Nagy Zsolt és a „stratégiai privatizációs dosszié” (1.)

I.) Bevezető gondolatok

Amint már köztudott, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (a továbbiakban röviden: legfelsőbb semmítőszék) 2013. december 3-án hozott 1081-es számú elsőfokú határozatában 5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Nagy Zsolt volt távközlési minisztert szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és ezen csoport támogatásának bűntette miatt, majd a volt miniszter fellebezését követően a legfelsőbb semmítőszék 5 tagú bírói tanácsa 2015. január 27-ei jogerős határozatában hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság határozatát, és 4 év letöltendő börtönbüntetésre csökkentette az ebben kiszabott szankciót.

A főügyészség Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyosztálya 2009. március 27-én kelt vádiratában Nagy Zsolt volt távközlési minisztert szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és ezen csoport támogatásának vádjával állította bíróság elé. Konkrétan a vád tárgyát az képezte, miszerint a volt miniszter 2005–2006 során tanácsokkal, útmutatásokkal, javaslatokkal és biztatásokkal morálisan támogatta az S. S., B. V. D., S. M., F. M. C., M. O., D. M. R. személyekből alló, külföldi szervezett bűnözői csoportot az S.N. Radiocomunicaţii S.A. távközlési vállalat privatizálása, a Román Postavállalat (C.N. Poşta Română S.A.) újjászervezése és privatizálása, a Rom­telecom Rt. telefontársaság 46 százalékos részvénycsomágjának tőzsdei listázására alkalmas tanácsadó kiválasztása és az SNP Petrom kőolajipari társaság 8 százalékos részvénycsomagjának eladására vonatkozó jogszabálytervezet elfogadásának elősegítése tekintetében.

Fontosnak tartom megjegyezni azt a tényt, miszerint annak ellenére, hogy a hivatalos vád értelmében Nagy Zsolt a fentebb említett formák révén támogatta volna a külföldi szervezett bűnözői csoportot az S.N. Radiocomunicaţii S.A., illetve a C.N. Poşta Română S.A. privatizálása alkalmával, a bizonyítási anyagból az tűnik ki egyértelműen, hogy a jelen ügyben szó nem volt az illető állami tőkéjű kereskedelmi társaságok tényleges privatizálásáról, ugyanis a büntetőeljárás során a bíróság olyan versenyek lebonyolításának körülményeit elemezte, amelyek tárgyát kizárólag privatizációs tanácsadó kijelölése képezte.

Jelen tanulmányban az ügyészség által megfogalmazott vád, illetve a legfelsőbb semmítőszék által hozott elmarasztaló ítéletek megalapozottságát fogom értékelni, teljesen objektív módon, egy büntetőjogász szemszögéből, a büntetőanyagi jogi és büntető eljárásjogi normák alkalmazásának és értelmezésének helyességét megvizsgálva, bármilyen politikai és etnikai meggyőződés mellőzésével.

II.) Az ügy során felmerült büntetőanyagi jogi kérdések vizsgálata

1.) A büntethetőség elévülésének kérdése
Amint már említettem, Nagy Zsolt volt távközlési minisztert szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és ezen csoport támogatásának vádjával állították bíróság elé olyan bűncselekmények miatt, amelyeket állítólag 2005–2006 során követett el. A cselekmények jogi minősítése során a vádhatóság és az eljáró bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott terhére rótt cselekmények a 2003. évi 39-es számú törvény (a továbbiakban: tv.) 7. § (1) bekezdésében szabályozott bűncselekmény tárgyi és alanyi elemeit merítik ki, amelyet a jogalkotó 5-től 20 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetett.

