Politikusmentes zenei ökumené Bartók férfikarra írt műveire

A kórusalapító görögkatolikus papgyermek és a házigazda unitárius püspök és helyi lelkész mellett római katolikus főpap, református presbiterek és evangélikus főgondnok egyaránt jelen voltak. És ott ült az egyik hátsó sorban a lócán, a pótülésen a Politikus is. Másodmagával, valószínűleg egy leendő politikussal. Látszólag szerényen, magát meghúzva. Mindenki elment előtte, aki a padsorokba igyekezett, egyesek kezet fogtak vele, mások csak békésen köszöntötték. Az emberi találkozás örömével. Jelenlétét feltétlenül értékelték. Hiszen az is előfordul, hogy a politikus nem jelenik meg egy adott eseményen, előzetes ígérete ellenére sem.

Az előadás megkezdődött, elhangzott az első furulyázás és dudaszó, megszólalt a tucatnál több kórustag kemény férfihangja. Alig telt el negyedórányi idő, a Politikus felállt, és csendesen, feltűnés nélkül elhagyta a termet. Kevesen vették észre. Jóval kevesebben, mint ahányan korábban köszöntötték. Társa még megvárta a szlovák katonadalokat, de a műsorban később következő székely népdalokról és somogyi dallamokról ő is lemaradt.

Vajon miért ment el idejekorán? Vagy még inkább: egyáltalán miért jött el az előadásra? Választási kampányban szavazatokat szerezni? Vagy fél óra üresjárata volt valamely hasonló program után és előtt? Esetleg valóban a zenei élményért, saját művelése okán érkezett, de közbejött valami? Elképzelem, mi lenne, ha valamely istentiszteleten az alapige felolvasása után a főgondnok elhagyná a templomot. És elmennének a presbiterek, sőt a gyülekezeti tagok is, mielőtt az igehirdetésre sor kerülne. Áldás és ámen nélkül. Még szerencse, hogy a hívek nem politikusok. Igaz, politikusok is viseltek már egyházi tisztséget, közöttük olyanok is, akik ugyan nem hagyták ott a papjukat prédikálás közben, de a templomba járási gyakorlatuk enyhén szólva kívánnivalót hagyott maga után.

A különös zenei élményt nyújtó est végeztével a házigazda lelkész tisztségének megfelelően megköszönte a jelenlétet, és eképpen fejezte be mondandóját: „Hiszem, hogy akik itt voltak, nagy élménnyel mennek haza. És akik nem voltak, azok bánhatják!\" Vajon hova sorolható a Politikus és társa? Nekem a mese jut erről eszembe, amikor a leány szabadon engedi a galambokat, és így teljesül a kérés: legyen is és ne is. A valóság hangulata környékez: emberi, kisebbségi jogainkra is érvényes olykor a hol volt, hol nem volt állapot.

Végül felelevenítem magamban a gyulafehérvári teológiai szemináriumban mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a dohányzás témájában tartott egészségügyi felvilágosító előadásomat, amelyet 50-60 papnövendék hallgatott figyelmesen, majd a végén, mintegy köszönetképpen, tele torokból elénekeltek néhány egyházi éneket. Férfihangjuk – legalábbis intenzitásban – vete­kedett a Szent Efrém Férfikar hangerejével. Maradandó élményt nyújtott számomra az is, ez is. A meghívóból idézek: „Mert Bartók férfi­ka­rai ugyan ízig-vérig a magyarságnak és a Kárpát-medence többi népeinek világából merítkeznek, de mondanivalójuk általános, mély és mindenkihez szólnak: a férfiember helye a világban, imái, vívódásai, érzései, gondolatai, félelmei, szerelme, esendősége és ereje árad, lüktet és kavarog bennük.\" És bennünk. Vallási és politikai hovatartozástól függetlenül.

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár