Szövetségesek lehetnek a magyarok és a szerbek

– Kölcsönös elítélés, bocsánatkérés a múltbéli bűnök miatt, közös államfői főhajtás az áldozatok előtt. Minek nevezné azt, ami a múlt héten történt a magyar–szerb viszonyban: megbékélésnek, nagyvonalú gesztusoknak, esetleg aktuálpolitikai érdekek vezérelte lépésnek?

– Csatlakoznék azokhoz, akik történelmi megbékélésként jellemzik a történteket. Nagyon bízom abban, hogy ezek a valóban fontos jogi, politikai és erkölcsi súllyal bíró események egy kezdetet jelentenek a XXI. század Közép-Európájának újjáépítésében. Új kezdet ez a magyar–szerb kapcsolatrendszerben is. A történelemkönyvek oldalain és a túlélők emlékezetében természetesen örökké megmaradnak a múlt tragédiái, de ezek már nem kötik gúzsba a két nemzet viszonyát. A térségben nincs rá példa, hogy korábbi tabutémákkal kapcsolatban ilyen parlamenti határozatok, gesztusok szülessenek. Remélem, a történéseknek lesz folytatása magyar–szerb viszonylatban és más kelet-közép-európai országok kapcsolatrendszerében. A most történtek hatására nem lesz több munkahely és a GDP sem emelkedik, a mi szívünkről viszont óriási kő esett most le. Egy olyan torokszorító érzéstől szabadult meg a magyar közösség, amely közvetett módon állandó forrása volt egyfajta kisebbrendűségi érzésnek. A szerb lakosság túlnyomó többsége megértéssel fogadta ezeket a gesztusokat, ami azt jelzi, valóban szükség volt a véleményformálók, a döntéshozók bátorságára, az áttörés megvalósítására azzal, hogy korábban istenkáromlásnak minősített dolgokat mondtak ki.

– Megjelenik-e majd ez a megbékélés a mindennapok szintjén, érzékelhető lesz-e valamilyen pozitív hatás a vajdasági magyar–szerb együttélésben?

– Folyamatokat indíthatnak el a mostani lépések. A közbeszéd részévé válhat, hogy a magyarok és a szerbek szövetségesek lehetnek itt, Kelet-Közép-Európában. Ha ennek a tudata erősödik, akkor a hétköznapokban is meg fog jelenni a megbékélés. Az emberek igazodnak, s ha azt tapasztalják, hogy azok, akik tíz évvel ezelőtt még a nacionalista retorika éllovasai voltak, ma a megbocsátás hangján szólnak, elismerik saját hibáikat, akkor az ő gondolkodásuk is megváltozik. Fontos lenne ugyanakkor az eddigi tabutémák elfogulatlan megjelenítése a szerb médiában, azok kibeszélése a társadalom különböző szereplői által. Nem szabad megrekedni a jelenlegi, jelentős állomásnál. Ha folytatódik a tényfeltárás folyamata, ha a tankönyvekben letisztultan, tárgyilagosan, a kölcsönös megbékélés szándékával jelennek meg az eddig bizalmatlanságot, távolságtartást eredményező tabutémák, tovább lehet lépni.

– Mennyiben van jelentősége annak, hogy mindkét oldalon jobboldali, külföldről sokszor nacionalistaként jellemzett politikai erők tették meg a gesztusokat?

– Nem tartom véletlennek az időzítést. A szerb jobboldal nagyon komoly átváltozáson megy keresztül, tudatosan szembenéz azokkal a hibákkal, amelyekkel Szerbia korábban, így az előző kormányzat idején nem mert. A koszovói–szerb viszonyban is azok tudták az igazi áttörést elérni, akik a legkeményebb álláspontot képviselték néhány évvel ezelőtt. Hogy miért? Nekik van meg az a nemzeti ideológiájú támogatottságuk, amely miatt nem éri őket a meghasonlás vádja. Amikor Tomiszlav Nikolics szerb államfőt arról kérdezték, miért mutat mostanában ilyen nagyfokú érdeklődést a magyarokkal való megbékélés iránt, amikor korábban inkább az ország határain kívül látta volna őket, annyit válaszolt, hogy változott az álláspontja, hiszen csak az ökör következetes. A nemzeti érzelmektől mindig túlfűtött Szerbia egyfajta józanodási folyamaton megy keresztül. Ettől még nem veszti el karakterét a jobboldal, csupán újradefiniálja a szerb érdekeket.

– A magyarok elleni vérengzéseket elítélő belgrádi határozat kapcsán nagy egyetértés mutatkozott a kormányzó Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) között. Lehet ez egy koalíciós együttműködés előszobája?

– Nem az én tisztem erről beszélni. Ma Szerbiában a parlamenti pártok között nincs kizárható koalíciós összetétel. A magyar közösség érdeke, hogy az általa megfogalmazott stratégiai célok vonatkozásában minél több partnert tudjon szerezni. Ez volt a VMSZ célja öt és tíz évvel ezelőtt is. Amennyiben a haladó párt mutatja a legnagyobb hajlandóságot ezen célok megvalósításáért, akkor egyenes út vezet egyfajta koalíciós együttműködéshez. Ez még nem történt meg. A haladó párt vezetőinek, a parlamenti frakciójának a gesztusa viszont közeledést jelez.

– Az uniós döntés szerint Belgrád legkésőbb 2014 januárjában megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat. Mit jelent ez a vajdasági magyaroknak?

– A magyar közösség egyként támogatja Szerbia minél gyorsabb uniós csatlakozását. Ebben mi több szempontból is érdekeltek vagyunk. A határok légiesedése, a gazdasági felemelkedés Unión kívüli alternatívájának a hiánya egyaránt az integráció mellett szól. Közben tisztában vagyunk azzal, hogy a csatlakozás nem fog megoldást hozni a magyar ügyekben. Éppen ezért célunk a kisebbségi jogokat biztosító szerb törvénykezési keret, illetve saját autonóm intézményrendszerünk megerősítése.

Pataky István

Korhecz Tamás
Vajdasági magyar jogász, poltikus. 1967. december 13-án született Szabadkán. Az általános és középiskolát szülővárosában végezte, majd az Újvidéki Tudományegyetem jogtudományi karán diplomázott 1992-ben. Jogi tanulmányait 1994-ben folytatta Budapesten a Közép-európai Egyetem jogi tanszékén, ahol mesterfokozatot és a jogtudomány doktora címet szerzett. 2000 és 2010 júniusa között tárcavezetőként tagja volt a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartomány kormányának, szakpolitikusként aktív alakítója Szerbia jogrendszerének, sokban nevéhez fűződnek a tartomány és nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó törvények és más jogszabályok kidolgozása, elfogadása. 2010-től áll a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács élén. Mintegy hatvan szakmai és tudományos publikációja jelent meg magyar, szerb, angol, román és francia nyelven. Szűkebb szakmai érdeklődési területei: kisebbségi autonómia, hivatalos nyelvhasználat, a közigazgatás szervezete, az államhatalom decentralizációja. Június 28-án Budapesten Németh Zsolt külügyi államtitkártól átvette a Sepsiszentgyörgyön született, 2008-ban elhunyt Lőrincz Csaba emlékére alapított díjat. (Lőrincz nevéhez fűződik a határon túli magyarság szülőföldjén maradását célzó, 2001-es kedvezménytörvény megalkotása.) A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány a vajdasági magyarságért folytatott kitartó tevékenységéért ítélte oda a politikusnak az elismerést. Korhecz Tamás a Szabadka melletti Palicson él, nős, négy gyermek édesapja.