2014. február 1-jén a büntetőeljárás bírósági szakaszának lezárta előtt hatályba lépett a 2009. évi 286-os számú tv. (az új büntetőjogi törvénykönyv, a továbbiakban: új Btk.), amelynek alkalmazását szabályozó 2012. évi 187-es számú tv. hatályon kívül helyezte a 2003. évi 39-es számú tv 7. § (1) bek.-nek rendelkezéseit, amelyeket a jogalkotó a továbbiakban az új Btk. 367. cikk (1) bek.-ében szabályozott. Az új rendelkezés értelmében a szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás és annak támogatása 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Fontos megjegyezni, hogy a büntetőjogi normák időbeni hatályának alkalmazását szabályozó legfőbb jogelv a kedvező büntetőjogi törvény kötelező alkalmazásának elve, amelyet a jogalkotó az új Btk. 5. §-ában szabályozott, és amelynek értelmében az eljáró bíróság köteles azt a törvényt alkalmazni a vádlott számára, amely kedvezőbb a büntetőjogi felelősségre vonás tekintetében. Tehát a büntetési határok tekintetében az új Btk. egyértelműen kedvezőbb, ugyanis a büntetési tételeket negyedére csökkenti.

Az elévülési határidőt a büntetési tétel felső határa függvényében szabályozza a jogalkotó és ezen határidők megegyeznek a régi és az új Btk.-ban. Az elévülési határidő kezdőnapja a bűncselekmény elkövetésének momentuma, amelyet bármely olyan jogi cselekmény végrehajtása megszakít, amelyet köteles a vádlott tudomására hozni a nyomozó hatóság. Következésképpen, a jelen ügyben az elévülési határidő többször is megszakadt, ugyanis a nyomozás során számos olyan nyomozati cselekményt hajtottak végre (pl. vádlotti kihallgatás, iratbemutatás), amely az elévülési határidő letelte előtt történt.

Fontos megjegyezni azonban, hogy mind a régi, mind pedig az új Btk. szabályoz egy különleges elévülési határidőt [124. §, illetve 155. § (4) bek.], amely ha letelik a büntetőeljárás lezárta (a bírósági határozat jogerőre emelkedése) előtt, megszünteti a büntethetőséget. Ezen különleges elévülési határidő szabályozása viszont lényegesen eltér a két Btk.-ban. Ugyanis míg a régi Btk. 2012-es modósítása előtt ezen határidő az általános elévülési határidőből és annak feléből állt, az új Btk. értelmében a különleges elévülési határidő az általános elévülési határidő duplája.

Az új Btk. 154. § (1) bek. d) pontja értelmében, amennyiben a bűncselekmény büntetési tételének felső határa nem haladja meg az 5 év börtönbüntetést, az általános elévülési határidő 5 év, tehát a különleges elévülési határidő 10 év. Ezzel ellentétben ha az 5 év felső büntetési határ alapján a különleges elévülési határidőt a régi Btk. alapján számolnánk ki, a különleges elévülési határidő 5 év meg 2 év 6 hónap, tehát 7 év 6 hónap lenne, amely a bírósági határozat 2015. jan. 17-ei jogerőre emelkedése előtt letelt.

Ennél a pontnál merül fel egy olyan kényes jogi probléma, amely a büntetőjogi törvény időbeni hatályának alkalmazása tekintetében a legvitatottabb jogi kérdés, és amely nem más, mint a kedvező büntetőtörvények kombinációja. Azonban a probléma közel sem olyan vitatott, mint amilyennek azt a napjaink joggyakorlatában feltüntették. Ugyanis mind az 1969-ben hatályba lépett Btk. kapcsán kialakított joggyakorlat, mind pedig a jogi szakirodalom túlnyomó része arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a büntetőjogi szankciók, illetve az elévülés két autonóm jogi intézmény, amelyek külön alkalmazása nem vezet egy harmadik törvény (lex tertia) kialakításához, azaz a büntetőjogi törvények kombinációja tilalmának megsértéséhez.

Más szavakkal: amennyiben a jelen esetben a büntetési tételt az új Btk.-ból és a különleges elévülési határidőt a régi Btk.-ból választanánk ki, a szóban forgó jogi intézmények autonóm jellege miatt nem hoznánk létre egy tiltott harmadik kedvező törvényt. A kedvező büntetőjogi törvény fentebb bemutatott alkalmazási lehetőségét az új Btk.-t kidolgozó bizottság elnöke (azaz a közvetett jogalkotó) egy, az igazságügyi minisztérium honlapján közzétett alkalmazási útmutatóban egyértelműen jogilag helyesnek minősítette.

