Veszélyes ellenség

Eddig az Európai Unióban – eltekintve kisebb kivételektől – mindenki meghajolt a brüsszeli elvek előtt, melyek automatikusan egy háttérben meghúzódó hatalmi hálózatnak az utasításait szolgálták (és szolgálják). A magyar miniszterelnököt nem személye miatt, nem túl magabiztos fellépése miatt és talán nem is a kétharmados többséggel járó önbizalma miatt bírálják, vádolják, bántják, hanem azért, mert nyíltan ki merte mondani, hogy elég volt a „felülről\", „kívülről\" jövő vezénylésből, ideje a karmesteri pálcát saját kezünkbe venni.

Amíg a renitens magányosan „ágaskodik\", nincs nagy baj, majd csak elbánunk vele – mondják ott valahol fent. De a „jó példa\" is ragadós, a szomszéd kis államok is kezdenek rádöbbenni, hogy a kis „magyar Napóleonnak\" végeredményben igaza van. Ha a dominóeffektus beindul, akkor nagy bajok lehetnek, megtörténhet, hogy végképp kiveszik a kezünkből a gyeplőt. Felsőbb hatalmi körökben tehát, egyelőre csendesen és lassan, de megindult egy mozgolódás. A brüsszeli karosszékekben ülő kiszolgáló személyzetnek nagy hatalma nincs, de utasításokat „intelligensen\" – néha túlbuzgón – követnek.

Be kell vallani, a hölgy, aki olyan vehemensen támadja a magyarokat, nem egy szimpatikus jelenség. (Soha nem szoktam személyeskedni, de most nem bírok magammal). Viviane Reding alapvető jogokért és igazságügyi kérdésekért felelős uniós biztosnak és más brüsszeli „honatyáknak\" a magyarság elleni támadássorozata már átlépett egy bizonyos határt, és ez már nem csak nekünk, magyaroknak „feltűnő\", de illetékes uniós körökben is sokan csodálkoznak, sőt mérgesek a magyar kormány elleni lejárató hadjárat miatt. A „hölgy\" jelenléte a Bilderberg-tanácskozáson viszont már felvet egy másik kérdést, éspedig azt, hogy nekünk nemcsak az Unióval, nemcsak a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), de magasabb körökkel is problémáink lehetnek.

Az utóbbi időben mind többet hallani ún. összeesküvés-elméletekről, különböző titkos vagy kevésbé titkos érdekcsoportokról. A legfontosabb három ilyen szervezet a Bildlerberg-csoport, a Trilaterális Társaság és a Külkapcsolatok Tanácsa. Hogy világunk irányítása ezeknek a csoportoknak a kezében van, szinte egészen bizonyos. Sajnos kevés részletet tudunk a csoportok munkájáról, a tanácskozások általában zárt ajtók mögött zajlanak. Ez a szabály különösen vonatkozik a Bilderberg-konferenciákra, melyeket minden évben megtartanak, legtöbbször elegáns fürdőhelyeken, most már idestova hatvan éve. Azóta persze tanulmányok és könyvek százai jelentek meg a csoport munkájáról, mint mindig pró és kontra. Lehet, hogy ezek a tanácskozások végeredményben ártalmatlan beszélgetések, ahol a világ legismertebb gazdag emberei, nagyhatalmú politikusok, „szakértők\" találkoznak, de ha nem is „összeesküvés\", ami ott történik, valahogy mégis annak tűnik. És ami a legérdekesebb, hogy amiről ott sokat beszélnek, és végül elhatároznak, az rendszerint hamarosan megjelenik a politika porondján mint határozat.

Tudom, sokan legyintenek, nem veszik komolyan az összeesküvés-elméletet, de ezen nem is kell csodálkozni, az emberek nagy része nem szeretné amúgy is bonyolult életét még nyakatekertebbé tenni. Ha a jövő évi magyarországi választások nem zajlanak majd elég simán, ha meglepetések születnek, és olyan dolgokat tapasztalunk, melyek eddig még nem voltak, akkor talán mégis hihetünk annak a mondásnak, miszerint „A világot teljesen más személyek irányítják, mint ahogy azok képzelik, akik nem látnak a színfalak mögé\" (Benjamin Disraeli volt brit miniszterelnök). A nagyok, a „legnagyobbak\" is felfigyeltek ránk, ami jó és rossz is egyszerre. Jó azért, mert a dolgokat eredményesen csináljuk. Az „új út\", amit a magyar kormány Orbán Viktorral az élen kijelölt, már nem annyira göröngyös, kezd járhatóvá válni. A rossz, hogy az Unió mögött álló pénzügyi érdekcsoportok semmiféle „forradalmi megmozdulást\" nem néznek jó szemmel, ők elsősorban az általuk kijelölt rendszer továbbvitelét szorgalmazzák.

A megoldás, hogy partnereket kell keresni, másokkal összefogva a siker közelebb kerül. A veszélyt sem szabad lebecsülni, és minden diplomáciai és politikai taktikával inkább csendesíteni, mint háborítani kell a kedélyeket. A jövő évi választásoknál pedig maradjunk higgadtak és éberek.

Hollai Hehs Ottó
A szerző Németországban élő publicista