Vágy

Indulásból szinte mindenképet, hangot, olvasott betűt benyel, ami tálalódikneki. És nem azért, mert hülye. Szoktákmondani: nem hülye, gyerek. Nem kanonizál, ha úgytetszik. Az én fiam (Kristóf, Stipik és egyébnevekre hallgat, ha...) például imádja a Gőgösgúnár, Gedeont, ami, nos, nem épp gyerekirodalmiMount Everest (viszont bájosan didaktikus), ugyanakkor hallanisem akar a Micimackóról. A bunkó. Egy frászt.Hogy még nincs abban a korban? Egy frászt. Imádta,amíg el nem érkeztünk ama horrorisztikus részig,melyben Füles elveszti a farkát. És hiábamagyaráztam, hogy ez a Füles egy plüssszamár,nem fáj neki, meg amúgy is visszatűzték afarkat. Na éppen ez tette be az ajtót. Mert fájaz!
Szóval mindenevő. A drágajó szülő, rokon, óriásbarát perszemindent megtesz, hogy szebbnél jobb „jándékokkal”kedveskedjen a kis omnivornak. Nemrégiben (Mikulás,karácsony, vendégjárás, homályosanemlékszünk még) valóságosajándékinvázió tanúi lehettünk.Akadt közöttük két könyv, mely különösenmagas piedesztálra került Kristóf panteonjában.A magával-hurcolós kategória. Az egyikismeretterjesztő, megvan vagy fél kiló. A címe:Minden napra 365 érdekes állat. Valahol Hispániábanjelent meg, a magyar fordítást a Napraforgókiadó adta ki. Gyönyörű darab, különleges,puha-kemény borító, színérzékfejlesztőillusztrációk, mókás betűtípus,nagy szakítószilárdságú papír,szóval szívet melengető tárgy, na. Nekiültünkhát, és nagy sikernek bizonyult. A kiscsávóúgy fújja az állatok nevét, mint ahiszekegyet. Az egyik nap aszongya: Én vagyok a kvacelmamusz.Hirtelen nem tudtam, hova kapjak, ami a forrást illeti, deaztán megtaláltam az illetékest a könyvőslényszekciójában, Quatzelquatlus néven.Korrekt. Egyik este, lefekvés után könyvetkerestem a vécén eltöltendő magányidőre.Kéznél éppen nem volt semmi, felragadtam hátaz állatost, mert a magam szórakoztatásáramég nem forgattam. És a nyolcadik oldalon márisezt látom: Kutya. Korrekt, az is állat. Aztán,sorban a címszavak: Tacskó. Dalmát eb. Írszetter kutya. Hm. Vagyis a tacskó nem kutya? És az eb?Talán ezek után ébredt rá a szerző(fordító), hogy az ír szettert biztos madárnaknézi a gyerek, ha nem írja oda, hogy kutyárólvan szó. Aztán jön egy olyan kategória,hogy ólban és úsztatóban élőállatok. És ott a páva is. Persze lehet, hogytud úszni. De hogy ólban ÉL? És ezérvényes a disznóra is. Képzeld el,kedves gyermekem, a disznó egy ólban él. Meg apulyka is. Ezért nem látjuk őket faluhelyen sem.Tudod? Megyünk tovább. Állatok a legelőn. Kecske.A kép egy gyönyörű kőszáli kecskebakotábrázol. Elállt a lélegzetem. HiszenKristóf már látott kecskét! A legelőn!!És az nem ilyen!!! Megyünk tovább. Igavonók.Fogózz meg, gyermekem. Az afrikai elefánt! A szövegmeg: Könnyen szelídíthető. Vajon mit szólnakehhez az elefántszelídítők? Tovább. Aközeli természetben élő állatok. Napersze, kinek mi a közeli természet. Tibeti hegylakókölöknek a jeti. De, városi gyermekem, láttálmár vaddisznót a sétatéri parkban? Ittvan egy másik nyalánkság is. Ismétfelbukkan a kőszáli kecske (ugyanaz a kép), ezúttalkecskebak néven. És az utolsó gyöngyszem anagyon sok közül: a Nyest címszó alatt egyszép borz képe látható. A gyerek pedigbenyeli. Miért ne nyelné? Nem tűzik vissza senkifarkát.
A másik könyvgyerekirodalom. A címe Állati galiba, az Aquila kiadógondozásában jelent meg, gyerekversek. Ez is szépdarab, leporellókönyv, jó kemény,színpompás illusztrációk, minden, amiszemnek-s-másnak ingere. Ebben az esetben a szövegekkörül bűzlik valami (majd’ minden) Dániában.De nagyon. Tessék: „Bál lesz holnap az erdőben, /Felkérlek majd kedvesem. / Polkára vagy csacsacsára,Vagy éppen egy friss csárdásra.” Bűzlik aritmus, a rím, az egész. És még egy:„Fejem koppant, csak úgy lestem! / A kamrában nagyotestem. / Felmásztam a felső polcra. / Sajtot gazda odadugta.”Elképzelhető, hogy az első sort egy delphoi jóslatokkibogozásában jártas személy érti,érzi. Az utolsó sor szótagszámőrzőcélzatú névelőkihagyása pedig egyenesenmesteri avantgárd huszárvágáskéntminősíthető. Mindezt olyan szerzők költötték(ki), akiknek volt (nos, lehetett) alkalmuk magyar gyerekirodalmatolvasni. Így, jelző nélkül.
Hogy mit akarok mindezzel? Egy vágyamatkévánom szavakba önteni. De szeretnék énis egy szép, nagy képeskönyvet készíteni.Célpontok számára (lásd alább). Ilyen fejezetcímek lennének benne: Állatok akiadóban. Állatok a szerkesztőségben. Állatoka szaklektori sóhivatalban. Író állatok.Rajzoló állatok. Fordító állatok.És lőnék rájuk. Nagyöbűvel. Felezőnyolcasban. Az összes verébre. Sic!