Az új Btk. hatálybalépését követően a legfelsőbb semmítőszék 2014/2-es számú kötelező erejű határozatában arra a következtetésre jutott, hogy az elévülés a büntetőjogi szankciótól független jogintézmény, és ezért nem jogellenes a két intézmény különböző törvényekből való alkalmazása. Azonban amint az megszokott, ekkor lépett képbe Románia alkotmánybírósága, amely a Btk.-t kidolgozó bizottság elnökének és a legfelsőbb bírói fórum szakembereinek véleményét félretéve, közvetett módon rövid időre felöltötte a jogalkotó köntösét, és a 2014/265-ös számú kötelező erejű határozatában kijelentette, hogy az időben egymást követő büntetőjogi törvények bármilyen nemű kombinációja alkotmányellenes, azaz a kedvező büntetőjogi törvényt globálisan kell alkalmazni.

Ezt követően a legfelsőbb semmítőszék meghunyászkodott az alkotmánybírák határozata előtt, és előző álláspontját sutba vetve, 2014/21-es számú, szintén kötelező erejű határozatában kijelentette, hogy a 2014/2-es határozatában szereplő, általa kidolgozott értelmezés helytelen, ugyanis az alkotmánybíróság határozata az egyetlen alkalmazandó értelmezés.

A fentebb említett három, időben egymást követő, kötelező erejű bírósági határozat (2014/2., 2014/265., 2014/21.) felvet egy nagyon kényes jogi problémát: amennyiben a büntetőeljárás során a vádlottnak a törvény lehetőséget nyújt az egymást követő büntetőtörvények közül a legkedvezőbb alkalmazására, ugyanazon vádlottnak lehetősége kell nyíljék az egyazon törvény értelmezése során hozott kötelező erejű értelmező határozatok közül kiválasztani a legkedvezőbbet.

Fontos megjegyezni, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata értelmében a törvényt értelmező, kötelező erejű határozat szerves részévé válik az értelmezett törvénynek. Következésképpen a jelen ügyben Nagy Zsoltnak lehetősége kellett volna nyíljék az új Btk. 5. §-ának a legfelsőbb semmítőszék 2014/2-es számú határozatában foglalt értelmezés szerinti alkalmazásához, amely a vád tárgyát képező bűncselekmény elévülésének megállapítását vonta volna maga után.

Azonban a legfelsőbb bírói fórum nem volt nyitott egy ilyen finom jogi konstrukció befogadására, még ha azt az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata követelné is meg, valószínűleg azon okból kifolyólag, hogy ne hozzon létre egy, a vádhatóság számára felháborító precedenst, és hogy ne kerüljön nyílt összetűzésbe az alkotmánybíróság szigorú bíráival.

2.) A szervezett bűnözői csoport, mint a jogalkotó által létrehozott önnálló jogi entitás
2. 1.) A szervezett bűnözői csoport definíciója
Mind az elsőfokú, mind pedig a fellebezési bíróság a büntetőeljárás folyamán beszerzett bizonyítási eszközök értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy minden kétséget kizáróan a jelen ügyben létezett egy külföldi szervezett bűnözöi csoport, amelyhez Nagy Zsolt csatlakozott, és amelyet támogatott.

A 2003. évi 39-es számú tv. 2. § a) pontja [az új Btk. 367. § (6) bek.] meghatározza a szervezett bűnözői csoport fogalmát, amely egy olyan, legkevesebb három személyből álló, szerkezetileg jól fellépített (strukturált) csoport, amely hosszabb ideig működik, és amely összehangolt (koordinált) módon jár el bizonyos bűncselekmények elkövetése céljából. A 2003. évi 39-es számú tv. két olyan feltételt is szabályozott, amelyet az új Btk. 367. §-e már nem követel meg: a szervezett bűnözői csoport létrehozásának célja kizárólag súlyos bűncselekmények elkövetése lehet; a súlyos bűncselekmények elkövetésének célja pedig anyagi előnyök beszerzése a csoport tagjai részére.

