Mit keres itt Mihály vajda?

Kolozs megye mai címere a következőképpen néz ki: arannyal és kékkel négyelt pajzs, első mezejében fekete capitoliumi farkas, a másodikban arany búzakalász-koszorú, a harmadikban nyitott ezüstkönyv, a negyedik mezőben két egymással szembe forduló, kiöltött vörös nyelvű, fekete oroszlán gyökerestől kitépett fekete tölgyfát tart.
A kormányhatározat második melléklete így magyarázza a címerképeket:
A capitoliumi farkas a rómaiság jelképe, az olasz állam 1920-beli ajándéka. A megye történelmét jelképezi, ugyanis Kolozs megyében több római település van: Napoca (Kolozsvár), Potaisa (Torda), valamint a tordai, gyalui, sebesvári, szamosújvári és alsókosályi római castrumok.
A búzakoszorú a megye régi címereiben szereplő búzakévét jelképezi, stilizáltan az övezet gazdag népszokásaira utal.
A nyitott ezüstkönyv a művelődést és tudományt jelképezi, a XVI. századi nyomdát, jelzi a történelmi forrásokban elsőként említett falusi iskolát (Zsuk, XIV. század), a XVI. századi jezsuita kollégiumot, a piarista középiskolát, az egyetemet.
Az oroszlánok a három fejedelemség – Havasalföld, Erdély, Moldva – egyesülését jelképezik. A címerképet az egyesítő fejedelem, Mihai Viteazul pecsétjéből vették át.

Górcső alatt
Vizsgáljuk meg kritikus szemmel! A címer mázaiban visszafogott, nem hivalkodó, fémmel és színnel, azaz arannyal és kékkel négyelt. Ez rendben van. Főleg azért, mert a kék–arany hagyományos erdélyi – fejedelemségkori – heraldikai mázkombináció. (Ezt valószínűleg nem tudta a címertervező.) Színre színt és fémre fémet nem helyeztek, tehát a címer nem „kétes”. De ennél több jót nemigen mondhatunk.
A közigazgatási címernek a közigazgatási egységet kell jelképeznie, esetünkben Kolozs megyét. De mi utal itt Kolozs megyére? Róma jelképe? A farkasoknak tűnő oroszlánok? A búzakoszorú vagy a könyv? Más megyében nem aratnak, nem művelik a földet, vagy nincs művelődés? Igazából semmi nem mutatja, hogy Kolozs megye jelképéről lenne szó.
A capitoliumi farkas Róma jelképe. Itt és most arról a szoborról van szó, amelynek talapzatán a következő felirat áll: ALLA CITTA DI CLVJ ROMA MADRE MCMXXI. Tehát 1921-es évszám szerepel rajta, nem egy évvel korábbi. No meg nem szemből, hanem túloldalról ábrázolták a szoborcsoportot, így Romulus és Remus egyenesen háttal áll – azaz guggol – a szemlélőnek. De térjünk a jelentősebb problémákra. A Román Akadémia Országos Címertani Családtörténeti és Pecséttani Bizottságának ajánlása szerint mellőzni kell az emlékművek ábrázolását. Továbbá capitoliumi farkas nemcsak Kolozsváron van, hanem meghintették egész Erdélyt vele, kisebb-nagyobb városok központjában ott virít, lásd Marosvásárhely, egykori Székelyvásárhely, vagy a korábban szász Segesvár, vagy erdélyi fejedelmeknek és országgyűléseknek otthont adó Radnót főterét.
A búzakalász-koszorú elmés megoldás. De jobb lett volna a megszokott búzakévét használni. Egyrészt, mert az negyed évezredes szimbóluma a megyének, s a régi címerből nem hagytak meg semmit. A szerkesztési útmutató azt is leszögezi, hogy tiszteletben kell tartani a helyi címertani hagyományokat.
A könyv általános jelkép. Éppen ezért kéri a címertani bizottság annak mellőzését. Ennél sokkal találóbb lenne a régi, a függőpecsétes irat.
Nézzük csak az oroszlánokat: Mihai Viteazul nem egyesítette a három említett fejedelemséget. Sem jogilag, sem közigazgatásilag. Hiszen a havaselvi fejedelem kikiáltotta magát Moldva uralkodójának, de Erdély fejedelme sohasem volt. És Rudolf osztrák császárnak „hódította meg” Erdélyt, ő maga csupán a császár helytartója volt. Ennek ismerte el az erdélyi országgyűlés Gyulafehérváron. Mihály vajda 1600-ban vert latin nyelvű érmének körirata: TRANSYL(VANIAM) LOCUMT(ENES) : CIS(ALPINAM) : PAR(TIUMQUE) : EISUP(IECTARUM) : EXER(CITUS) : GE(NERALIS) CAP(ITANEUS), azaz Erdély helytartója, a hegyen inneni alárendelt részek főkapitánya. Az általa Erdélyben kiadott okleveleken is helytartóként nevezi meg magát. Lásd Gyulafehérváron, 1600. április 10-én kiadott címer- és nemességadományozó levelén: Nos Michael Valachie-Transalpinae vajvoda, sacratissime caesareae regiaeque majestetis consiliarius per Transsylvaniam locumtenens et eiusdem cis Transsylvaniam partiumque ei subjectarum fines exercitus generalis capitaneus. Azaz: Mi, Mihály, Oláhország vajdája, a szentséges császári és királyi őfelsége erdélyi tanácsosa, helytartója és hadseregének főkapitánya Erdélyre és annak alárendelt részeire.
Három, 1600 júliusában Moldvában kiadott oklevél pecsétjének szláv nyelvű köriratán ez szerepel: Én, Mihály, Oláhország, Erdély és egész Moldvaország fejedelme. De ez csak igénycím. Nos, ezen a pecséten szerepel többek között a két oroszlán.
A kör alakú pecséten kiemelt, körívvel elválasztott helyen szerepel a naptól és növekvő holdsarlótól közrevett, balra fordult, ám jobbra néző, csőrében keresztet tartó „oláh sas”. A pecsét közepén háromszögű szívpajzsba foglalt Moldva-címer: stilizált rózsa és fogyó holdsarló által közrevett ökörfej, melynek szarvai között ötágú csillag látható. A pajzsot jobbról király, balról királyné/nő tartja. Alatta hét dombon egymással szemben álló két oroszlán hegyével felfele álló, a szívpajzsig érő pallost tart. Különben a pecsét kinagyított képe dombormű alakjában ott virít Kolozsváron a Mihai Viteazul-szobor talapzatán, s óriásméretben az állami levéltár megyei fiókjának homlokzatán.
Román heraldikusok szerint az oroszlános jelkép Erdély címere, melyben a hét halom a hét szász széket jelképezi. A két szembefordult oroszlán meg Dacia jelképe volt (!), s mivel Erdély az egykori dák állam területén alakult, számukra természetes, hogy a nagy egyesítő fejedelem a dák jelképet tette meg Erdély címerévé.

