Nemzeti lista – Újra történelmet írt a Fidesz

Az eredmények valóban meglepőek: a szocialisták alig 0,03 százalékkal haladták meg az első szabad választáson elért történelmi mélypontjukat, a 10,89 százalékos eredményt, és Budapesten vannak olyan kerületek, ahol az MSZP már csak az ötödik (!) politikai erő.

Magyarázatnak ugyan jó, hogy a rekordalacsony, 28,92 százalékos részvétel torzította az arányokat, és egy magasabb választói részvételnél jobb eredményt érne el a szocialista párt, de ne feledjük: évtizedeken keresztül az elkötelezett szavazói bázis és a jó mozgósítási képesség volt a szocialisták csodafegyvere (gondoljunk csak a 2002-es parlamenti választásokra), de most nagyon úgy tűnik, hogy ez is a múlté lett.

A legharcosabb baloldaliak immár Gyurcsány Ferenc táborában vannak: nem túl nagy, de hangos csoport az övé. Gyaníthatóan ez a 250 ezer körüli szavazat a maximum, amit tudnak, de ezt megbízhatóan hozzák. Az Együtt–PM 167 ezer szavazata némiképp meglepetés: ők leginkább az MSZP-től jobbra lévők és az egykori liberálisok között találtak támogatókra, de nagy kérdés, hogy meddig lesznek képesek fenntartani az érdeklődést a szavazóikban – a listavezetőjük ugyanis mindkét, így az európai parlamenti mellett a magyar Országgyűlésben megszerzett képviselői mandátumát is visszaadta.

Úgy látszik, a Fidesz–KDNP óriási győzelme nem érte el az elemzők ingerküszöbét. Ez valahol érthető, hiszen egyszerűen beigazolódtak a közvélemény-kutató intézetek előrejelzései, de az 51,49 százalékos eredmény nyugtázásán túl azért megérdemeltek volna néhány értékelő mondatot a kormányzó pártok színeiben bejutott személyek. Nem túlzás azt mondani, hogy az áprilisi parlamenti választás után (amikor először szólhattak bele a határon túl élő magyarok a magyar Országgyűlés összetételébe) újabb történelmi lépés volt a nemzeti lista, hiszen így olyan nemzetrészek is lehetőséget kaptak az uniós képviseletre, amelyek nem EU-tagállamok területén élnek.

Mielőtt jobban belemélyednénk ennek a boncolgatásába, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Fidesz politikájában mindez nem puszta gesztus, s főleg nem előzmény nélküli: a kolozsvári származású Gál Kinga már 2004 óta tagja a brüsszeli csapatnak, tehát három évvel azelőtt képviselő lett, hogy Románia tagjává vált volna az EU-nak. Nagy teherbírású, aktív képviselő – nem véletlen, hogy idén az év képviselőjévé választotta az Európai Parlament Magazinja az alapvető szabadságjogok kategóriájában. A Fidesz egyébként más területeken is úttörő szerepet vállalt: Járóka Lívia személyében az első roma nőt küldte az EP-be, Kósa Ádám pedig az első siket képviselő, aki jelnyelven kommunikál. Kósa egyébként újabb öt évre szerzett mandátumot.

A mostani választásra vissza­térve fontos leszögezni: a külön­bö­ző nemzetrészeket képviselő politi­kusok teljes jogú magyar ál­lampolgárok, tehát a tízmillió anyaországi választópolgárt (is) képviselik. Ám ezen túl van egy speciális feladatuk: szülőföldjük hangját is eljuttathatják Brüsszelbe jóval azelőtt, hogy az országuk tagja lenne az Uniónak. Ezzel az adott országban a magyar nemzeti közösség súlya és fontossága is felértékelődik, hiszen képviselőjük már jelen van ott, ahova az ország (tehát Szerbia és Ukrajna) még csak vágyakozik. Ezek az emberek akár közvetíthetnek is Brüsszel és Belgrád vagy Brüsszel és Kijev között, hidat építve az ottani többségi politikusok és az uniós intézményrendszer között.