2.2.) A szervezett bűnözői csoport mint összehangolt bűnszövetkezet
A szervezett bűnözői csoport fennálásának alapvető logikai és jogi feltétele, hogy az állítólagos csoport tagjainak legyen tudomása a csoport létezéséről, amelynek tevékenységéhez szándékosan csatlakoznak, vagy azt szándékosan segítik, ugyanis kizárólag ebben az esetben járhatnak el összehangolt módon a csoport célját képező bűncselekmények elkövetésének érdekében. Az ügy folyamán beszerzett bizonyítási eszközök – vádlotti nyilatkozatok, tanúvallomások, operatív megfigyelésekről készült jelentések, illetve a telefonlehallgatások alapján készült jegyzőkönyvek – értékelése alapján az alábbi következtetések vonhatók le.

Az állítólagos csoport tagjai közül B. V. D. és F. M. C. azt nyilatkozták, hogy Nagy Zsolttal kizárólag azt követően találkoztak, hogy a távközlési minisztérium a CSFB-t nevezte meg az S.C. Romtelecom S.A. részvényeinek tőzsdei listázására meghirdetett verseny győzteseként. C. I. S. nyilatkozatában kifejtette, Nagy Zsolttal kizárólag szakmai célból találkozott a kormányülések alkalmával. M. M. D. nyilatkozatában kijelentette, sohasem találkozott Nagy Zsolttal. S. M. nyilatkozatában hangsúlyozta, a volt miniszterrel kizárólag egy alkalommal találkozott, amikor hivatalos keretek között sor került a CSFB Ltd. bemutatására a távközlési minisztérium székhelyén, továbbá egyetlen telefonbeszélgetést folytatott vele, amelynek – a telefonlehallgatásokról készült jegyzőkönyv alapján – nem volt köze a jelen ügy tárgyát képező vádakhoz.

K. G. nyilatkozatában utal arra, hogy Nagy Zsolttal kizárólag az RMDSZ keretében betöltött tisztségükből kifolyólag találkozott, ugyanakkor a vádhatóság egyetlen, 2005–2006 folyamán kettőjük között lezajlott telefonbeszélgetésre sem tudott hivatkozni, amely a jelen ügy tárgyát képező vádakkal kapcsolatban állna. K. G. és S. S. nyilatkozatából egyértelműen kitűnik, hogy Nagy Zsolt teljesen véletlenszerűen ismerte meg S. S.-t. 2005 tavaszán K. G. és S. S. egy asztalnál ültek egy hotel bárjában, amikor elment mellettük Nagy Zsolt, aki egy konferenciára igyekezett, amely ugyanabban a bárban került megrendezésre, köszönt K. G.-nek, aki bemutatta őt S.S.-nek.

A fentebb ismertetett bizonyítási eszközök alapján arra az egyszerű következtetésre juthatunk, hogy a 9 tagú állítólagos szervezett bűnözői csoport bizonyos tagjaival Nagy Zsolt sohasem találkozott vagy sohasem folytatott beszélgetést (M. M. D.), másokkal kizárólag a vád tárgyát képező privatizációs eljárás keretében történő nyertes tanácsadó megnevezése után találkozott először (B. V. D. és F. M. C.), más tagokkal való találkozásai miniszteri tisztségükből kifolyólag kizárólag szakmai jellegűek voltak (C. I. S. és K. G.), szintén más tagokkal hivatalos keretek között a távközlési minisztérium székhelyén találkozott (S. M.), míg bizonyos tagokkal egyszeri alkalommal, teljesen véletelenszerűen találkozott (S. S.).

Következésképpen a fenti bizonyítékok birtokában nehéz kijelenteni, hogy Nagy Zsolt összehangolt módon járt volna el bűncselekmények elkövetése érdekében olyan személyekkel együtt, akikkel vagy nem is találkozott, vagy kizárólag szakmai kapcsolatban állt, vagy pedig véletlenszerűen találkozott. A szervezett bűnözői csoport keretében kifejtett összehangolt tevékenység azt feltételezi, hogy a felek állandó kapcsolatban állnak és rendszeresen kommunikálnak egymással a kijelölt bűncselekmények elkövetése céljából.

