Románia jelenlegi környezeti helyzete

Az életszínvonal emeléséhez elengedhetetlen a természeti kincsek fel- és kihasználása, de az a cél, hogy ez a fenntarthatóság és a környezetkímélés keretei között történjen.
A következőkben felvázolom Románia környezeti adottságait, az ezek hasznosításával és védelmével kapcsolatos vállalásokat és terveket, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium 2006. januárjában elkészített jelentése alapján.
A környezet jelenlegi állapotának helyzetelemzése során ki kell térni a vízminőség, illetve a víz- és hulladékgazdálkodás, a levegő és a természeti környezet állapotának problémáira.

A vízgazdálkodás kérdései
Románia hidrográfiai hálózatának 97,8 százaléka a Duna vízéhez kapcsolódik. A Duna teljes hosszának 38 százaléka Románia területéhez tartozik, de a folyam vize nitrogénterhelésének 84 százaléka és a foszforterhelés 73 százaléka Románia határain kívülről érkezik.
Míg egy európai polgár átlagosan 4 ezer köbméter vizet fogyaszt egy év alatt, addig egy romániai lakos évi fogyasztása 2,6 ezer köbméter – ezzel a viszonylag alacsony vízfogyasztású országok csoportjába tartozunk.
A lakosság 68 százalékának van megfelelő ivóvize, ez 11,3 millió városlakót és csak 3,4 millió vidéki lakost jelent. Vízhálózattal 2815 település, ezen belül 265 város rendelkezik.
A víz minőségére vonatkozó adatok szerint az ivóvíz 5 százaléka oxigénszegény, 4 százaléka a megengedett határon felül tartalmaz mérgező anyagot, továbbá 5 százalékának az ammóniatartalma, 3 százalékában pedig a nitrogénszármazékok koncentrációja haladja meg a megengedett értékeket.
2004-es felmérések alapján évi 3,8 millió köbméter szennyvíz keletkezik, ennek 54,5 százalékát tisztítani kellene. Jelenleg a szennyvizek 28,8 százalékát megfelelően, 42 százalékát elégtelenül, 29,3 százalékát pedig egyáltalán nem tisztítják, így a szennyvizek 71 százaléka megfelelő tisztítás nélkül ömlik a felszíni vizekbe.
A lakott területekről származik a felszíni vizek szennyeződéseinek legnagyobb része: organikus és ásványi komponensek, de nagy koncentrációban kimutathatók ammónia, zsírok, cián, fenolok, mosószerek és nehézfémek is.
A vizek szennyezettségét több mint 49 százalékban az energetikai üzemek (áram- és hőtermelő egységek), 39 százalékban a háztartások, 4 százalékban a vegyipar, továbbá a bányaipar, a nehézipar, az állattenyésztés okozza.
Az összesen 1359 szennyvíztisztító állomás közül csak 555 működik szabályosan. A meg nem felelő működés oka az elöregedett csőrendszer, a elégtelen kapacitás és az elavult technika. Romániában 2609 olyan település van, amelynek lakossága meghaladja a 2 ezer főt, ezek közül csak 340-nek van víztisztító állomása. Csatornahálózata 675 településnek van, ennek hossza összesen 17 514 km. A csatornahálózatot összesen 11,5 millió lakos használja a szennyvíz elvezetésére, ebből 10,3 millió városon és 1,2 millió vidéken él. A központosított vízellátás és a csatornahálózat tekintetében a lakosság 52 százaléka rendelkezik mindkét szolgáltatással, 16 százalékának csak vízellátása van, 32 százaléka sem víz-, sem csatornahálózatot nem tud igénybe venni.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban és egyre nagyobb felületeket önt el az árvíz. Egy tavalyi kormányrendelet az ország teljes felületét árvízérzékeny területté nyilvánította. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden, 10 ezernél több lakosú településnek saját, hatékony szennyvíztisztítóval kell rendelkeznie.

Hulladékgazdálkodás
Fontos és sürgető környezeti problémaként jelentkezik a hulladékgazdálkodás, amely magában foglalja a különféle hulladékok begyűjtését, szállítását, értékesítését és felszámolását.
A hulladékgazdálkodás keretében két nagy csoportról beszélhetünk: városi hulladékról, amely a kereskedelemtől, ipartól, az üzemektől, építkezésektől, bontásoktól, háztartásoktól és a szennyvíztelepektől származik, valamint az ipari termelésből eredő hulladékokról.
A városi hulladékok begyűjtését és szállítását szervezett formában, rendszerint a polgármesteri hivatalok, illetve magáncégek szolgáltatásként oldják meg. 1998-ban a városi lakosság 73 százalékának volt lehetősége a szervezett hulladékgyűjtést igénybe venni, ez az arány 2003-ra 90 százalékra nőtt.
A vidéki településeknek csak 5 százalékában, általában a nagyvárosokhoz közel fekvő településeken van rendszeres hulladékgyűjtés. A vidéki települések 95 százaléka egyéni megoldásokat alkalmaz, illetve a lakosság a helység vezetősége által kijelölt helyre szállítja a hulladékot. Az évi 362,95 millió tonna hulladék 97,5 százaléka az iparból származik, 0,61 százaléka veszélyes hulladéknak minősül. A városi hulladék 40 százaléka újrahasznosítható lenne, de jelenleg ez csak 2 százalékban valósul meg. A nagyvárosok közigazgatási területén jelenleg 267 hulladéktároló telep működik, ebből 238 nem felel meg a környezeti előírásoknak. A vidéki lerakodó helyek száma 2686. 2003 és 2004 között 13 telepet megszüntettek, és 2006. december 31-éig 16 telepet az EU előírásának megfelelően alakítanak át.
A termelésből származó hulladékok 27 százalékának forrása az olajfeldolgozó ipar, a vegyipar, a gumi- és műanyaggyártás és a fémfeldolgozó ipar. A termelési hulladék 17 százaléka az energetikai iparból, 13 százaléka az élelmiszeriparból, a szesz- és dohányiparból, 10 százaléka mezőgazdasági tevékenységekből származik.
Ennek a hulladékkategóriának 30 százalékát újrahasznosítják, a többit raktározzák és égetik.
2004-ben 169 hulladéktelep kb. 3 ezer hektár területet foglalt el. Ezen belül 51 telepen veszélyes hulladékot tárolnak.
19 ezer tonna hulladék származik évente az orvosi tevékenységből, ennek 76 százalékát összesen 346 kórház saját krematóriumában égeti el, 13 százalékát más egység krematóriumában, 7,5 százaléka veszélyes hulladék. A 346 kórház saját égetői nem felelnek meg az EU-s követelményeknek, ezeket nem lehet felújítani, és 2008-ig be kell zárni. Négy ilyen égető magánkézben van.
Vannak olyan veszélyes hulladékot tároló területek, amelyek mára „fertőző” felületekké váltak. Létezésüket joghézagok teszik lehetővé: nincs szabályozás arra az esetre, amikor a veszélyes hulladékot termelő üzemet bezárják; a veszélyes hulladékot termelő egységet privatizálták, és az új tulajdonos nem vette át a hulladéktelepet; a veszélyes hulladékot termelő egység csődöt mondott, és a tulajdonos elhagyta a terepet. Ezeknek a fertőző területeknek a rehabilitációját megfelelő jogszabályok alkotása után lehet elkezdeni.

