Miért nem szeret Pityu locsolni?

Már az előkészületek sem tetszettek neki, ha húsvét, akkor nagytakarítás, az pedig felfordulással, munkával, bajjal jár, pedig ezeket szerette elkerülni. De amit a legjobban utált, az mégiscsak a locsolás volt. Az egész ceremónia. A hetekkel az esemény előtt kezdődő tervezgetés, megbeszélések, az évekkel korábbi események felelevenítése, az egyre színesebbé váló annyitittunkhej-történetek. Hogy aztán ide is elmegyünk, de azt sem hagyjuk ám ki... Tavaly is milyen finom Unicumot ittunk nála. Erről jut eszembe, te olyan részeg voltál, hogy azt hitted a konyhának, fürdőszoba. Emlékszel? Ej, hát hogy is emlékeznél, hiszen elaludtál az asztalon.

Aztán az egyeztetés. A haverokkal. Hánykor, hol, kivel, hova, miért? Az optimális útvonal. Autó kizárva. Aztán a kétismeretlenes függvények. Ha ide igen, akkor oda feltétlenül. Mit szólna hozzá, ha meghallaná, hogy nem mentünk. Márpedig hogy meghallja, azt biztosra veheted, ezek a nők mindent elpletykálnak. Emlékszel három évvel ezelőtt is, amikor azt mondtad, hogy ne menjünk már ki a város végére, az az egy lány nem éri meg, no, hát ugye emlékszel, mit kaptunk utána? Hogy te meg is buktál fizikából. Mert megsértődött, és többet nem engedte, hogy másolj tőle. Hát kell ez nekünk?

És mikor már – néhány hét után – minden le van tárgyalva, az útvonal, a résztvevők, az időpontok, a versek, a fogyasztandó ital típusa és mennyisége az idő múlásának függvényében, nos, akkor kezdődnek csak a gondok. Már otthon, az öltözködésnél. Amikor kiderül, hogy nincs gomb az ingen, valami folt van a kabáton, hol az az átkozott nyakkendő, jó, hogy már itthon borpecsétes lett a nadrág, a másikat ki kell vasalni... Aztán az időt se lehet kiszámítani. Tegnap még úgy sütött a nap, hogy rövidujjúban jártál, ma veheted elő a téli kabátot, mert lehavazott az éjszaka. Persze, csak a sár maradt utána, hogy sűrű bocsánatkéréssel kezdődjön a locsolási ceremónia, amiért paraszt módon két perc alatt tönkreteszed a hetekig húzódó húsvéti nagytakarítás minden megvalósítását. És miközben szabadkozol, folyton azon töröd a fejed, mi legyen a következő kérdésed, hisz legutóbb pont egy éve találkoztatok, Isten tudja, akkor miről volt szó, mivel is foglalkozik ő, van-e családja, mit végzett, osztálytársak voltunk-e vagy csak egy évfolyamon végeztünk, egyáltalán, mit is keresek én itt? Ja, igaz is, hogy meg ne sértődjön, hogy megyek majd át fizikából, ha nem segít ő?

Szólj már valamit, azért mégiscsak kínos ez a csend, még azt hiheti, haragszol rá, vagy tudja Isten, megsértődik, nőknél ezt sosem lehet tudni, jól van no, jöhet az a pohár bor, hátha feloldódom picit, mégiscsak jobban beszél az ember egy-két pohár után, mint szárazon.

És ami az elején önvédelmi harcunk eszköze, a bor, a pálinka, a sör, az egyéb észrevétlenül válik alattomos ellenfelünkké, és minden erőfeszítésünkkel koncentrálnunk kell arra, hogy forogjon még a nyelvünk, ne pont a mondat közepén hagyjon cserben, meg aztán a szék is mintha vonzana magához, olyan nehéz a felállás, és az út, ez az átkozott, hát semmit nem tesz a polgármester, hogy kissé megegyenesítse? Hát muszáj ilyen görbe utcákat építeni? – kérded, immár hangosan, mert ez mégiscsak közügy, ezt mindenkinek hallania kell, ez nem a locsolásról szól, annál komolyabb, fontosabb dolog, ne pofázz bele, mikor én beszélek! No, hova is kell mennünk? Kit is említettél? Ja, de ő az utolsó, mégiscsak elmúlt már éjfél, nem illik ilyenkor sokat maradni. Bár, amilyen jó borral kínált tavaly...

És a másnapi fejfájás. A nyomozás, hogy mi is történt, hol voltunk? Kinél? Jujj, miket mondtam? Inkább alszom még egy keveset, bárcsak fel se kellene kelni, hogy lehetek ekkora állat, hogy nézek majd az emberek szemébe? És a fokozatosan anekdotákká váló történetecskék, amelyeket még közel egy év múlva ismét felemlegetünk, amikor az újabb locsolást tervezzük, kezdődnek az egyeztetések, az útvonal, a lista körvonalazódik...

Hát ezért nem szerette Pityu a locsolást, de azért évről évre elment. Komolyan, kimérten vágott neki. Udvarias, tisztelettudó és kedves volt. Csak mértékkel ivott egy-egy pohár italt. Persze, mindenkihez mégsem jutott el. Olyankor néhány nap múlva személyesen kért elnézést, amiért nem volt locsolni. Bámulatos komolysággal hallgatta végig a lány válaszát, hogy de hisz ott voltatok. Igaz, te kissé részeg voltál.