A kapcsolattartás igazolásának érdekében az eljáró bíróság megállapította, hogy S. S. valószínűleg azon célból adott K. G. révén egy osztrák mobilszolgáltató által kibocsátott telefonkártyát Nagy Zsoltnak, hogy a hatóságok ne tudják nyomon követni a volt miniszter telefonbeszélgetéseit. Ezzel kapcsolatosan Nagy Zsolt kifejtette, hogy a szóban forgó telefonkártyát azért fogadta el, mivel baráti gesztusnak tekintette K. G. részéről és ennek használata révén szerette volna csökkenteni költségeit a szakmai célból történő külföldi kiszállások során, nem ismervén azt, hogy az említett kártya miként került K. G. birtokába.

Fontos megjegyezni, hogy R. M. D. még az állítólagos csoport megalakulása előtt, 2003-ban kapott egy hasonló kártyát S. S.-től, akinek számos hasonló telefonkártyája volt, ugyanis ausztriai székhelyű cégének szerződése volt egy osztrák telefonszolgátatóval. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az állítólagos csoport számos tagja nem használt osztrák telefonszolgáltató által kibocsátott kártyákat. 2005–2006 során az említett kártyáról Nagy Zsolt 6 telefonbeszélgetést folytatott az állítólagos csoport tagjaival, amelyek közül egy telefonbeszélgetés tartalmából sem tűnik ki bármilyen nemű bűncselekmény elkövetésére utaló körülmény. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a volt miniszter 1999 óta használt külföldi telefonszolgáltatók által kibocsátott kártyákat.

2.2.1. A Romtelecom Rt. román állam által birtokolt 46 százalékos részvénycsomagjának eladásával kapcsolatosan azzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy S. S. és D. R. M. révén morális segítséget nyújtott az S. M. által képviselt CSFB Ltd. számára annak érdekében, hogy az említett társaság nyerje meg a távközlési minisztérium által megszervezett 46 százalékos részvénycsomag tőzsdei listázására alkalmas nemzetközi tanácsadó kijelölésére vonatkozó versenyt. A vádat alátámasztó bizonyítási eszköz egy S. S. és S. M. között lefolytatott telefonbeszélgetés, amelyben S. S. arra hivatkozik, hogy Nagy Zsolt kért tőle egy időpontot, hogy beszélhessenek a Romtelecom-ügyben.

Az eljáró bíróság a volt miniszter bűnösségét S. S. kijelentésére alapozta, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, miszerint semmilyen más bizonyítási eszköz sem igazolta, hogy előzőleg Nagy Zsolt beszélt volna telefonon S. S.-el vagy utólag találkozott volna vele. Egyértelmű, hogy S. S. azért használta fel a volt miniszter nevét, hogy S. M. előtti hitelességét és befolyásosságának látszatát fenntartsa. A terhelő tanúi minőségben meghallgatott bizottsági elnök azt nyilatkozta a bíróság előtt, hogy Nagy Zsolt tőle csak a törvényes előírások betartását kérte. Végül, de nem utolsósorban fontos megjegyezni, hogy Nagy Zsolt nem volt tagja az elbíráló bizottságnak.

2.2.2. Az S.N. Radiocomunicaţii S.A. privatizálásával kapcsolatosan azzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy a távközlési minisztériumon belül megalakított bizottság elnökeként morálisan segítette a D. R. M. és S. S. által támogatott CAIB-M. és Társait az említett minisztérium által megszervezett privatizációs tanácsadó kijelölésére vonatkozó verseny alkalmával, a verseny megnyerésének érdekében.

A bíróság ezen állítását kizárólag a D. R. M. és S. S. között lefolytatott telefonbeszélgetésekre alapozza, amelyekben D. R. M. információkat közöl S. S.-nek a versenyen résztvevők ajánlatairól, tudatván, hogy az ajánlatok felbontása után a CAIB a második helyen áll. Kijelenti, beszélnie kell Nagy Zsolttal, továbbá megnyugtatja S. S.-t arról, hogy megszerezte a bizottság tagjainak támogatását, és közli, hogy „Schumi” – fedőnév, amely a bíróság szerint minden kétséget kizáróan Nagy Zsoltra vonatkozik – kijelentette, a CAIB a legjobb és neki van a legtöbb tapasztalata ezen a területen.

