Űrséta a Kína bolygón

A néhány éve ismét piacra kerülő, kiváló magyar science fiction magazin, a Galaktika nemrég újraindította MetaGalaktika című antológiáját, amelynek legújabb, jubileumi száma Kínát, „a kultúrák bölcsőjét” állítja válogatásának középpontjába. A főszerkesztő, Burger István beköszöntője szerint ezentúl minden év első felében más-más nemzet tudományos-fantasztikus irodalmát kívánják bemutatni a MetaGalaktikában, ami egyfajta visszatérést jelez a lap ’80-as évekbeli gyökereihez, koncepciójához. Választásuk azért esett elsőként Kínára, mert – mint megtudhatjuk az irodalmi alkotásokat „kísérő” összefoglalókból – az ázsiai ország sikerrel pályázik a legújabb űrnagyhatalom címére. Az elbeszélések alapján pedig úgy tűnik, a legújabb SF-nagyhatalom rangját is igyekeznek megpályázni a kortárs kínai írók, nem is sikertelenül.
Kiváló szerkesztői érzékről tanúskodik az, hogy Csao Jung-kuang A virág című novellája került az antológia élére. Hogyisne szeretne bele rögvest az egyszeri olvasó egy olyan szövegbe, amely így kezdődik: „Az ember már csak olyan, hogy a húsdaráló tekerése közben nagyon szereti hallgatni, amint embertársai odabenn fájdalmasan énekelnek”. A néhol cinizmusba hajló irónia és fekete humor egyébként nem általános jellemzője ezeknek a szövegeknek; a kötet másik kiemelkedő darabja, Han Szung Céltalan utazás című elbeszélése sötét tónusú, kíméletlen, drámai feszültséggel telített alkotás. A SF szokványosnak mondható témái – a földönkívüliekkel, idegenekkel való találkozás – mellett a kínai szerzők gyakran kalauzolják mesei (Pan Haj-tien: Jen mester legendája) vagy álomszerű-szürreális tájakra (Li Hszüe-vu: Álomtükör) olvasóikat. És természetesen hangsúlyosan van jelen egyes szövegekben a virtuális, párhuzamos valóság kihívásainak, veszélyeinek problémája (Csen Lang: Macska-egér játék; Csen Vej-han: Alkonyodik, s egy ember sincs, aki verset tudna írni); de „megismerkedhetünk” egy jövőbeli antiutópikus társadalom büntetés-végrehajtási módszereivel is (Liu Ven-jan: Egy nap fogság). Ami meglepő: a szerzők többsége szemtelenül fiatal, a 70-80-as években született – tehát már egy szabadabb, vadócabb nemzedék tagja.
A kínai művészek színes grafikáival gazdagon illusztrált, tetszetős kivitelezésű kiadvány nem csak a primér irodalom fogyasztóinak élvezetes olvasmány: az elbeszélések mellett ismeretterjesztő cikkek mutatják be a kínai SF történetét, tájékoztatnak Kína aktuálpolitikai helyzetéről vagy épp a kínai szavak helyes magyar átírásáról.
Olvasom, hogy néhány napja megtörtént a kínaiak első űrsétája. Ajánlatos hát odafigyelni erre az országóriásra, amely a közelmúltig talán maga is oly távolinak tűnt, mint egy ismeretlen bolygó.

Kína, a kultúrák bölcsője. MetaGalaktika, 2008., 10.