Virtuális képregény

A virtuális jelző önmagáért beszél: a termék nem a szakboltok vagy az újságosok standjain, hanem a világhálón érhető el, ráadásul az akció is nonprofit. Ezért nem is csoda a névválasztás sem: a random angolul véletlenszerűt jelent – és az adott körülmények között a magazin is pontosan ilyen „időbeosztásban” jelenik meg. Az első szám tavaly októberben került föl a random-magazin.blog.hu oldalra, a második pedig az idei év elején. Ez persze sovány kínálatnak tűnik, azonban a projekt ezzel még nem halt be, sőt két különszám is megjelent. A Random Fanservice-ben a magyar nyelvterületen is egyre népszerűbb keleti műfaj, a manga stílus művelői próbálhatták ki magukat, majd az elmúlt hetekben fölkerült a virtuális polcra a Random egyik legtermékenyebb alkotójának számító, Gombalovas művésznéven alkotó művész különszáma is, „akiről” ezúttal az is kiderült, hogy nem véletlenül az ő ceruzájából származik a legtöbb képregény: egy ikerpárról van szó, amelynek mindkét tagja – igaz, némileg különböző hangvételben – megszállott képregényrajzoló. 

„Másodkézből való” múlt, biztatóbb jelen

A Random magazinban publikált képregények tematikája alaposan eltér a magyar képregény „klasszikus” korszakában megismerttől. Emlékezetes, hogy a rendszerváltás környékéig önálló karakterekkel és történetekkel nemigen jelentkezett magyar rajzoló, a standard a Füles magazinban folytatásokban, illetve az évkönyvben teljes terjedelemben megjelent regényadaptációt jelentette. Persze Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Sarlós Endre vagy Fazekas Attila művészetéből mindez semmit sem von le, azonban abban az időszakban a képregény amolyan mostohagyereknek számított, amelynek legfeljebb népművelő funkciót szántak az elvtársak. Így lett Jókai, Mikszáth és Gárdonyi vagy akár Dumas műveiből képregény – talán nem túlzás kijelenteni azonban, hogy a legnépszerűbb mindmáig a Korcsmáros Pál által rajzolt Rejtő-sorozat, amely már a nyolcvanas években megjelent önálló füzetekben is. De nem csupán regények, hanem filmek rajzos adaptációit is kézbe vehették a rajongók: a mai retróhullám által megszépített, „boldog” nyolcvanas évek végének derűs, szerzői jogdíjproblémák által nem zavart világában hollywoodi szuperprodukciókat is kiadtak. A rajzoló Fazekas Attila volt, aki rendszerint a moziban készítette vázlatait, de néha ellankadt a figyelme, így néha meglehetősen viccesen félrerajzolt egyes karaktereket – de a rajongók számára már csak ezért is kincset ér A nyolcadik utas a halál, A csillagok háborúja, A terminátor vagy épp a Cobra általa rajzolt képregényváltozatának egy-egy példánya.

Az önálló magyar képregények egyik úttörője amúgy éppen az egyébként ma is alkotó Fazekas Attila, aki Botond címmel magyar képregényhőst is teremtett, a róla elnevezett magazinban pedig a saját magáról mintázott Perseus kapitány karakterével egy saját sci-fi hőst is útjára indított.

Nos, a Random a leghatározottabban nem a „másodközlés” fóruma: önálló hangvételű, saját, többé-kevésbé kiforrott stílussal rendelkező alkotók képregényeit jelenteti meg – folytatásokban. A művek tematikája pedig – a trendekhez igazodva – zömmel a sci-fi és a fantasy műfajából merít, de van brutális-lövöldözős gengsztertörténet is, ilyen a nyitó sztori, A város legendái, amelyben Lőrinczi Balázs kissé stilizált hősei meglehetősen sötét hangulatú miliőben küzdenek a gonosz ellen. (Egyébként a képregények mindegyike fekete-fehér, csupán a „borítók” színesek). Gombalovas fantasy-ben nyomul – aki rákeres önálló blogjára (http://eozin.hu/gombalovas), az meggyőződhet róla, hogy ez az egyik kedvenc műfaja, bár a humoros képregénycsíkok is jól sikerültek: a Rőtparaszt sorozat abszurd világának szemlélése közben például garantált a hosszan tartó röhögőgörcs. (Korábban már említettem, hogy ikerpárról van szó: a humoros képregényekért rendszerint Békefi Ákos, a komolyabbakért Tamás a felelős). A Randomban olvasható Árnyékfalu az ősi démonok világába kalauzolja el az olvasót.
A magazinból nem hiányzik a posztapokaliptukus szál sem: Szűcs Gyula Café Postnuclearja amolyan pannon Mad Max-történet, amelynek főhőse Magyarországot barangolja be – már azt a részét, ami a nyolcvanas években bekövetkezett atomháború után megmaradt. (Egyébként ez az egyik legsikerültebb történet). A vámpír- és farkasember-motívumot Ács Zsolt Rossz bőrben című, poénos szituációkat sem hiányoló története hozza, a futurisztikus sci-fi pedig Gombalovas reszortja maradt, aki Első naptól az utolsóig című, komor hangvételű művében a jövő háborúját mutatja be.

Magyar manga

Nem rossz a Fanservice-különkiadásban megjelentetett mangavonal sem, a zömmel női alkotók – Kovács Vanda, Madaras Andrea, Rimaszombati Laura Anna és a „kakukktojás” Ács Zsolt – itt is elsősorban a sci-fi műfajt részesítették előnyben, és egy-két ígéretes mű itt is jelzi, hogy egyrészt a manga immár nem kizárólag japán privilégium, másrészt pedig azt, hogy tehetséges magyar képregényesekből nincs hiány. Persze ezt nem csak a Random bizonyítja: számos fiatal művész öregbíti a magyar comics hírnevét a több önálló történetet is kiadó, blogját képregényes formában vezető Csordás Dánieltől a francia albumot is megjelentető, és az Egyesült Államokban is befutott Futaki Attiláig, aki a New York Times bestsellerlistájára is fölkerült Villámtolvaj című képregényt rajzolta. A magyar képregényes jelen tehát fényesebb, mint a múlt, és reménykedjünk, hogy a jövő a jelennél is fényesebb lesz, így például a Randomban megjelent virtuális alkotások papíralapú változatait is kézbe vehetjük majd. A képregény műfajban ugyanis valahogy még mindig az az igazi, ha az ember saját kezűleg lapozgathatja a zizegő füzeteket.