Fotó: Boda L. Gergely
Olvasva Dorin Florea polgármester úr interjúját a Krónika március 19-ei kiadásában (Vásárhely: minek a fővárosa?), elsőre az jut eszembe, hogy a nyílt szókimondás tiszteletre méltó, de ez önmagában nem menti fel az üzenetből származó tiszteletlenséget.
2015. március 28., 16:502015. március 28., 16:50
Márpedig alaposan átolvasva a polgármester úr nyilatkozatát, önkéntelenül is felmerül bennem az a gyanú, hogy a magyar embert másodrendűnek tartja, és egyoldalúan teszi felelőssé, marasztalja el, és nem egyéneket, hanem az egész magyar közösséget. Márpedig ez tiszteletlenség!
A felmerülő kérdések is rendkívül érzékenyek. Annyira, hogy fontos lenne a körültekintő, óvatos megközelítés, figyelembe véve a magyar közösség jogos és törvényben rögzített igényeit. Mert szó van itt magyar anyanyelvű oktatásról, nyelvi jogokról, ingatlan-visszaszolgáltatásról, történelemről, egyszóval kisebbségi sorban élő magyarokról Romániában.
Az elvi kérdésen túl a békésen együttélő közösségek számára is aggodalomra adhatnak okot a benne rejlő üzenetek. Fejtsük meg a szövegből, hogy Marosvásárhely polgármestere szerint milyen a jó magyar ember.
Nyílt beszéd, világos üzenet: az a jó magyar, aki nem kéri az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen a törvény által előírt és szavatolt magyar fakultást, nem akar önálló magyar iskolát, nem kéri az államosított magán és egyházi ingatlanokat, nem akar kétnyelvű utcanévtáblákat, nem akar politizálni, nem szeret gyülekezni, elismeri, hogy a Székelyföld olyan szegény térség aminek nincs jövője, nem támogatja a Vásárhelyi Forgatagot önálló magyar kulturális eseményként, és nem szereti a fákat.
Vagyis az a jó magyar ember, aki beéri a polgármester úr nagylelkű gesztusaival: hébe-hóba egy-egy magyar felirattal, a rosszul értelmezett multikulturalitás jegyében egy-egy Împreună-Együtt típusú rendezvénnyel, néhány magyarországi együttessel a sörnapok keretében.
Mi, a magyar közösség tagjai, kikérjük magunknak, nem lehet közösségi felelősségként nyakunkba húzni, ha a mindannyiunk által óhajtott harmónia nem úgy és nem akkor valósul meg, ahogy valaki diktálja. Ez természetes folyamat kellene legyen, ahol mindkét fél (partner), együtt élő közösség figyelembe veszi és tekintettel van a másik igényeire, óhajaira! És tiszteletben tartja azokat, addig, amíg a másik fél jogai nem sérülnek.
Peti András
A szerző Marosvásárhely alpolgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!