A levegő minősége
Az 1989-es változások nyomán a gazdasági tevékenységek radikális csökkenése a levegő minőségének javulásához vezetett, mivel a szennyező anyagokat a légkörbe bocsátó ipari egységek száma a felére csökkent. Ennek ellenére jelenleg még sok környezetszennyező egység működik. A levegő minőségének javítása érdekében csökkenteni kell a kibocsátott kénoxidok, nitrogén és por koncentrációját főleg a nagy erőműveknek és a gépjárműveknek.
Románia az első országok között írta alá a Kiotói Szerződést, vállalva, hogy az 1989-es évhez képest 2008-tól 2012-ig 8 százalékkal csökkenti az üvegházhatás kialakulásához hozzájáruló gázok kibocsátását. A gyárak, üzemek bezárása hozzájárult ahhoz, hogy a szén-dioxid kibocsátása 1989-hez viszonyítva 48 százalékkal csökkenjen 2002-ben.
A légkör ózonrétegének védelmét szolgálja a Göteborgi Egyezmény, amit Románia is aláírt, és vállalta, hogy 2010-ig a kén-dioxid- és nitrátkibocsátás előírt felső értékhatárait betartja.
A levegőben levő és a földfelszínre leülepedő nehézfémek – a higany, a kadmium és az ólom – az ipari tevékenységekből és a forgalomban levő régi járművektől származnak. Annak ellenére, hogy az ipari tevékenység csökkent, 2004-ben növekedett a levegőben levő nehézfémek koncentrációja – 32 százalékkal a higanyé, 5,6 százalékkal a kadmiumé és 54,6 százalékkal az ólomé –, ami a hirtelen megnövekedett járműforgalomnak tudható be.
Romániában a por az egyik fő szennyezője a városi levegőnek, amiért a nem környezetkímélő ipar, a közlekedés, az építkezések és épületbontások, valamint a rossz úthálózat a felelős.
Az utóbbi években stagnálás, majd csökkenő tendencia mutatkozik a levegő porkoncentrációja tekintetében.

A környezeti problémák megoldása
A természetes környezet és a biológiai sokféleség megőrzése nagy feladatot ró a környezetvédelemre, mert sok olyan növényi és állatfaj él nálunk, ami az EU tagországaiban kihalóban van, vagy teljesen elpusztult.
A Natura 2000 program bevezetése segíti ennek a feladatnak a megoldását, mert ez a program a természet elemeinek védelmét szorgalmazza, és azt a célt követi, hogy megóvja az egyedi, ritka vagy csak az adott környezetben létező természeti örökséget.
A környezeti problémák megoldására a környezetvédelmi minisztérium megalkotta a nemzeti stratégiát, a fejlesztési tervet, amely az EU elvein és gyakorlatán alapszik.
Az ágazati operációs program megvalósításához a 2007–2013-as időszakra a Nemzeti Fejlesztési Alap 18,5 százalékát különítik el, ez 4,9 milliárd eurót jelent. Ebben a tervben 2015-ig a következő kiemelt célok szerepelnek: 1. a lakossági ivóvízellátás és a hulladékgazdálkodás javítása 35 megyében, amely az összlakosság 70 százalékát érinti; 2. a környezet minőségének javítása, a víz, a talaj, a természetvédelem terén a következő részletekkel: a víz tisztításának megoldása azokon a településeken, ahol a lakosok száma meghaladja a 10 ezret, ez mintegy 200 települést érint, a teljes lakosság ivóvízellátásának biztosítása, 80 hulladéktelep bezárása és ökológiai rehabilitációja, a legszennyezettebb térségekben a központi fűtés új technológiáinak bevezetése. A terv harmadik, de ugyanolyan fontos pontja a természetvédelem és a kockázatos árvízterületek felügyelete, ezen belül elsősorban a Natura 2000-hálózat javítása, illetve az árvízi katasztrófák megelőzése jelenti a legfontosabb feladatot.

(A szerző a Sapientia EMTE Környezettudomány szakának oktatója) Mócsy Ildikó