Szakik között

Nem és nem akart szót fogadni a jószág, azazhogy a képernyő az istennek sem akart vibrálni, hanem oly csillogón és ragyogón működött, hogy öröm volt nézni. A kurva anyját, mert én nem ezért hoztam, hanem azért, hogy egye a fene, hadd lássa a műszerész. Olyan volt ez, mint amikor az embert egész éjjel kínozza a fogfájás, de másnap az orvosnál már kutya baja. De amikor megjegyeztem, hogy mindjárt földhöz vágom, és akkor biztosan tudni fogjuk, hogy mitől nem megy, a gép képernyője elkezdett villogni.

Na, látja, Cosmin úr, ez a baja, hogy amikor az embernek éppen dolgozhatnékja támad, azaz van kedve hozzá, s ideje is, na éppen akkor hagyja cserben az embert. Mint az autó. Vagy az asszony. Nyugi, nyugi, csitított Cosmin úr, mindjárt megtaláljuk a bájt, ahogy a magyarból átvett szót szokta az ő anyanyelvén erdélyiesen kiejteni, no, s különben sem volna jó földhöz csapni a leptoppot, mert biztosan belékerült vagy két lejbe, s fogadni mernék, hogy másikra egyelőre nincs pénze... Hát nincs... S nem is lesz. Na látja? Nyugodjon csak meg, mindjárt megoldjuk a keleti kérdést. Tudja, mi a baj? A gyártók eleve úgy készítenek manapság mindent, hogy a lehető leghamarabb elromoljon, tönkremenjen, s vegyük az újat.

Manapság minden egyszer használatos. Mint a papír zsebkendő vagy a gumi óvszer. Csakhogy azért van egy kis különbség, mondjuk egy leptopp és egy koton között, a macska rúgja meg.

Na, ekkor szólalt meg a sarokban Vlad úr, aki addig egy másik gépen bütykölt. Annak a szerkentyűnek is volt baja elég, mert egyik része az asztal jobb, másik a bal oldalán hevert, a belei pedig kiterítve, mint boncoláskor. S azt mondja Vlad úr, hogy verjem csak földhöz a gépet, tényleg ez a legjobb megoldás. Mert akkor 1. megnyugszom, 2. tényleg tudni fogjuk, hogy mi baja. S kacagott egy sort hozzá. A műhelyben amúgy tényleg nyugis volt minden, néha egy-egy kuncsaft kopogott be, hogy a kompjútere nem indul be, mert a macska az este leverte az ablakfájáról a virágot, s a kis tálból ráömlött a gépre a víz.

A másik, hogy vírusos, a harmadik, hogy mennének szabadságra, s vigyék-e magukkal a nyomtatót is. Na, erre udvariasság ide, udvariasság oda, kitört a kacagás. Nyomtatót szabadságra? Hát attól függ, asszonyom, hogy a tengerre vagy a hegyekbe készülnek... S megint egy sor kacaj. De csak visszafogottan, nehogy az ügyfél elkérje a panaszkönyvet.

S akkor, hogy apropó, szabadság. Ki hova s merre. S főleg, hogy miből. Az egyik, hogy a szomszédja hova is, valahova Afrikába akarja vinni a nejét, valami szafari vagy ilyesmi, mert az a trendi. Van pénzük dögivel, nemrég vettek vadonatúj tuareget, s költöztek be az ötszobás villába, bejárónő, kilátás a Szamosra, hegyoldal, kis úszómedence, biliárdasztal, a hűtőben kaja, pia, olimpia, aztán légkondi, velnessz, izé, minden. S hogy a faszinak ez az út kétszeresen is jó lesz, mert 1. szórakozhat, 2. különben nagyszájú feleségét, ha úgy gondolja, rábízhatja valamelyik oroszlánra.

A másik, hogy ő is hallotta, amint a komáék valahova a francia tengerpartra készülnek, s Párizsba, mert a kománé kijelentette, hogy unja már ezt a szürke és poros Kelet-Európát, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jártkeltsége az otthona, a munkahelye és a soppingcenter alkotta háromszögön túl nem terjed. Cosmin úr, hogy ő hazamegy egy kicsit falura, család, csend, kakaskukorékolás, tyúkkotkodácsolás, kutyaugatás, macskanyávogás, reggeli s estvéli kolompszó, béke és csend.

Én, hogy sehova, mert ugyanúgy, de otthon. Különben is akad az udvaron tennivaló, esténként írogatnék ezt-azt, csak a képernyő dolgát oldanánk már meg. Vlad úr, hogy köszöni szépen, itthon, Erdélyben. Fel az erdőre, a kalyibába. Nem bánja, menjen, ki amerre lát, a francia tengerpartra, Afrikába, az Antarktiszra, Grönlandra, Szibériába. A szomszédoknak, ismerősöknek is mind ezt ajánlja, mert minél többen elhúznak, s magukkal viszik a maneléjüket és a bömbölő hangfalaikat, itthon annál békességesebb lesz a csend.