Örök magyarellenesség

Amúgy mélyreható vizsgálódás nélkül is megállapítható, Szlovákia alaptörvényének kitétele, miszerint akarata ellenére senkit sem lehet megfosztani szlovák állampolgárságától, összeegyeztethetetlen egy olyan jogszabállyal, amely önkényesen vonja meg az állampolgárságot attól, aki felveszi egy másik államét. Nem akarta nevetségessé tenni önmagát a taláros testület azzal, hogy alkotmányosnak mondja ki a törvényt, így átlátszó alibizéssel, eljárásjogi okokra hivatkozva utasította el a panaszt.

A jogi vita a törvényről egyébként másodlagos kérdés. A négy évvel ezelőtt, Robert Fico első kormánya idején elfogadott jogszabály válasz volt a Budapesten megszavazott könnyített honosításra, és deklaráltan azért született, hogy meggátolja a felvidéki magyarokat anyaországuk állampolgárságának megszerzésében. Hogy a rosszindulat, a félelem vagy a vegytiszta nacionalizmus vezérelte-e Ficóékat, tulajdonképpen mindegy.

Ennél sokkal lényegesebb, hogy a büntető jellegű törvénymódosítást 2010-ben majdnem egységesen fogadta el a pozsonyi parlament, a jelen lévő (a Magyar Koalíció Pártja nem vett részt az ülésen) képviselők közül mindössze heten voksoltak ellene, ebből négyen a Híd–Most magyar–szlovák vegyes párt honatyái voltak.

A törvény nem változott a jobbközép koalíció rövid kormányzása alatt sem, ami egyfajta konszenzust, ha úgy tetszik, szlovák nemzeti minimumot jelez a kérdésben. Ilyen körülmények között ad absurdum az sem zárható ki, hogy egy tisztességes, a jogállamiság szellemében születő, a Fico-féle jogszabályt alaptörvénybe ütközőnek minősítő alkotmánybírósági döntés esetén a pozsonyi politikum a törvénymódosítás helyett az alkotmány idevágó bekezdésének megváltoztatását választotta volna a jogi helyzet tisztázására.

A jogszabály antidemokratikus voltával persze a szlovák pártok, politikusok többsége tisztában van, és mivel eddig leginkább szlovákokat ért hátrány a tiltás miatt, a közeljövőben várható egy olyan korrigálás, amely a külföldön állandó lakcímmel rendelkezők számára lehetővé tenné a kettős állampolgárságot. Ebbe a kategóriába értelemszerűen nem esnek bele a könnyített honosítással élni akaró felvidéki magyarok.

Önámítás lenne most a helyzet megváltoztathatóságáról szónokolni. Az Európai Unió tagállami hatáskörbe sorolta az állampolgársági ügyeket. Ahogyan Magyarország szuverén módon döntést hozhatott az elsősorban a határon túli magyarokat érintő honosításról, úgy Szlovákia is tilthatja a kettős állampolgárságot.

Nagy különbség ugyanakkor, hogy míg a magyar változtatás senkit nem érintett hátrányosan, addig a szlovák lépés kifejezetten a felvidéki magyarok ellehetetlenítésének céljából született. Azon közösség ellen, amelynek létszáma száztízezerrel csökkent a kilencvenes évek óta, egyebek mellett azért, mert egy jó részük érezhetően belefáradt Pozsony állam- és nemzetépítő hevületébe, és egyfajta menekülési stratégiaként az asszimilálódást választotta.

Bár Szlovákia lakosságának még mindig közel kilenc százaléka magyar, a kisebbség politikai képviselete jóval e százalékos arány alatt van, befolyása az országos politikára jelenleg a nullával egyenlő. Magyarország támogatása fontos, de félő, hogy édeskevés a kialakult trend megváltoztatásához.

Pataky István
A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese