Válasz Lázár Ferenc nyílt levelére

A levélíró többek között azt írja a Polgári Életről, hogy aljasság volt osztogatni az Erdélyi Magyar Ifjak táborában azt a lapszámot, amelyben Tőkés László levele van közzétéve. Nos, a Polgári Élet a tábor szervezőivel médiatámogatói szerződést kötött, melynek értelmében az EMI, a lapban megjelenő reklámok, a táborra vonatkozó cikkek fejében megvásárolt (!) x példányt, mely példányokat a tábor bejáratánál a jegyet vásárló közönségnek adták át. Tehát azt nem a szerkesztőség osztogatta, hanem a szervezők ajándékozták bónuszként az odalátogatóknak.

Továbbá Lázár úr nehezményezi, hogy a lap leközölte ama levelet, amelyben Tőkés László „nekimegy” a jobboldal számos prominensének. Kérem szépen, az a levél adott, de facto tényként a nyilvánosság elé került. A Polgári Élet a hibás, amiért közzétette, nem Tőkés László tévedett, hogy megírta? Azt is sérelmezi Lázár Ferenc, hogy a Tőkés-féle levélhez írt felvezető névtelenül van írva, holott a szövegben tételesen benne van, hogy a Polgári Élet szerkesztősége (az már más kérdés, hogy Lázár úrnak talán illene tudni, hogy néhány esetben az a „legsúlyosabb” aláírási metódus, amikor a teljes szerkesztőség nevében történik a szignálás, hiszen különben a szerkesztőség védekezhet azzal – és ezt meg is teszi minden újság, az impresszumban kihangsúlyozva –, hogy a megjelenő írás nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét. Nos, ez az írás azt tükrözi, vállaltan!). Továbbá azt is mondja Lázár úr, hogy mi a felvezetőben csúsztatunk, mert azt állítjuk, hogy Tőkés az egész nemzeti oldalt kárhoztatja, holott szerinte csupán néhány „megélhetési politikust”.

Ejnye-bejnye, Lázár úr! Hát lehet például Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét megélhetési politikusnak nevezni? Tudja Ön, hogy lényegében pénzzel nem, csak munkával járó tisztség az SZNT-elnökség? Tőkés politikai skizofréniának nevezi azt, amit Izsák Balázs mostanság cselekszik. Távol áll tőlem, hogy Tőkés Lászlót megélhetési politikusnak nevezzem, de Izsák és Tőkés közül ez utóbbi kap fizetést a tevékenységéért! De miért lenne megélhetési politikus a baróti vagy kézdivásárhelyi polgármester? Azért, mert Lázár úr szeret vagdalkozni, nagyot mondani?

Valamiért nagyon nem szeret minket, Lázár úr. És azt is tudom én, hogy miért. Lássuk most néhány szóban Lázár úr és a Polgári Élet „magántörténetét”. Lázár úr múlt év végén borászati cikkekkel jelentkezett nálunk, mint borszakértő. Örvendtem a jelentkezésének, mert hiányzott a lapból az ilyen jellegű írás, meg hát, magam is borkedvelő vagyok, aki a borkultúra iránt is érdeklődik. És ez lett Lázár úr veszte… Már az első cikk gyanús volt, hisz túl sok ismerős szófordulat volt benne, de akkor még arra gondoltam, no, ezek a borszakértők mind egy követ fújnak.

A következőnél azonban kiderült, Lázár úr szemenszedett módon lop, plagizál másokat! A tényszerűség kedvéért lássunk néhány példát: a Vörösborral az infarktus ellen (Polgári Élet 2009. január 23-i száma) című írásában teljes bekezdéseket vesz át, szó szerint, forrásmegjelölés nélkül a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara közleményéből. A következő cikkében, A borok és az ételek harmóniájának általános szabályai címűben (Polgári Élet 2009. február 5.) ismét teljes passzusokat, hosszú mondatokat vesz át szó szerint, természetesen újra a forrás megjelölése nélkül Cey-Bert Róbert Gyula: Magyar borok és ételek harmonizációja c. könyvéből (Paginarium Kiadó 2001).  Pechjére olvastam Cey-Bert Róbert Gyula könyvét, így gyorsan be tudtam azonosítani a lopott részeket (az írás 75 százaléka gyakorlatilag plagizálás).

De olyan „kisebb” lopásokat is elkövetett, mely esetekben az eredeti vagy legalábbis annak tűnő forrás esetében sincs szerző feltüntetve, azonban Lázár úrnak, ha igényes, itt is illett volna megjelölni a publikus forrást: például teljes bekezdéseket emel át a borregio.hu honlapon található, a Bortermelés rövid története című írásból A bor és történelmünk című (Polgári Élet 2008. november 21.) írásába. Miközben szerkesztőként ezekkel szembesültem, utolsó próbaként felhívtam még egy-két erdélyi borászt, rákérdezvén, ismerik-e Lázár Ferenc borszakértőt. Érdekes módon nem hallottak róla... Nos, ezek után én természetesen megköszöntem az addigi együttműködést Lázár úrnak, és jeleztem neki, hogy plagizálókkal nem kívánunk további együttműködést folytatni.

Ez eshetett hát oly rosszul Lázár úrnak, az ebből fakadó frusztrációja miatt szedi le oly nagyon rólunk a keresztvizet nyílt levelében! Csak annyit mondhatok: aki plagizál, annak szavára nem érdemes adni. Mi több, ez a plágiumügy feljogosít engem annyi rosszhiszeműségre, hogy azt gondoljam, ama nyílt levelet sem saját indíttatásra írta, azt is mások sugallták neki – ő csak a bábu szerepét játssza, elszajkózva mások véleményét.

Mit tegyek, Lázár úr? Értesítsem a meglopott szerzőket, borszakértőket, hogy fogják perbe Önt plagizálás miatt? Azok után, hogy Ön bértollnoknak nevez bennünket, ez lenne a minimális... De mégsem teszem meg, nem ér Ön olyan sokat... Mert hát Lázár úr úgy „osztja az észt” a Polgári Életnek is és Szász Jenőnek is, mintha a közéletben oly sokat tevékenykedett volna – holott erről nincs szó, hiába próbál nem működő egyesület elnökeként titulusok mögé bújni. Nem, kérem, mert nem a titulusok növelik a szó súlyát, hanem a hitelesség, amiről az ő esetében szerintem nem beszélhetünk – már csak a följebb említett plágiumügy miatt sem.

Szerző: Zsidó Ferenc, a Polgári Élet hetilap felelős szerkesztője