Szükség van mágikus járókákra

– Azt vallja magáról, hogy a kiállítás- és programszervezés rabja lett. Hogyan kezdődött ez a tevékenység, milyen kiállításokat és programokat szervez?
– Miután Egerben elvégeztem a rajz és vizuális kommunikáció szakot, kerestünk egy kiállításnak alkalmas helyet, így bukkantunk rá a Kis Zsinagógára, amely akkoriban teljesen üresen állt. Noha egy kiállításról volt szó, amint megláttam a helyet, anynyira megtetszett, hogy anyait-apait latba vetettem, hogy meggyőzzem előbb Eger alpolgármesterét, aztán az önkormányzatot, hogy időszakosan szervezhessünk ott tárlatokat. Össze kellett állítanom egy tervet, ami abban az évben hat-hét kiállításból állt és erre aztán rábólintott az önkormányzat. Beindult a kiállítások sorozata, ami rengeteg látogatót vonzott, és ez nagyon jó visszajelzés volt arra, hogy szükség van a városban az ilyen rendezvényekre.

Ezután az egyesülettel – amely a kiállítások szervezését bonyolítja – közgyűlés elé vittünk egy még nagyobb projektet, amely ötéves kiállítási programról szólt. Ekkor kaptuk meg az épületet, és lényegében ettől kezdve indult el valójában az egész folyamat. A Kis Zsinagógáról tudni kell, hogy műemlék épület, ahol nem lehet falakat fúrni, ott nem lehet a hagyományos értelemben vett kiállításokat szervezni. Emiatt többnyire térinstallációkat és videomunkákat mutattunk be, illetve már az első év végére sikerült összehoznunk egy peformanszfesztivált, amit egy régi tanárom, Bukta Imre hatására kezdeményeztem.

Kitaláltam, hogy ez a hely tökéletesen alkalmas lenne ilyen akciókra és újabb folyamodvánnyal fordultam a városvezetéshez, ezúttal azonban azt is megírtam, hogy jól jönne egy kis finanszírozás. Megint szerencsénk volt, mert megkaptuk a kért támogatást és összehívhattunk újabb kétnapos performanszfesztivált, amire igyekeztünk meghívni a szakma nagyjait, illetve a pécsi, budapesti és egri főiskoláról azokat a fiatalokat, akik érdeklődnek a műfaj iránt. Idén lesz a negyedik ilyen fesztivál.

– Miről szól az artAlom fesztivál és hogyan nyerhet belépőt egy művész erre a rendezvényre?
– Az artAlom nyílt téri fesztivál, ami szintén performansz jellegű, és csupán egyszer szerveztük meg. Az artAlom egyébként vicces szó, ami kiejtve akár függőségre is utalhat, szétbontva pedig az első része a művészetre, a második pedig akár egy újszülöttekkel teli kis alomra is aszszociálható. Amikor összeállítjuk a három napra szóló programot, akkor igyekszünk, hogy a performanszok keretében is több ágazatot megmozgassunk, bemutassunk. Ennek függvényében hívjuk meg a művészeket is. Például a hangköltészet témakörében Szkárosi Endrét hívtuk, Szócsik József egy színpadiasabb változattal jött – mindkettő performansz, mégis eltérő. Vagy például elhívtuk Szirtes Jánost, aki gyönyörű interaktív performanszt csinált, amelyben mindenkit megmozgatott.

A közönség nagyon nyitott volt a rendezvényre, mert rengetegen jöttek el, és ezer kérdéssel bombáztak: mi a performansz, hogyan jött létre stb. Az is előfordult, hogy kétszáz ember „szállta meg” a zsinagógát és szorosan egymás mellett állva néztük a produkciókat – ez gyönyörű érzés volt. Minden meghívott művész megjegyezte: ekkora érdeklődést még sehol nem tapasztalt. Egerben egyszerűen falják ezt a műfajt, bár még mindig kísérleteznek az olvasatával, mert nem volt még ilyen. Például amikor az első kiállítást szerveztük a zsinagógában, akkor Bukta Imrét kértem fel, hogy nyissa meg, ő pedig a párjával, Kónya Rékával létrehozott egy gyönyörű performanszt.

– Létezik egy Nyílt Tér elnevezésű fesztivál is. Van összefüggés az artAlom és a Nyílt Tér között?
– Az artAlom név és fesztivál az én ötletem volt, a Nyílt Tér Bukta Imrétől ered. Az az igazság, hogy engem nagyon érdekel ez a műfaj és igyekszem a lehető legjobbat kihozni az általam szervezett fesztiválokból, azonban a performansz igazi „csúcsa” Bukta Imre. Neki vannak külföldi kapcsolatai, ő ismeri többek közt a Szent Anna-tónál hajdanán szervezett Anna Art mozgalom képviselőit is. Emiatt kerestem meg Buktát és kértem a segítségét egy fesztivál létrehozásában, felhíva a figyelmét, hogy minimális támogatási összegből kell gazdálkodnunk. A Nyílt Tér a mai napig nomád körülmények között létrejövő fesztivál, innen ered a neve is.

