Romániában a régiók fogalmát és a most létezõ régiókat a jobboldali koalíció hatalomra kerülése és Victor Ciorbea rövid miniszterelnöksége alatt vezették be. Céljuk nem egy megyék fölött álló szint létrehozása volt, hanem az uniós pénzek (melyek lassan kezdtek csordogálni) elosztásának Bukaresttõl való függetlenítése volt.
2013. június 14., 08:362013. június 14., 08:36
Ebben a formában a régiókat Dániából hívott szakemberek alakították ki, a fõ kritériumok szerint úgy a terület, mint a lakosság száma szempontjából a régiók nagyjából egyenlõek kellett legyenek. Fejlettség szempontjából persze nagy különbségek voltak és vannak ezek között az egységek között, a székelyföldi megyéket is magában foglaló központi régiót a fejlettebbek közé sorolták. Ehhez Brassó és Szeben ipara, Brassó, Marosvásárhely és Szeben egyetemei mellett a két székely megye alacsony csecsemõhalandósága és az írástudatlanok aránylag alacsony száma járult hozzá. Még egyszer hangsúlyozom, nem volt szó semmi adminisztratív hatáskörrõl, ezért tudomásom szerint nem voltak ellentétek (etnikaiak sem) a megyék besorolásánál. A viták a régiók központjainak (fõvárosainak) kijelölésénél váltak élesebbé, ami végeredményben az iroda székhelyét jelentette konkrétan. A mi esetünkben Brassó és Gyulafehérvár között folyt a harc, a többi megyeközpont nem pályázott erre a tisztségre. Gyulafehérvár a történelmi múlttal (az erdélyi fejedelmek emlegetése nélkül), magas egyházi méltóságaival és a regnáló miniszterelnök mócvidéki kapcsolataival nyerte meg a versenyt.
Az akkor elfogadott szabály szerint minden pályázat elbírálásánál a hat megye vezetõjének egyetértésére volt szükség. Nem tudom, ez így van-e ma is. A gyulafehérvári vár restaurálására valószínûleg annyi pénz mehetett el, amennyibõl másik három megye műemlékeit meg lehetett volna óvni az összedõléstõl – igaz, spóroltak is, nem nagyon jelenik meg a fejedelemkori vár élete. Azért jó, hogy restaurálták, viszont kár, hogy a Szentimrei- templom nem fért bele.
Az új régiók kialakítását én nem tartom nagyon sürgetõnek, célja valószínûleg a Szociálliberális Unió (USL) politikusai hatalmának megszilárdítása minden területen, és a magyarság kisebbségbe szorítása, a magyar többségű közigazgatások jogkörének megnyirbálása. Amennyiben ezek a régiók tényleg a megyék fölötti jogköröket kapnak, még ezeknek megalakítása elõtt meg kell próbálni minél több hatáskört a városi, községi önkormányzatoknak juttatni vagy megtartani megyei hatáskörben. Ilyen ágazatok: lakossági nyilvántartás (ne kelljen útlevélért, jogosítványért régióközpontba utazni), levéltárak, megyei szakhivatalok – környezetvédelem, nyugdíjosztály, egészségügyi igazgatóság és biztosítási pénztár, cégbíróság, állategészségügy stb. –, ahol magánszemélyek, cégek engedélyeket, iratokat kell igényeljenek. Ezekhez az elvekhez román megyék támogatását is meg kell és meg is lehet nyerni. Legfontosabb természetesen az oktatás, ahol meg kell szüntetni mindennemű minisztériumi és régiós beavatkozást az iskolák életébe. Ha az oktatást a helyi költségvetés finanszírozza, az osztályok számát és típusát, az igazgatók és tanárok alkalmazását szintén helyi szinten kell eldönteni, persze egyeztetve a szomszéd településekkel.
Ami a pénzügyeket illeti, meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy nagyobb cégek Bukarestben fizessék az adót. Ezt azon a településen kellene fizetni, ahol a tevékenység folyik. És minden új feladathoz biztosítani kell a szükséges pénzalapokat. A megyében lévõ országutak javításának sorrendjét is a megyére kell bízni, és biztosítani a pénzalapokat a megyében erre a célra öszszegyûjtött pénzekbõl. Komoly veszélyt jelent ugyanakkor, ha a választókörzetek határait régiószinten akarják megállapítani.
Ezen célok elérésére a román parlamenten kívül a nemzetközi fórumokhoz kell fordulni, és a polgári engedetlenség különbözõ módszereit alkalmazni, ebben együtt kéne működjön Erdély valamennyi önkormányzata és politikai szervezete. Reméljük, Erdély magyar népe egységesen és bátran fog kiállni ezekért az elvekért, ha meg akar maradni.
Minier Gábor
A szerzõ a Hargita Megyei Tanács volt alelnöke
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!