Kis címertörténet
Kolozs vármegyének Mária Terézia adományozott címert 1755-ben. Ez kékkel és vörössel négyelt pajzs, melynek első mezejében ezüst felhőből előbukkanó természetes színű női kar arany függőpecsétes ezüst oklevelet tart. A második és harmadik mezőt a Szamost jelképező hullámos ezüstpólya szeli át. Ebből egyenes karóra felfutó kék gerezdű (máshol arany), zöld levelű szőlővenyige növekszik, a harmadik mezőben meg arany búzakéve. A negyedik mezőben vörös tetőzetű, fekete ablakokkal és ajtóval ellátott, latinkeresztes egytornyú ezüsttemplom lebeg.
A pajzsot levélkorona fedi, jobbról (a heraldikában az oldalak felcserélődnek, a pajzstartó lovag szemszögéből írjuk le a címert) Minerva, az értelem és bölcsesség istennője, balról Mars, a háború istene tartja.
Az oklevél királyi kiváltságra utal, a szőlővenyige és búzakéve a föld termékenységét jelképezi, a templom a kolozsmonostori konventet szimbolizálja. Utóbbi három eléggé általános jelkép, a függőpecsétes oklevelet tartó kéz viszont egyedi. Ezt meg kellett volna tartani Kolozs megye későbbi címereiben, de legalább a maiban! Egymagában utalhatna mind a kiváltságra, mind a konventre. Ha rajtunk állna, egymagában ezt a címerképet helyeznénk pajzsba, ez jelképezné a legmegfelelőbben Kolozs megyét.
Erdély Romániához csatolását követően az 1921-ben létrejött Címertani Konzultatív Tanács szabályozta a közigazgatási címereket. A testület Erdély esetében durván beavatkozott, s nagyrészt új címereket alkotott, néhol a réginek bizonyos elemeit megtartotta, s újakkal egészítette ki. Voltak pozitív példák is, amikor a régi címert megtartották, lásd Háromszék, Hunyad, Szeben megye esetében.
Kolozs megye címerét nagyon átszabták. A vágott, fent hasított pajzs első mezejébe bekerült a rómaiságra utaló capitoliumi farkas. (Akkor mint szimbólum, nem szoborként.) A második mezőben a Hunyadiak gyűrűt tartó hollója jelenik meg, a pajzs alsó felében megmaradt a búzakéve. Akkor a mezők mázait úgy választották meg, hogy a kék, arany, vörös ábrázolása kiadja a román nemzeti színeket: kék-sárga-piros. (Ezt a módszert napjainkban is igen nagy előszeretettel alkalmazzák magyar múltú, de mára elrománosodott települések, valamint székelyföldi román községek esetében.) Érthetetlen, hogy a búzakéve korábbi vörös mezejét miért cserélték kékre, valamint a hollós mező kékjét vörösre! Úgy is megmaradt volna a trikolór, s jobban betartották volna a címertani szabályokat. Ez esetben a hollóval Hunyadi János volt birtokaira utalnak, szól az indoklás, azt már nem említik meg, hogy ott született Mátyás király.
1970 és 1972 között megalkották Románia Szocialista Köztársaság megyéinek és municípiumainak antiheraldikus címereit. Nem is időzünk ezek kritizálásával, csupán a Kolozs megyei címerképeket soroljuk fel: az előzőből megmaradt a capitoliumi farkas és a búzakéve, ám a szocialista vívmányok jeléül bekerült egy fogaskerék és a tudományokat jelképezendő, egy lángoló fáklya.

Gyors bürokrácia
A dátumokat összevetve, rekordidő alatt született meg Kolozs megye címere. Ugyanis a címertervet január 19-i ülésén fogadta el a megyei tanács. Ezt követően a tervet kedvezően kellett véleményeznie egyenként a megyei, a regionális és az országos heraldikai bizottságoknak, majd láttamoznia kellett azt a közigazgatási és belügyminiszternek és az igazságügy-miniszternek, továbbá a kormányfőtitkárságnak el kellett készítenie a jogszabálytervezetet, amelyet a törvényhozói tanácsnak is véleményeznie kellett, s csak utána kerülhetett a kabinet asztalára, ami február 16-án megtörtént. Tehát a felsorolt számos lépést kevesebb mint egy hónap alatt megtette az iratcsomó. Eddig székelyföldi rekordként könyveltük el, hogy Árkos község címerét négy hónap alatt hivatalosították, mivel másokra még többet kellett várni, Vargyaséra egyenesen másfél évet.
(A szerző újságíró) Szekeres Attila