Tárgyilagosságra kell törekedni

Ön múlt év december 1-jétõl újabb ötéves ciklusra tölti be a Magyar Távirati Iroda elnöki tisztét. Öt év után még maradt tennivaló, vagy most már kényelmesen hátradõlhet?

Még sok a tennivaló, egy vállalat életében mindig újabb és újabb kihívások vannak, és ugyanez érvényes az MTI-re is. Ha visszatekintek az elmúlt öt évre, azt gondolom, néhány dolgot sikerült megvalósítani. Például, amikor 2002-ben átvettem a hírügynökség vezetését, akkor súlyosan veszteséges cég volt, és most már a harmadik évet zárjuk nyereséggel. Igaz, ez nem nagy nyereség, de mégis pozitív szaldó. Nem lehet ölbe tett kézzel ülni, a hírügynökségnél különösen nem, hiszen az internet vagy – hogy a legújabb trendekre utaljak – a web2 forradalma kényszerít bennünket, hogy újra meg újra átgondoljuk tevékenységünk fõ irányait. Az elmúlt öt évben az MTI nagyon sikeres volt abban, hogy új termékeket, új szolgáltatásokat, új hírválogatásokat hozott a piacra. 2000-ben összesen kétszáz körüli hírelõfizetõje volt az MTI-nek, ez a szám 2007-re közel ötszázra emelkedett. Sikerült tehát egy megerõsített kereskedelmi és marketingigazgatósággal híreink, fotóink számára sok új vevõt becserkészni. Viszont nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy nagyon sok „nagy vevõt\" elveszítettünk. Így az elmúlt öt évben aránylag jelentõs vevõszám-gyarapodás ellenére sem sikerült növelni piaci bevételeinket. Ennek részben az az oka, hogy egy-két korábbi, valóban nagy megrendelõnk már nem tart igényt az MTI szolgáltatásaira. Egyik legnagyobb vevõnk, akinek távozását igen sajnáljuk, az RTL Klub – amely ráadásul konkurensként jelent meg a piacon, mert az RTL Klub aktív közremûködésével jött létre a Független Hírügynökség. De ehhez is hozzá kell szokni, gyakran a versengés áldásos hatással van, felébreszti az emberben szunnyadó harci kedvet. Kis rádiók és kis lapok esetében, ahol minimális a hírigény, a Független Hírügynökség ügyesen lavírozott. Az MTI-nek nehezebb a nála lényegesen kevesebb és rövidebb hírt ajánló, olcsóbb szolgáltatóval konkurálni.

Kolonc vagy segítség a 125 éves múlt és a közszolgálatiság felvállalása?

Az MTI történetében 1996 óta új fejezet kezdõdött. A hírügynökség addig többé-kevésbé az éppen aktuális kormánytól függött. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a hírügynökségnek volt egy expanzív korszaka a két világháború között, amikor magánvállalatként mûködött Vitéz Kozma Miklós vezetésével. A 40-es évek elejére sikerült egy teljes holdingot alakítani az MTI köré, a Kozma-féle birodalomban volt hirdetõvállalat, bank is. De még akkor is jelentõs, évente folyósított állami támogatásra szorult. Részben Kozma személyes kapcsolatai és részben az anyagiak miatt akkor is kötõdött a kormányhoz – bár Kozma Horthy Miklósnak volt a bizalmasa, így gyakran sikerült megkerülnie a kormányzatot. De a rendszerváltást megelõzõ évtizedekben, államosított vállalatként a kommunista párt agitációs osztálya alá rendelt, direkt propagandaeszközként az MTI olyan periódust tudhat maga mögött, amire nem lehetünk büszkék. Tehát az államtól, a kormánytól való közvetlen függés áthatotta az MTI létét. A történelmi fordulat 1996-ban következett be, amikor a Magyar Távirati Irodát a nemzeti hírügynökségrõl szóló törvény a parlament irányítása alá helyezte, ami azt jelenti, hogy már nem a kormány, hanem a parlament összes pártjának a kegyét kell keresnie. Ez hihetetlen elõrelépés. A költségvetési támogatásra sem lehetett panaszom az elmúlt években. Azt sem gondolom, hogy a közszolgálat kolonc lenne. A hírügynökségi törvény értelmében az MTI köteles közszolgálati feladatokat ellátni, és engem a törvény alapján neveztek ki, nem is kérdõjelezhetem meg, hogy erre szükség van-e. A törvény rögzíti, hogy külföldi tudósítói hálózatot kell fenntartani, hogy a határon túli magyarság életérõl hírt kell adni, hogy a határon túli magyarságnak MTI-híreket kell adni, tehát sok olyan feladat, amelyet egy privát piaci alapon mûködõ hírügynökség nem vállalna fel. Mindez elfogadható és pozitív érzelmi hozzáállással végezhetõ feladat.

A Magyar Rádió felszámolta a bukaresti tudósítói állást. Ön szerint van-e igény a határon túli magyarokról szóló hírekre?