Azonban semmilyen bizonyíték sem támasztja alá azt a feltételezést, miszerint a volt miniszternek tudomása lett volna a tényről, hogy a tanácsadója információkat szivárogtat ki a távközlési minisztériumon belül megszervezett versenyről. Fontos, hogy az eljáró bíróság visszautasította a védelemnek a bizottság tagjai kihallgatására vonatkozó kérelmét, amely révén igazolást nyerhetett volna az a tény, miszerint a volt miniszter semmilyen formában sem fejezte ki álláspontját a verseny győztesével kapcsolatosan és semmilyen módon sem befolyásolta a bizottság tagjainak döntését.

A D. R. M. és S. S. között lefolytatott telefonbeszélgetések egyikében sem tesz D. R. M. utalást arra, hogy Nagy egy bizonyos jelöltet támogatna a verseny során. Ugyanakkor a bíróság a vádiratban foglaltak alapján megállapítja, hogy Nagy Zsolt nem hivatalos keretek között, hatszor találkozott S. S.-el és egyszer S. M.-el, viszont ezen találkozások kizárólag az S. S. különböző vádlott-társakkal folytatott telefonbeszélgetéseiben hangoznak el, azonban az operatív megfigyelésekről készült jelentésekben csak egy találkozás szerepel kettejük között az elemzett időintervallumban, viszont semmilyen utalás sincs a találkozáson történtek tartalmáról.

2.2.3. A postavállalat átszervezésével kapcsolatosan azzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy az S. M., B. D. V. és F. M. C. által képviselt CSFB Ltd.-t, illetve az S. S. által támogatott CAIB-ot morálisan segítette volna a távközlési minisztérium által megszervezett átszerevezési és privatizációs tanácsadó kijelölésére vonatkozó verseny alkalmával. Mindezek ellenére, paradox módon, a verseny győztese egy R. B. nevű tanácsadói iroda lett.

Fontos megjegyezni, hogy a CSFB Ltd. nem tett le ajánlatot sem a posta privatizálására, sem ennek újjászervezésére vonatkozóan, tehát a CSFB Ltd. képviselői nem voltak érdekeltek ebben az eljárásban. Kiemelendő tény, hogy a privatizációs tanácsadó kijelölésére szervezett verseny keretében csak a CAIB tett le ajánlatot, és noha az eljárást jogilag folytatni lehetett volna, Nagy Zsolt elrendelte az eljárás felfüggesztését egy tényleges verseny biztosítása érdekében.

Következésképpen amennyiben Nagy Zsolt a CAIB-ot támogatta volna, nem állt volna érdekében az eljárás felfüggesztése. Nagy bűnösségét a bíróság többek között S. S. és egy azonosítatlan személy között lefolytatott telefonbeszélgetésre alapozta, amelyben S. S. tudatta az illető személlyel, hogy találkozót beszélt meg Nagy Zsolttal, amelyen a CAIB képviselője, R. K. is jelen lesz. Továbbá egy másik telefonlehallgatás, amelyre a bíróság a volt miniszter bűnösségét alapozta, O. M. és D. R. M. között hangzott el, amelyben O. M. elmeséli, miszerint véletlenül találkozott Nagy Zsolttal, aki azt mondta a barátjának, majd aláírja a postára vonatkozó szerződést. Fontos megjegyezni, hogy O. M. semmilyen kapcsolatban nem állt a versenyt megnyerő R. B. tanácsadói irodával.

Egy utolsó telefonbeszélgetés, amelyre a bíróság hivatkozik, S. S. és D.  R. M. között hangzott el, amelyben D. R. M. tudatta S. S.-el, hogy Nagy Zsolt szeretne találkozni a csoport többi tagjával a postaüggyel kapcsolatosan. Holott az O. M. és D. R. M. által tett kijelentéseket semmilyen bizonyítási eszköz nem igazolja, amelyből kitűnne, hogy a volt miniszter bármilyen jellegű találkozást is kezdeményezett volna, vagy bárkivel is találkozott volna annak ellenére, hogy állandó operatív megfigyelés alatt állt. Ugyanakkor Nagy Zsolt bűnösségének alátámasztása érdekében a bíróság egy olyan találkozásra utalt a volt miniszter és S. M. között, amelyre teljesen hivatalos keretek között került sor, a CSFB Ltd. bemutatása alkalmával a távközlési minisztérium székhelyén.

