Pótkezelés Irak számára

Az egyik kulcstényező az, hogyarab szunnita vezetők az amerikai és brit inváziókezdete óta első ízben támogatják azEgyesült Államok iraki katonai tervét. Ezek avezetők attól rettegnek, hogy a bagdadi politikai hatalomszétbomlása nyomán bekövetkezőgeopolitikai földrengés egyrészt totálispolgárháborút, másrészt olyanháborút robbant ki, amely nem lesz tekintettel anemzetközi határokra.
Amerika természetesenmegerősítette e hitükben a szunnita vezetőket.Condoleezza Rice külügyminiszter nemrég lezajlottközel-keleti körútja hozzájárultahhoz, hogy Egyiptomban, Jordániában, Szaúd-Arábiábanés az Öböl-menti államokban elterjedjen ahír: az Egyesült Államok kudarca éshirtelen kivonulása biztosan destabilizációhozvezetne ezekben az országokban. És e vezetők, mivelhatalmuk meglehetősen törékeny, megszívleltékAmerika figyelmeztetéseit.
Ámde az igazán furcsatényező, amely sikert hozhat Bushnak az, hogy akikellenezték, vagy zokon vették Amerika iraki jelenlétét,mint például az iráni támogatástélvező síita pártok, most úgy tűnik,szintén azt akarják, hogy Bush új stratégiájasikeres legyen. Ennek oka az, hogy úgy gondolják: képeslesz legyőzni az elfajzott síita vezető, Moktada al-Szadrhatalmát, amely az utóbbi három évbenlátványosan nőtt – jelenleg ellenőrzésealatt tartja Bagdad legnagyobb részét, ésszámtalan dühös fiatal síita támogatásátélvezi.
Persze al-Szadr Mahdi Hadseregénekmegtámadása a milícia-halálosztagokelleni harc nevében olyan szintű városi hadviselésbekényszerítheti az amerikai csapatokat, amire Falludzsa2004–2005-ös ostroma óta nem volt példa.Támogatói szemében al-Szadr az iraki síavédelmezője, milíciáinak létszámát60 ezerre becsülik. Ámde nem bíznak benne mássíita vezetők, akik attól félnek, hogy egynapon nekik kell szembeszállniuk vele. Inkább azamerikaiakra hagyják a konfrontációt, annakellenére, hogy a síita vezetők a közvetlen ésvéres ostrom helyett lassan fojtanák meg al-Szadrt.
Félreértés neessék, Bush új stratégiájánakszakítópróbája az, hogy mikéntkezeli az al-Szadr-ügyet. Ha az Egyesült Államokfrontálisan szembeszáll al-Szadrral és erőivel,azt kockáztatja, hogy elidegeníti Irak legnagyobbvallási közösségét, a síitákat,feltüzeli a megszállásellenes erőket, ésígy valószínűleg bukásra ítéliBush terveit.
Irán és Szíria,amelyek eddig zsákmányszerző szerepet játszottakIrakban, szintén türelmetlenül keresik annak módját,hogy miként ránthatják vissza az országota szakadék széléről. Bush továbbra semhajlandó tárgyalni egyikükkel sem, ésújabban az amerikai csapatok iráni ügynökökettartóztattak le Irakban. Mégis Irán márisa győzelmet ünnepelheti, mivel a jelenlegi iraki kormánybarátságosabb, mint bármelyik korábbi.Így tehát Irán számára stratégiaiprioritás a jelenlegi bagdadi kormány hivatalbantartása, különös tekintettel arra, hogy azEgyesült Államok már nem is remélheti, hogyállandó katonai bázisnak használhatjaIrakot.
Az amerikai csapaterősítésugyanakkor talán első ízben teremt lehetőségetarra, hogy lelohasszák a lázadó tüzet Anbartartományban, a szunnita felkelés központjában.Az Egyesült Államok viszonylagos sikereket ért ela tartományban azzal, hogy szövetségeket kötötta szunnita törzsekkel. A remények szerint ezeket arealista és gyakorlatias egyezségeket kiterjesztikazokra az irakiakra is, akik nacionalizmus és amegszállásellenesség zászlaja alattharcolnak.
Tehát a kedvező csillagzatnéhány eleme kezd összeállni Bush számára.Csakhogy hosszú távú együtt maradásukérdekében az iraki kormánynak úgy kellmódosítania az ország alkotmányát,hogy az megfeleljen a szunnita közösségnek. Az irakiszunniták biztosítása arról, hogy helyükvan az új Irakban, megnyugtathatja a szomszédos államokszunnita kormányzatait is, amelyek leggyakrabban szemethunytak az országukból a felkelőknek biztosítotttámogatás fölött.
Természetesen, ha az EgyesültÁllamok előrelátja a bukást, módotkereshet arra, hogy Irak határain túlra bővítsea háborút, és megtámadja Iránt. Eza politika a Sideshow Hadműveletre emlékeztetne, amikor azEgyesült Államok vietnami kudarca a kései 1960-asévekben arra késztette Nixon elnököt, hogymegtámadja Kambodzsát és Laoszt.
De Irán olyan erőforrásokkalrendelkezik, amelyekről Kambodzsa és Laosz nem isálmodhatott: Teherán képessége aválaszcsapásra a térség egészétlángba boríthatja. Minthogy az Egyesült Államokindokínai háborúja tragikus tévedésvolt, az iraki válság nyomán kirobbanóesetleges széles körű háború áraösszehasonlíthatatlanul nagyobb lenne – a páciensnekés az orvosnak egyaránt.

Mai Yamani

A szerző író, legújabbkönyve Az iszlám bölcsője.
Fordította: Fall Sándor
© Project Syndicate, Krónika2007.