Törökország átalakítása

 Ez a győzelem, Gül megválasztásával együtt megerősítette: az AKP az átalakulás pártja, a törökök pedig az idegengyűlölő nacionalizmus előretörése ellenére csatlakozni kívánnak az Európai Unióhoz.
Áprilisban Gül elnökjelöltsége a katonai puccs veszélyét vetítette előre, és felgyorsította  a választások folyamatát. A voksolás nyomán a választópolgárok egyértelművé tették, többé nem akarják, hogy a hadsereg beleavatkozzon a belpolitikába, és elutasították a tábornokok figyelmeztetését, miszerint az AKP a teokratikus uralom sötétjébe vezeti az országot.
Az államelnökségről szóló heves vita kihangsúlyozta a tisztség szimbolikus jelentőségét Törökország belső hatalmi egyensúlyában. A Gül felesége által vallási indítékkal viselt fejkendőt Törökország szent és sérthetetlen alapelve, a szekularizmus elleni támadásként értelmezték. Ahmet Necdet Sezer leköszönő államfő nem hívta meg a díszebédekre és hivatalos fogadásokra az AKP-képviselők feleségeit, akik fejkendőt hordtak.
Az elnök nyilvánvalóan az államot képviseli, és nem pusztán bábként. Végül is Atatürk székében ül. Kiterjedt hatalma van, ő nevezi ki a kormányt, a legfőbb bíróság és a legfelsőbb oktatási tanács (YOK) tagjait. Ő választja ki az állami egyetemek elnökeit egy névsorból, melyet a YOK nyújt be. Békeidőben az államfő a haderő legfőbb parancsnoka.
Ez az oka annak, hogy az elnökválasztás kapcsán kialakult válság tulajdonképpen az 1980 és 1983 között kormányzó hadsereg által bevezetett alkotmányos rend válsága volt. Azt az alkotmányt – az Atatürkétől eltérően – a katonaság írta a katonaság számára, abból kiindulva, hogy a hidegháború soha nem ér véget, az elnök pedig mindig katona vagy a katonasághoz közelálló személy lesz.
De a hidegháborúnak régóta vége, és azóta nagy változások történtek Törökországban. Gyors gazdasági növekedést eredményezett az a Nemzetközi Valutaalap támogatásával 2001-ben beindult program, amelynek alapja Törökország piacgazdasággá való fokozatos, de végleges átalakítása volt. Ezzel egyidejűleg az ország viszszafordíthatatlanul elindult a politikai és közigazgatási reformok útján, hogy elkezdhesse az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat.
Ezenkívül a török gazdasági és társadalmi átalakulással egy új elit is előtérbe került. Az AKP vállalta, hogy képviseli az új elitet és hatalmi törekvéseit.
Sok külföldi elemző Törökország világi múltja és iszlamista jövője közti versengésként írta le a parlamenti és elnökválasztást. Azonban inkább a nyitott és a befelé forduló Törökország, a polgári, demokratikus rendszer és a katonai gyámság, illetve a globalizálódó és protekcionista gazdaság közti versenyről van szó. Az AKP támogatói ugyanúgy megtalálhatók a globalizáció győztesei, illetve vesztesei között, a konzervatív Közép-Anatóliában és a kozmopolita Isztambulban, a nacionalista fekete-tengeri térségben és a túlnyomórészt kurd délkeleten.
Az AKP júliusi választási győzelme és Gül megválasztása után sok megfigyelő katonai beavatkozást jósolt. Noha teljesen világos, hogy a katonaság, a világi berendezkedés bástyája nem nézi jó szemmel ezt az eredményt, egy államcsíny lehetősége gyakorlatilag kizárt.
Ennek egyik oka az, hogy a katonaság és az iszlámista mozgalom közti viszonyok jóval bonyolultabbak a látszatnál. 1997-ben, amikor a katonai vezetés eltávolította a hatalomról Necmettin Erbakan iszlámista vezetésű kormányát, az iszlámista mozgalomban szakadás következett be. A fiatal, modern, a külvilág felé nyitottabb erők szakítottak a tradicionalista, Nyugat-ellenes, antiszemita idősebb generációval. Az idei válság lehetővé tette, hogy Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök beteljesítse az AKP átalakítását, kivezetését az iszlámizmus doktrínái közül.
Az AKP júliusi győzelme után Erdogan kezdetben megpróbálta elkerülni a szembehelyezkedést a hadsereggel úgy, hogy nem újította meg Abdullah Gül elnökjelöltségét. Csakhogy Gül ragaszkodott hozzá, az AKP pedig egységesen felsorakozott mögötte.
Ennek eredményeképpen Törökország ismeretlen vizekre evez, Gül pedig elfoglalt elnök lesz. Törökországnak sok regionális kihívással kell szembenéznie, ezért külügyminiszteri tapasztalata minden bizonnyal jól fog majd. Csakhogy egy aktív államfő feszültté teheti viszonyát a miniszterelnökkel, aki a török rendszerben az igazi főnök.
Abdullah Gül felemelkedése az államfői tisztségbe várhatóan megszilárdítja a török politika átalakulását. Törökország integrálta politikai fősodrába az iszlámista mozgalmat. Egy gazdaságilag dinamikus és társadalmilag konzervatív hátország képviselői a reformok felé vezetik Törökországot. A modernizáció republikánus projektje folytatódni fog, a társadalom szélesebb körű mozgosításával.
Eképpen Törökországban továbbra is élni fog az iszlám, a kapitalizmus és a világi liberális demokrácia semmihez nem hasonlítható elegye. Habár a Gül jelöltsége kapcsán kirobbant válság elején nem így látszott, Törökország megfelelően kezeli a helyzetet.

A szerző nemzetközi kapcsolatokat oktat az isztambuli Bilgi Egyetemen
Fordította: F. S.
© Project Syndicate, Krónika 2007.