2.2.4. A Petrom Rt. 8 százalékos részvénycsomagjának eladására vonatkozó jogszabálytervezettel kapcsolatosan azzal vádolták Nagy Zsoltot, hogy miniszteri tisztségéből adódó befolyását kihasználva, S. S. felkérését követően nyomást gyakorolt a minisztérium többi tagjára a tervezet olyan formában történő elfogadása érdekében, amely a legjobban megfelelt az állítólagos szervezett bűnözői csoport tagjainak.

Az említett váddal kapcsolatosan 10 volt minisztert hallgattak ki tanúként, akik közül egy sem támasztotta alá a vádat, miszerint Nagy bármilyen formában nyomást gyakorolt volna rájuk. Ugyanakkor a jogszabálytervezetet tárgyaló két kormányülés hangfelvételéből és jegyzőkönyvéből egyértelműen kitűnik, hogy Nagy Zsolt egyszer sem szólalt fel.

Az egyetlen bizonyítási eszköz, amelyben utalás történik arra, hogy a volt mininszternek köze lett volna a Petrom részvénycsomagjának eladására vonatkozó jogszabálytervezet bizonyos formában történő elfogadására, S. S. különböző vádlott-társakkal folytatott telefonbeszélgetései képezik, amelyeket semmilyen más bizonyítási eszköz sem támaszt alá. S. S. szavahihetőségével kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy számos telefonbeszélgetés során használta Nagy Zsolt, illetve más fontos közéleti személyiségek nevét annak érdekében, hogy megőrizze hitelességét a különböző üzleti partnerek előtt és fontos információk birtokában álló személy látszatát keltse. A szóban forgó jogszabálytervezetet a mai napig nem fogadta el Románia kormánya, ugyanakkor Nagy Zsoltnak sem kezdeményezői, sem láttamozói szerepe nem volt ezzel kapcsolatosan.

2.3.) Meghatározott bűncselekmények elkövetése mint a szervezett bűnözői csoport célja
A szervezett bűnözői csoport létezésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a csoport tagjai a megalakítás vagy csatlakozás pillanatában pontosan ismerjék azokat a bűncselekményeket, amelyek elkövetése érdekében összehangoltan, szervezett módon fognak eljárni. Más szavakkal: annak érdekében, hogy egy személyt szervezett bűnözői csoport létrehozásának, ehhez való csatlakozásnak vagy ezen csoport támogatásának vádjával elítéljenek, elengedhetetlen, hogy a bíróság azonosítsa azokat a bűncselekményeket, amelyek a csoport működésének célját képezik.

Ugyanis a büntetőeljárási törvénykönyv (a továbbiakban: Be.) 99. §-a értelmében a bizonyítási teher a vádhatóságra hárul. Az elemzett feltétel tekintetében a vádirat utalást tesz a 2003. évi 39-es számú tv. 2. § a) 8., 15., 18. pontjára, amelyek azon súlyos bűncselekményeket szabályozzák, amelyek a csoport létrehozásának célját képezik.

A 8. pontnál a jogalkotó felsorolja a következő bűncselekmény-kategóriákat: gazdasági titok felfedése, tisztességtelen verseny, az importra és exportra vonatkozó jogszabályok megsértése, pénzügyi alapok törvénytelen célra történő felhasználása, a hulladékimportra és -exportra vonatkozó jogszabályok megsértése; a 15. pontban a korrupciós, vele asszimilált vagy vele kapcsolatban álló, míg a 18. pontban informatikai vagy telekommunikációs rendszerek révén elkövetett bűncselekmények szerepelnek.

Kádár Hunor

A szerző ügyvéd, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének társult oktatója

Folytatás a jövő heti Szempontban

Megjegyzés: a jelen tanulmányban felhasznált adatok és bizonyítási eszközök forrásául a legfelsőbb semmítőszék 2013. dec. 3-án hozott 1081-es számú határozata szolgált.