Érdemes néhány mondatot szánni az említett közösségeket képviselő konkrét személyekre is. A kilencedik helyen befutó Bocskor Andrea, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense, a Lehoczky Tivadar Intézet vezetőjeként indult el a választáson. A győzelem éjszakáján úgy nyilatkozott az MTI tudósítójának: a kárpátaljai magyarok törekvéseinek támogatásáért és Ukrajna euroatlanti integrációjáért fog dolgozni majd az EP-ben. A jelenlegi nehéz helyzetben különösen fontosnak tartja, hogy az ott élő magyarság ügyei, törekvései megjelenjenek az uniós politikusok előtt, és ő autentikus módon tudja azokat tolmácsolni.

A tizedikként mandátumhoz jutó Deli Andor Óbecsén született, jogi egyetemen végzett, a Vajdasági Magyar Szövetség színeiben politizált, és anyanyelvén kívül szerbül, angolul és németül is beszél. Úgy véli, ez a listaállítási koncepció egy teljesen új típusú összmagyar politizálásra teremti meg a lehetőséget. „Úttörő helyzetben vagyunk” – vélekedett az MTI tudósítójának, kiemelve, hogy nincs más olyan európai párt, ami meghívta volna listájára a határon kívüli nemzetrészek képviselőit, különösen azokat, amelyek nem uniós tagállamok területén élnek.

A várhatóan sok munkával járó kihívást egy fantasztikus lehetőségként éli meg, de arra számít, hogy egy erős néppárti frakció tagjaként hatékonyan és hitelesen tudja képviselni a választópolgárokat és (egyelőre) az Unión kívül élő nemzettársait. Kiemelt szerepe lehet a szerb integrációs folyamatban, például az emberi jogi fejezet tárgyalásánál, amely húsba vágóan érinti a délvidéki magyarságot.

Ha megnézzük a Fidesz–KDNP bejutóinak névsorát, több név is köthető a határon túl élő nemzetrészekhez. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, Tőkés Lászlónak a harmadik helye véleményem szerint egy RMDSZ-szel kötött megállapodás eredménye, a diaszpóra magyarságát képviselő Schöpflin György pedig elsősorban nem emiatt, hanem az előző két EP-ciklusban végzett magas színvonalú munkájának köszönheti az újrajelölést.

A lista szimbolikus, huszonegyedik (így nem bejutó) helyén volt az a Gubík László, aki felvidéki fiatalemberként 2011-ben nagy nyilvánosság előtt vette fel a magyar állampolgárságát, ezért aztán a pozsonyi belügyminisztérium megfosztotta őt a szlováktól. A Fidesz–KDNP egyébként jól taktikázott, a felvidékiek nem maradtak EP-képviselet nélkül, mert Szlovákiából két magyar is bejutott: az MKP-t a régi pártelnök, Csáky Pál képviselheti Brüsszelben, és a szlovák–magyar Most–Híd párt színeiben Nagy József csomagol­hat.

Nem lesz kevés feladatuk Brüsszelben: meg kell magyarázni politikustársaiknak, hogy az Európai Unióban nincsenek különböző kategóriájú kisebbségek, és ami jár a baszkoknak meg a katalánoknak, az jár a magyaroknak is. Nem lehet akaratán kívül megfosztani az állampolgárságától senkit sem, függetlenül attól, hogy szerzett-e magának másik állampolgárságot, vagy nem.

Összeállt tehát a magyar képviselet: Magyarországról huszonegyen indulnak (a tizenkét Fidesz–KDNP-s mellett három jobbikos, két-két MSZP-s és DK-s, valamint egy-egy Együtt–PM-es és LMP-s politikus nyert mandátumot).

Az RMDSZ-t ketten képviselhetik, s ketten mehetnek a Felvidékről is. És lesz egy munkáspárti magyar is, de nem itthonról: a Kati Piriként (Piri Katalin) ismert politikusnő Hollandiából jutott be. Ha ezek az emberek egy irányba húznak majd, nagy esélyük van a hatékony magyar érdekérvényesítésre. Ha folyamatosan napirenden tudják tartani a magyarságot érintő kérdéseket, netán még megoldásokat is találnak rájuk, az lesz a legfrappánsabb válasz a Magyarországon is erősödő euroszkepticizmusra.

Lukács Csaba

A szerző a Magyar Nemzet munkatársa