az oláh, amellyel a románokat jelölték. A román történetírás szerint a környező népek nevezték el vlachoknak a Duna két partján élő, a rómaiak által beolvasztott románokat, arománokat, meglenorománokat és isztrorománokat. Romániában egyébként Dobrudzsa tartományban alkotnak jelentősebb etnikai csoportot az arománok, akiknek lélekszámát 25 ezerre becsülik. A vlachok összlétszámát a balkáni országokban hivatalosan 200 ezer körülire becsülik, román források szerint azonban lélekszámuk egy-kétmillióra rúg.

Miközben nemzetiségi jogaikat szülőföldjükön sehol sem biztosítják, a legellentmondásosabbnak a szerbiai vlachok helyzete nevezhető. A 2002-es népszámláláson 40 ezren vlachnak, 35 ezren románnak vallották magukat (ehhez képest például a határon túli románok hivatala Szerbiában 250 ezer románt tart nyilván), ami jól illusztrálja megosztottságukat. Ennél is beszédesebb azonban, hogy a kelet-szerbiai Timok-völgyben élő vlachok jelentős része – élen a Vlach Nemzeti Tanács vezetőségével – nem tartja románnak magát, sőt azt is visszautasítja, hogy a szerb hatóságok részéről asszimilációs nyomás nehezedne rájuk. Bukaresti politikai és akadémiai körökben, valamint a szerbiai román szervezetek részéről hatalmas felháborodást váltott ki, hogy a VNT  nemrég megalkotta a cirill betűs vlach ábécét. Mindez kísértetiesen hasonlít a Moldovai Köztársaságban a Románia-párti kormány hatalomra kerülése előtti állapotokra, amikor is a kommunista rezsim tagadta, hogy a besszarábiaiak románok lennének, és nyomatékosan hangsúlyozta a moldovai népnek a romántól való elkülönülő identitását. Csakhogy Bukarest – a moldovai identitás és nyelv esetéhez hasonlóan – nem ismeri el az önálló vlach kisebbség létét, sőt azt állítja, hogy a belgrádi hatóságok szándékosan megosztják a román közösséget. Eugen Simion akadémikus, a Román Tudományos Akadémia volt elnöke a napokban ugyancsak leszögezte: a Timok-völgyi vlachok anyanyelve a román, a vlach nyelv pedig egyszerűen kitaláció. Hasonlóan kemény hangnemet ütött meg az ügyben Eugen Tomac, a határon túli románok hivatalának államtitkári rangú vezetője is, leszögezve: Bukarest nem akarja, hogy a külhoni román kisebbség legyen az egyetlen a kontinensen, amelynek anyaországa uniós tagállamként azzal szembesül, hogy vlachokra és románokra „szabdalják” az illető közösséget. „Vlach nemzeti kisebbség nem létezik” – szögezte le Tomac. Hogy a szerbiai románokat erőteljes identitásválság jellemzi, azt maga Bojan Aleksandrovics Timok-völgyi ortodox püspök is elismeri, hiszen a közösség tagjai közül sokan szerbnek, mások vlachnak, megint mások románnak vallják magukat. „Annak ellenére, hogy a szerbiai románság lélekszáma eléri a 350 ezret, hogy 154 település lakossága gyakorlatilag színtiszta román, további 48 településen pedig jelentős létszámban él a kisebbség, az iskolákban nem tanulhatnak anyanyelvükön a diákok, sajtónk nincs, és mindössze két apró templommal rendelkezünk” – panaszolta az egyházfő.

A szerbiai románság művi megosztottságára, a közösség berkeiben tetten érhető etnobizniszre tavaly novemberben Traian Băsescu is felhívta a figyelmet, amikor – a román államfők közül elsőként – a Timok-völgybe látogatott. Băsescu már akkor azt követelte Belgrádtól, hogy ismerje el a szerbiai kisebbség jogait, járuljon hozzá ahhoz, hogy a románok anyanyelvükön tanulhassanak, létesíthessenek ortodox templomokat, működtethessenek saját újságot és televíziót. „Ez az igény eltörpül ahhoz a támogatáshoz képest, amelyet Románia nyújt Szerbiának uniós csatlakozási törekvései terén” – szögezte le a román államfő, mintegy megelőlegezve, hogy Bukarest akadályt fog gördíteni balkáni szomszédja uniós tagjelölti folyamatában.