– Kik azok a művészek, akik rendszeresen megjelennek a Kis Zsinagóga rendezvényein?
– Nagyon hosszú a névsor, mert egy háromnapos fesztiválon sokan megfordulnak. A felsorolást Bukta Imrével kezdeném, majd Csondó Lajossal és Szurcsik Józseffel folytatnám, de megemlíteném Szirtes Jánost, Szkárosi Endrét, Baj Miklós Zoltánt, illetve Kicsiny Balázst, akinek legutóbb volt kiállítása a Kis Zsinagógában. Kicsiny Balázst már régóta meg akartam hívni, mert nagyon szeretem a munkáit, és azért is örülök, hogy eljött, mert olyan kiállítási anyaggal érkezett, amit először mutatott be Magyarországon.

Idén lesz még Lovas Ilonának kiállítása. De Erőss István kapcsolatainak köszönhetően volt egy workshop, amelyen angliai művészek helyiekkel együtt dolgoztak és Encountering néven fúziót hoztak létre. Nagyon érdekes emberi vonatkozásai voltak ennek a műalkotásnak, és nem annyira a kész alkotás volt a lényeg, hanem a folyamat, ahogyan készült. És természetesen mindemellett az egri főiskoláról igyekszem minél több fiatalt bevonni a Kis Zsinagógában zajló eseményekbe, mert fontos a kapcsolat a várossal.

– Említette, hogy az Encountering során az alkotási folyamat volt az izgalmasabb, nem a kész mű. Mi derül ki többek közt egy ilyen közös munka során?
– Például az, hogy a kommunikációhoz nem föltétlenül azonos nyelv és szavak kellenek, hanem nyitottság és befogadókészség. Át lehet adni a koncepciót úgy is, hogy közben kézzel-lábbal kommunikálunk, illetve rajzolunk. De ugyanezt tapasztalom a Korkép táborban Gyergyószárhegyen is, ahol szintén sokféle nemzetiségű művész gyűlt össze. Nem feltétlenül korlát egy közös kommunikációs nyelv hiánya, mert megvannak az átfedések a művészek között, ami jó alap egymás megértésére. Az emberség, az emberek közötti kapcsolat a lényeg...

– Hogyan egyeztethető össze a tanári pálya, az alkotói munka, a rendezvényszervezés a magánélettel?
– Nehezen. Folyamatosan versenyt futok az idővel – a szó pozitív értelmében véve –, hogy megtaláljam az ésszerű arányokat. De a párommal eléggé régóta együtt vagyunk, és szerencsére nagyon nyitott a tevékenységem iránt, legtöbbször ő is ott van a rendezvényeimen, szervez, segít a munkámban. Ami nehézség, hogy nyáron, amikor tanárként szabad vagyok, akkor élhetem ki művészi énemet, emiatt néha huzamosabb ideig távol vagyok az otthonomtól.

– Festményein visszatérő motívum a járóka.
– A járókeret egy szimbólum, és éppen azt jelenti, ami: egyféle támasztékot. Itt nem valami testi vagy szellemi sérülésről van szó, hanem arról, hogy magamból kiindulva tudom, néha szükség van támaszra, amely sokszor lehet csupán egy jó szó. Nem kell ki tudja, milyen nagy dolgokra gondolni... De úgy vélem, hogy az embereknek kell egymással kommunikálniuk, és adott esetben nagyon sokat számít egy jó családi háttér, egy jó barátság, egy szerelem. Ezek azok a járókeretek, amik átsegítik az embereket a nehézségeken, mert bármikor adódhatnak anyagi gondok, egészségi problémák, de az ember erős tud maradni, ha van egy támasza.

Úgy gondolom, mindenki szorulhat támaszra, de sajnos sok olyan példát látok, amikor valakinek rengeteg anyagi, lelki tartóoszlopa van, mégsem tud vele mit kezdeni. Ez a témakör mozgat és ez a szimbólum maradt meg nálam. Van egy csomó befelé forduló, depressziós ember, aki nem találja a kiutat, és tapasztalatból tudom, hogy néha egy ölelés, egy vállon veregetés mágikus erővel tud hatni az életben. Kaptam én is jó szavakat, amik átsegítettek az élet nehézségein, és hála Istennek, tudtam én is adni másnak, amikor szüksége volt rá.

– Kolozsvári születésű, azonban művészi pályája Egerben bontakozott ki. Mit jelentenek az erdélyi gyökerek?
– Szüleim példájából tudok kiindulni, akik az élet nehézségei közepette mindig helytálltak mind Kolozsváron, mind Egerben. Ezt a helytállást több erdélyi ismerősömnél tapasztaltam, és úgy vélem, az erdélyi ember életöröme, életrevalósága az a háttér, ami sokat számít nekem.