Üzenet egykori tanáromnak

A „főoszink\" egy akkor még fontosnak számító reál tantárgyat tanított, de emellett, többé vagy kevésbé rejtett formában, diktatúraellenes propagandát is folytatott. Ez a hozzáállása sokunk számára meghatározta a pályaválasztásunkat és a társadalmi-politikai kérdésekkel szembeni magatartásunkat. Nem akarom túl nagyra becsülni az érdemeit, de fontos szereppel bírt pedagógiai és emberi példája.

Mi úgy tudtuk, úgy éreztük – és ma is úgy gondoljuk –, hogy az egyik legfontosabb osztálya voltunk, és mindent megtett azért, hogy egy jó pótoszit válasszon maga helyett. Bizakodva mutatott be téged az osztálynak. A fiatal, nyitott gondolkodású, lelkes és segítő filozófiatanárt. Azt, aki képes tovább folytatni a kommunizmus sötét évei alatt felvállalt áldozatos és kockázatos nevelői munkáját, aki szakmájából kifolyólag is alkalmazkodni tud az új politikai rendszerhez, aki a szabad emberekre jellemző bizakodó útravalóval látja el az iskolapadtól megválni készülő fiatalokat. Nagyon rövid volt az a pár hónap ahhoz, hogy egymást megismerjük, de akkoriban úgy éreztem, hogy a rád szabott feladatot többé-kevésbé jól elvégezted. Elballagtattál az iskolából. Köszönet érte!

Évek múltán megtudtam, hogy egyetemi tanárként folytattad a pályafutásodat az erdélyi magyar filozófusképzés fellegvárának számító Kolozsváron. Örvendtem, hogy szakmai előmenetelben lehetett részed. A filozófia az én értelmezésemben az élet legfontosabb kérdéseivel foglalkozó átfogó tudományág, amely szem előtt tartja a társadalmi jólét megteremtését, valamint a méltányosságot. A tudomány pedig a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység. Sem több, sem kevesebb. Nagy tisztelője voltam és vagyok azoknak a filozófusoknak, akik rájöttek a létünket meghatározó törvényszerűségekre, nagy igazságokra és igazságtalanságokra. Az utóbbi időben számomra aggasztó jelenségként tudomásul kellett vennem, hogy annak a filozófusi közösségnek a hajlékából, amelynek te is tagja vagy, az alapvető tudományos kereteken túlmenően, sokan a sajtóban és a közösségi oldalakon – egyoldalúnak mondható – ideológiai kolonizációt folytatnak.

Néhány hónappal ezelőtt egy civil kezdeményezésem kapcsán személyes levelet is írtál nekem a már említett ideológiai normákkal szembeni fellépésem, illetve annak módszere miatt, ezáltal is hangot adva az enyémmel nem egyező véleményednek. Úgy érzem, hogy filozófusként, a megismerést kereső gondolkodóként inkább az én logikám megértésén, és nem a kritikai megjegyzéseid bemutatásán kellett volna fáradoznod. Tudomást szerezve a többi, akadémiai alapelveket meghazudtoló, ideológiailag elfogult munkatársad közszerepléséről is, úgy gondoltam, hogy szólni fogok neked, nincs minden rendben a köreidben. Szeretném, ha legalább a látszat kedvéért megint azzá válnál, mint amilyen annak idején voltál. Akiben hittem és akit tiszteltem. Aki megérteni, és nem betelepíteni akarja a gondolkodást.
Ha nem bánnám meg, hogy a pótoszink voltál.

Ferencz Zsombor, Marosvásárhely