Van. Úgy gondolom, hogy még az MTI-nél is sok mindent lehetne javítani e tekintetben. Gyakran azt vesszük észre, hogy például a romániai magyarság ügyeirõl sokszor csak a pártviták vagy a bukaresti nagypolitika kapcsán írunk, holott a sokszínû, sokágú kulturális, gazdasági életrõl is be lehetne számolni. A másik oldalról viszont, ha igaz, amit sokan mondanak, hogy az anyaországi lakosságnak közel egynegyede rokoni, baráti kapcsolatokat tart fenn a határon túli magyarokkal, akkor eleve adott az érdeklõdés a sorsuk iránt. Még ha profitorientáltként mûködne a hírügynökség, akkor is volna fantázia ebben a témakörben.

Megváltoztatta-e az MTI arculatát a bulvárosodás iránti fokozódó igény? Mennyire tudják elkerülni a bulvártémákat?

Nem is akarjuk elkerülni. Ez kihívás. Tudomásul kell vennünk, hogy az elõfizetõink, a média maga is változik témaválasztékában és kínálatában, az olvasói igényeknek megfelelõen. Érdekli tehát a bulvár, az életmód, a szabadidõ, a sztárok élete. Panoráma szerkesztõségünket tudatosan megerõsítettük, és továbbra is ezt tesszük, persze saját szigorú szabályaink betartásával. Ennek ellenére még belefér a tréfás hír is, ha van rá igény. Ettõl még a hírügynökség meg tud maradni a komoly tényhírek, ellenõrzött információk tárházának.

Harcot hirdetett a hírlopás ellen. Milyen sikerrel járt?

Közepes sikerrel, hiszen a hírlopás nemcsak magyar, hanem nemzetközi jelenség. Lehet – finomabban – úgy is fogalmazni, hogy illegálisan használják a híreket. Az internet például kiváló tere a hírtolvajlásnak, az elkövetõk gyakran csak a tudatlanság bûnében találtatnak vétkesnek. Gyakran elõfordul, hogy az elõfizetõink, akik jogszerûen kapják, és teszik ki az internetes portáljaikra a híreinket, egyszerûen megfeledkeznek arról a kötelezettségükrõl, amit egyébként szerzõdésben vállaltak, hogy forrásként megjelöljék a Magyar Távirati Irodát. Aztán egy ilyen forrásjelzés nélküli hír, amelyik megjelenik az elõfizetõnk portálján, öt-tíz perc múlva már fenn van több kisebb oldalon, és ott már az elõfizetõnket jelölik meg forrásként. Ez jogellenes átvétel, aki nincs velünk szerzõdéses viszonyban, nem teheti meg. Nagyon sok internetes portált, kisebb lapot, rádiót, amelyeket rajtakaptunk a „csínytevésen\", felszólítottuk, hogy tereljük kereskedelmi alapra az eddigi törvénytelenséget, és legyenek az elõfizetõink. Sokszor járunk sikerrel, különösen, mert van olcsó, közepesen olcsó, drága vagy akár tematikus hírválasztékunk. Van néhány notórius tolvaj, akiknek már rég ígérem, hogy pert indítunk ellenük. Viszont én csak olyan perbe szeretnék belemenni, amelyet szinte biztosan megnyerünk, ennek az elõkészítése viszont komoly dokumentálást igényel, és még így is nehezen számítható ki a végeredmény, mert ilyen ügyben még nem indult eljárás. A hírlopás elleni fellépés egyik zálogának szántuk azt a monitorcsoportot, amelyet több mint három éve mûködtetünk. Õk szisztematikusan figyelik az internetet, és hivatalos felszólítást küldenek mindazoknak, akik a híreinket törvénytelenül használják.

Hogy látja belülrõl: van-e teljesen objektív tájékoztatás?

Csak törekedni lehet rá. Olyan ez, mint a matematikában az aszimptota, az egyenes, amit egy görbe tetszõleges pontossággal megközelít, de soha nem éri el. Arra törekszünk, hogy a kor követelményeit kielégítõ, tárgyilagos és sokoldalú legyen az MTI. Azonban soha nem zárható ki az újságírói szubjektivitás vagy akár a tévedés. Hiába követeljük meg újságíróinktól – márpedig folyamatosan ezt tesszük –, hogy a politikai nézeteik nem jelenhetnek meg a hírügynökségnek írt anyagaikban, tudósításaikban, erre már volt, és valószínû, hogy lesz is példa. De jó hírügynökséget csak tárgyilagos anyagokkal lehet mûködtetni.

Vince Mátyás

1946. december 31-én született Budapesten. 1970-ben végzett a közgazdaság-tudományi egyetemen. 1973-ban 11 hónapot töltött Vietnamban a békefenntartó nemzetközi ellenõrzõ és felügyelõbizottság magyar kontingensének tolmácsaként. Ezután a Napi Világgazdaság rovatvezetõje lett. 1979-ben kinevezték a Heti Világgazdaság fõszerkesztõjévé. 1988–90-ben a Világbank Transition címû kiadványának alapító szerkesztõje Washingtonban. 1991-tõl a Napi Világgazdaság, majd a Teszt Magazin, a Magyar Hírlap, a HVG Online fõszerkesztõje volt. 1998 és 2000 között a Matávnet Kft. ügyvezetõ igazgatója, 2000–2001-ben a Business Hungary fõszerkesztõje. 2002-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök ötévi idõtartamra kinevezte a Magyar Távirati Iroda Rt. elnökévé, 2007. december 1-jétõl újabb öt évre meghosszabbították mandátumát.