Pityu forradalmat szít Banánisztánban

Ezt így nem lehet csinálni, én addig nem megyek vissza, amíg olvasói levelekben nem könyörögnek nekem – szögezte le az önkéntes száműzetésben Banánisztánban tartózkodó Pityu. Barátai jó ideje próbálták meggyőzni, hogy ideje lenne hazatérni, Pityu azonban makacsul ragaszkodott az olvasói levelekhez.

2007. augusztus 31., 00:002007. augusztus 31., 00:00

Hiába mesélt neki Ecet, Petrezselyem, Dinamit és a többiek az otthoni friss és tiszta levegőről, a jó társaságról, a szép hegyekről, Pityu a semmibe nézett, majd Banánisztán államberendezését kezdte kritizálni. Önző, korrupt, hozzá nem értő vezetők állnak az ország élén, csoda-e hát, hogy a lakosság 90 százaléka szegénységben él? Pedig mennyire barátságos, jókedvű emberek. A halászoktól például féláron lehet venni a halat, ha elég kitartóan alkudozol. Nézzétek azt a rakodómunkást. Látjátok, alig áll a lábán, olyan fáradt, de mégis van ereje mosolyogni. Pityu az idegenből érkezett ember kíváncsiságával és rajongásával beszélt a banánisztániakról. Barátai tudták, hogy nem könnyen lehet őt kizökkenteni egy-egy gondolatmenetből, így türelmesen hallgatták Pityu áradozását.
Csupán akkor lepődtek meg, amikor Pityu magába merülten mormolta, hogy habár fölül a gálya, és alul a víznek árja, azért a víz az úr. A víz előtt jelentőségteljes szünetet tartott, és csillogó szemmel nézett Dinamitra, aki azonnal rá is vágta, hogy akasszátok fel a királyokat. Gyerekkorában ugyanis mindig ezt szavalta, valahányszor az édesapja kikérdezte, mit tanult az iskolában. Sikerült is ezzel 12 éven keresztül elhárítani a szülői számonkérést.
Döntsd a tőkét, ne siránkozz – vágta rá a hangulattól teljesen átszellemülve Ecet, mire Pityu rendkívül elégedetten nézett körül, és gondolatban már véres háborúkat vívott Banánisztán felszabadításáért a zsarnok elnyomás alól. Már szinte látta maga előtt, amint a korrupt vezetők mindegyikét a tengerbe vetik a feldühödött, ám jókedvű banánisztániak. Elképzelte, ahogyan a forradalomban kifejtett tevékenysége elismeréseként a banánisztáni népi kongresszus őt jelöli majd a miniszterelnöki tisztségre. Micsoda mezőgazdasági miniszter lenne Petrezselyemből – erre a gondolatra Pityu önkéntelenül is elmosolyodott.
Álmodozásából éppen Petrezselyem rekedtes hangja ébresztette fel. Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem... Szegény Petrezselyem nem akart szégyenben maradni barátai előtt, így hát ő is szavalni kezdett. Irodalmi műveltsége nem állt a legmagasabb szinten, jószerivel ezt az egy verset tudta, ennek is csak az első szakaszát. Pityu megvetően nézett rá. Semmit se értesz. Nem szavalni jöttünk ide, hanem forradalmat csinálni – szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon. Barátai riadtan néztek egymásra, Pityu azonban már osztotta is a parancsokat. Ecet feladata lesz az ellenpropaganda-gépezet beindítása, ő kéri a külföldi segítséget is. Dinamit gerillacsapatokat szervez, a cél a rendőrség állományának gyengítése. Petrezselyem irányítja a hírszerzést. Pityu majd koordinálja a forradalmat, óránként jelentést kell tenni az eseményekről. Akció indul, igazságot Banánisztánnak! – kiáltotta Pityu. Ecet hirtelen a magyar himnuszra zendített rá, Pityu azonban leintette. Igazad van, nincs is forradalom himnusz nélkül – mondta gondterhelt arccal. El kell halasztanunk a forradalmat, amíg megírom a himnuszt. Kossuth Lajos azt üzente – ez lesz a dallam. Dinamikus, nagy a mozgósító ereje – ecsetelte Pityu, akit olyannyira lázba hozott a himnusz megírásának gondolata, hogy a forradalomról, a miniszterelnöki tisztségről egy csapásra megfeledkezett.
Három napig jóformán senkivel se beszélt, barátai örömmel vették tudomásul, hogy egyelőre legalábbis nem indul be a forradalom. A harmadik nap estéjén azonban Pityu boldogságtól ragyogó arccal hívta össze barátait, és az alkalomhoz méltó ünnepélyes hangon felolvasta a himnuszt. Tapsvihar követte előadását, bravó, bravó, kiáltottak hallgatói, Pityu pedig azonnal felkérte Ecetet, énekelje el a himnuszt, hiszen neki van a legjobb hangja. Utána pedig indulhat az akció.
Ecet épp torkát köszörülte, amikor sárga arcú, fekete szemű cingár banánisztáni postás lépett be, és átadott Pityunak egy borítékot. Izgatottan bontotta ki, gyorsan átfutotta a levelet. Az írás ismerősnek rémlett, mintha Petrezselyem barátja írt volna régebben ilyen nagy és gömbölyű betűket, Pityu azonban a levél végére érve teljesen elérzékenyült, és megfeledkezett az írásmódról. Barátaim, el kell halasztanunk a forradalmat, és vissza kell térnünk. Az olvasóim ezt akarják.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei