Nem a rendszerben van a hiba, maga a rendszer a hiba!

Az eredmények elmaradása, a fiatalokat célzó jövő biztosítása nem volt prioritás azok számára, akik annak idején jeleskedtek a privatizációs folyamatok lebonyolításában. Idejében kellett volna gondolni azokra a fiatalokra (szüleikre és nagyszüleikre), akik a „londoni jeggyel” a zsebükben nem a világot felfedező, élményekre vágyó gondolatokkal állnak a reptereken, hanem a megélhetést, a fenntartható élet lehetőségét keresik.

Nem hoz eredményeket a megalkuvás

Némi ellentmondást vélek felfedezni Borboly Csaba megyei tanácselnök szavaiban. Pontosan az általa használt hasonlatnak – „többszólamúságra van szükség” – mond ellent azzal, hogy minden más próbálkozást elutasít, amely a saját véleményétől eltérő.

Az én értelmezésemben a többszólamúság azt jelenti, hogy egyidejűleg más-más hangszerek segítségével ugyan, de a közös produkció sikerének érdekében összehangolt dallamok születnek. Azért, mert néha kényelmetlenül sértő egyesek fülének a hegedű szava, nem határolódhatunk el saját zenekarunktól. Lehet különbséget tenni, sőt kell is az RMDSZ mint parlamenti képviselettel rendelkező szervezet és a parlamenten kívüli pártok vagy közéleti civil szervezetek szerepe között.

Mert míg a parlamenten kívül tevékenykedő magyar szervezetek többször felemelték szavukat a közösséget ért sérelmekért, addig az RMDSZ helyzetpolitikát folytatva legtöbbször csöndben maradt. A megalkuvó politika nem hozott eredményeket. A folyamatos diszkriminálás, a kettős mérce és a másodrendű állampolgárként való kezelés nem mondható eredménynek.

Míg az RMDSZ kis lépések politikájának köszönhetően belügyként kezelték az erdélyi kisebbség problémáit, addig a parlamenten kívüli pártok és civil szervezetek munkájának eredményeképpen ma már nemzetpolitikai kérdésként kezelik, és nemcsak az Európai Unióban, hanem a tengeren túl is követik sorsunkat.

A mindenkori román hatalom törekvése az asszimilációs politika érvényre juttatása. Elsősorban az ortodox egyház „közbenjárásával” végzik a munkát. Felvásároltatják vagy odaajándékozzák ingatlanjainkat, földjeinket sokszor olyan áron, amit nem lehet túllicitálni, a piaci értékén fölül, de hisz a cél mindennél „nemesebb”.

A többségében magyarlakta településeken az elmúlt időszakban szinte kizárólag ennek a törekvésnek vetették alá az államilag finanszírozott fejlesztéseket. A gazdasági előrelépést segítő infrastrukturális beruházások rendszerint elmaradnak, kikerülnek a gyorsforgalmi utak, a befektetőket idevonzó feltételekkel is hátrányban vagyunk.

Önrendelkezési igényünket szélsőséges viselkedésnek tartják abban az Európai Unióban, amelyben több működő autonómiaforma is elismert. Láthatóan zavarja őket az, hogy a Székelyföld saját jogállású autonómiát akar. Képesnek tartja magát az önszerveződésre, és nem kíván azonosulni sem sorsában, sem tehetetlenségében az ország többi részével.

Azért tartottam fontosnak mindezeket felsorolni, mert a „zenekar” néhány tagja nem tartotta be a „többszólamúság” elvét, és emiatt a közösség fokozatosan elhatárolódik az érdekképviselettől. A közélettől való csalódott elfordulás pedig azokat erősíti, akik nem a mi közösségünk problémáit tartják fontosnak.

Bizalomvesztett politikai konjunktúra

Legtöbben nem tudják eldönteni, hogy mi ebben a valós, és mi a valótlan. Ki az, aki őket valóban képviseli és ki az, aki kihasználva a lehetőséget, úgynevezett „politikai vállalkozásnak” tekinti a képviseletüket. Idő kell ahhoz, mire az emberek ezt fel tudják dolgozni, és letisztul a fejekben, hogy „ki miért dolgozik” értük.

Minden terület befolyás alatt van. A társadalomépítés alá van rendelve a mindenkori politikai hatalomnak. Ezzel együtt elhalnak a konstruktív ötletek, a fejlődés lehetősége is korlátozott. Az érvényesülést kizáró módon azok könyvelhetik el, akik behódolnak az éppen hatalmat gyakorló erőknek, vagy kizárják mindezt és bólogató Jánosként végzik létfenntartásukhoz elengedhetetlen munkájukat.

Szemlélet és arculatváltásra van szükség az erdélyi magyar politikában. Sok mindent levonhatunk az elmúlt időszak történéseiből, de mindenekelőtt a politikai szereplőknek kell ezeket a következtetéseket a magyarság javára fordítaniuk. Az RMDSZ-nek látnia kell, hogy az egypártrendszerrel nem képviselhető az egész erdélyi magyarság.

Egyre kevesebben érdeklődnek a közélet iránt, egyre kevesebben voksolnak meggyőződésből. A parlamentáris képviselet megőrzése vagy az attól való félelem, hogy anélkül elveszünk, már nem meggyőző érv a mindennapokkal küszködő magyarság számára. A célkitűzések ködbevesző eredményeinek tendenciái elfordulást mutatnak, az eredménytelenség hiteltelenné teszi a közéletet.

„Személyzeti csere” a megoldás

Teljes vonalvezetés-cserére van szükség, többszintes és széles társadalmi réteget megszólítani tudó új politikai szereplőkre, arculatváltásra, sőt azt is megkockáztatnám, hogy mindezt egy új keretben képzelném el. Olyan parlamentáris képviseletre van szükség, amelyet a legszélesebb körben magáénak tudhat a magyar közösség.

Az eredménytelen közélet fogalmát asszociálta az erdélyi magyarság a pártokat megjelenítő logókkal, emberekkel minden jó és rossz velejárójával együtt. A másik és talán mindennél fontosabb szempont, amiért forradalmasítani, korszerűsíteni kellene az erdélyi magyar közképviseletet, az az, hogy közben generációváltás is történt. Akkor lehet politikai programot, elképzeléseket hitelesen közvetíteni a választók felé, ha az azokat megjelenítő szervezetet magukénak is tudják érezni. A meglévő politikai konjunktúra kialakulása más körülmények, más életszemlélet mellett jött létre. A 25 évvel ezelőtti célokat maga elé tűző apparátus sem szemléletében, sem eszközeiben nincs a mai generációval egy hullámhosszon.

Ezt a hipotézist támasztják alá az egyre elkeserítőbb részvételi eredmények. A többpártrendszer nem a közösségi jogérvényesítés akadályozója, hanem annál inkább annak katalizátora lehet. Sajátos helyzetünkben pedig a magunk javára kellene fordítani a politikai pluralizmus lehetőségeit.

Meghatározni az erdélyi magyar nemzeti minimumot és létrehozni az annak érvényesítését leghatékonyabban működtetni tudó közképviseleti szerkezetet. Ha tudjuk, mit és hogyan, és ezt egy felfrissült, saját generációjáért küzdeni tudó képviselet teszi, akkor annak lesznek követői, lesznek támogatói, és akkor nem a közömbösség lesz a legnagyobb kihívó egy rólunk szóló választáson.

Salamon Zoltán

A szerző a Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöke