Minden egyformán... népzene

Ekkorra már több sikeres lemezük megjelent, s táncházaik, fellépéseik nagy népszerűségnek örvendtek. Bár az együttes összetétele az idők folyamán sokszor változott, a jelenlegi felállásban jutottak el pályájuk csúcsára, s lettek Magyarország talán legnépszerűbb, de mindenképpen egyik legkiválóbb népzenei együttese.
A Csík Zenekar jelenlegi összetételében Majorosi Marianna énekel, aki a Magyar Állami Népi Együttes egyik vezető táncosa is volt, mostanra viszont már az ország egyik legjobb népdalénekeseként ismerik, önálló lemeze is megjelent. A kontrás Kunos Tamás is – néhány év kihagyással – szinte végig az együttes tagja volt. Szabó Attila, a másik prímás 1995 óta játszik az együttesben, miközben sokáig párhuzamosan az egri Gajdos prímása is volt. 2000 után több fiatal került az együttesbe, így a tangóharmonikán és cimbalmon egyformán kiváló Barcza Zsolt is.
Az együttes azonban 2002-ben tragikusnak mondható körülmények közt majdnem feloszlott: a zenekar névadója majdnem halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett, és kérdéses volt, hogy vehet-e még kezébe hangszert valaha. A hírre a teljes magyarországi népzenész társadalom megmozdult, segélykoncertet szerveztek Csík János és családja megsegítésére, amin minden jelentős zenész fellépett. A zenekar ebben a nehéz időszakban sem szűnt meg létezni, a másik prímás, Szabó Attila vezetésével biztosították, hogy a Csík Zenekar neve addig se kerüljön feledésbe, amíg a zenekar alapítója hónapokon át az ágyat nyomta. Csík János csodával határos módon kezdett felépülni, s fokozatosan visszanyerte képességét a hegedű megtartására és a vonó kezelésére. Hamarosan már nemcsak a korábbi szintre sikerült visszakapaszkodni, hanem egyre újabb zenei ötletekkel álltak elő. Míg korábban szinte kizárólag az autentikus népzene képviselői voltak, egyre gyakrabban építettek be repertoárjukba – jobb elnevezés híján – leginkább világzenének minősíthető elemeket. Ugyanakkor kezdték egyik-másik nem népzenei együttes számait is népzenei hangszerekkel és dallamokkal átdolgozni. Kísérletezésük átütő sikerrel járt: Senki nem ért semmit című lemezük 2007-ben elnyerte az év hazai világzenei albuma kategóriában a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének FONOGRAM-díját, hamarosan aranylemez lett, és meghozta a nem kimondottan a népzene törzsközönségének számító zenebarátok elismerését is. Sokan úgy gondolják, ez jórészt annak köszönhetően történhetett meg, hogy a Lovasi András énekelte címadó Louis Armstrong-feldolgozáson kívül még három Kispál és a Borz-dalt is tartalmazott Csík Jánosék remek hangszerelésében és előadásában. Az alig néhány hete megjelent, Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… című lemezt így már nagy várakozás előzte meg, főleg hogy erre már nemcsak Kispál-, de egy Quimby-feldolgozás is került: a dunaújvárosi zenekar 2005-ös, Kilégzés című albumáról való Most múlik pontosan átirata.
A Csík Zenekar többnyire újabb stílusú anyagot játszik, a Kárpát-medence minden részéről, a vonósok mellett tangóharmonikával, cimbalommal, klarinéttal-szaxofonnal, két igazán megnyerő hangú énekessel (mert természetesen a zenekar prímása is dalra fakad, több alkalommal is). Erős, néha egészen mulatós jellegű zenét, ami az archaikusabb rétegek felől nézve néha könnyűnek látszik, de olyan következetesen, sűrűn játsszák, ahogy nagyon kevesen tudják. Egy felvidéki, egy moldvai és egy kalocsai blokk után következik az első érdekesség, egy alaposan áthangszerelt gimesi héjsza, amit a szaxofon vezet végig „kicsit gátlástalanul” – ahogy a számcím mondja. Ezt követi a címadó dal, ezúttal egy saját népdalfeldolgozás, amelynek bluesos jellegét a gitárkíséreten kívül Ferenczi György szájharmonika-vendégjátéka is megerősíti. A Bánat, bánat című, Dresch Mihály klarinétjátékával díszített felvétel mellett ez a dal az egyik legemlékezetesebb pillanata a lemeznek. A zenekarvezető Csík János éneke egyszerre van otthon mindkét világban, az őt dal közben váltó Majorosi Marianna visszább hajlik a magyar népzene felé. Egy Vas megyei blokkot követően jön aztán az említett Quimby-dal bátor feldolgozása. Majorosi Marianna énekli a dalt, eszköztelenül, egyenesben, vonósok kísérik ugyanúgy. Hangja, előadásmódja miatt a dal kifejezetten szép dalszövege így talán még jobb, még mélyebb: “villámlik, mennydörög – ez tényleg szerelem”. Ezt aztán most is egy Kispál és a Borz-dal követi, a Csillag vagy fecske, gazdagon hangszerelve, „beindulósan, berúgósan”. A lemezen egyébként még egy ráadás mp3-at is találunk, amelyben Lovasi énekével is meghallgathatjuk a kitűnő nótát.
A lemezt egy erdélyi, valamint egy kiskunhalasi blokk zárja – utóbbi egy hosszan, élvezettel mesélt és énekelt pásztorverekedés történetével. Az előző lemezhez hasonlóan itt is a hagyományos népzene fogja keretbe a „történetet”, ezzel is jelezve, hogy Csík Jánosék szerint ez az a közeg, ami képes minden más stílusérték befogadására. Úgy látták, jó úton járnak, ezért nem véletlenül választották legújabb lemezüknek az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… címet. Ez egyrészt egy magyar népdal címe, másrészt arra utal, hogy folytatni akarták az előző lemez sikeresnek bizonyult zenei megközelítését, azaz egyaránt kívántak autentikus népzenét és világzenét játszani az új felvételen is. A remek album talán legnagyobb erénye az, hogy a magyar népzenét újra képes eljuttatni egy olyan közönségréteghez is, mely nem biztos, hogy valaha is érdeklődést tanúsítana a népi muzsika iránt.

Csík Zenekar: Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen..., Fonó Kiadó, Budapest, 2008.