Valahogy így hangzik a remény

Harcsa Veronika korábban zongorázott, szaxofonozott, majd informatikusként folytatta, időközben azonban rájött, hogy a dzsessztanszéken a helye. Mindnyájunk örömére. Saját együttesét 2005-ben alakította, és hamarosan megjelent feldolgozásokat tartalmazó dzsesszlemeze, a Speak Low, mely Japánban is piacra került, szép sikerrel. You Don’t Know it’s You című második albumán a fiatal énekesnő már saját dalait adja elő. A meglepően érett, túlzás nélkül világszínvonalú, füstös kávéházi hangulatokat idéző dalok elkészítésében Blaho Attila (zongora), Majtényi Bálint (dob) és Oláh Zoltán (nagybőgő) segítették a bájos énekesnőt.

Az elmúlt év végén megjelent, Red Baggage-re (Piros bőrönd) keresztelt harmadik Harcsa-lemez is a jól bevált (értsd: kiválóan működő) formulát követi: adott egy vonzó arc és egy nagyon nehezen felejthető hang, a dzsessz hagyományaiban gyökerező, de popzeneként is hallgatható intim hangvételű saját dalok, valamint egy kitűnően, ízesen játszó zenekar. A zenészcsapat ezúttal Gyémánt Bálint gitárossal, Korb Attila harsonással és egy négytagú fúvósszekcióval egészül ki, ami némileg sűrűbbé teszi a hangzást.  A sorban egymást követő, ezúttal is angolul felénekelt dalok ritmusa, hangulata is változatosabb az előző lemeznél, emiatt Veronika is „színesebben” tud énekelni, mint a You Don’t Know it’s Youn. A kezdés nagyon erős: a régóta repertoáron lévő, ezúttal reggae-s lüktetést kapó Unreachable nagyon jól működik nyitószámként, melyet a popos hangvételű címadó dal követ. Instant sláger, melynek hallgatásakor talán Alanis Morissette neve is beugorhat a hallgatónak. Emlékezetes darab a lemezen két verzióban is szereplő You, amely Szepesi Mátyással (a SmartMusic vezetőjével, az egykori Egyszercsak együttes gitárosával) közösen íródott, de a kiválóan hangszerelt Surprise is kellemes meglepetést nyújt.

Jegyezzük meg Harcsa Veronika nevét, szurkoljunk neki és legyünk büszkék rá: ő az igényes magyar zenei szcéna egyik nagy reménysége!