Megtelik a zsinagóga, ha baj van

Interjú Zoltai Gusztávval, a Mazsihisz ügyvezető igazgatójával. „Életben tartjuk az emlékezést, és az a mi álláspontunk, hogy megbocsátani nem lehet, de megbékélni igen. Magyarország és Európa politikájának feladata, hogy szembesüljön a holokauszt traumájával.”

Kiss Judit

Kiss Judit

2007. szeptember 28., 00:002007. szeptember 28., 00:00

Hogyan került a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) élére?

Holokauszt-túlélő vagyok, anyámat Auschwitzba, apámat munkaszolgálatra vitték, egyikük sem tért vissza. A családomból egyébként tizenheten nem tértek vissza... Zsidó árvaházba kerültem, ott nevelkedtem egészen a nyolc osztály elvégzéséig. Középiskolás éveimben a gyámom nevelt, az iskola befejezése után pedig a színház vonzáskörébe kerültem: a Játékszínnek lettem az igazgatója. Színészi ambícióim nem voltak, sőt tehetségem se volt hozzá, de a színházat nagyon szeretem. Amikor a Dohány utcai zsinagóga mögött felavatták a Tony Curtis támogatásával készült Emánuel Emlékfát, felkértek engem, hogy szervezzem meg a rendezvény lebonyolítását. Nagy sikere volt, a Dohány utcai zsinagógában akkor került sor első ízben kántorkoncertre, és különböző rendezvényeket szerveztünk, amelyeken Tony Curtis is fellépett. Ekkor a hitközség felkért, hogy hagyjam abba a polgári foglalkozást, és legyek a vezetőjük. Különösebben nem gondolkoztam rajta, hiszen voltaképpen ők neveltek. Így 1987-ben idekerültem, és 1990-ben, amikor az első demokratikus választást tartották a hitközségnél, 9 hónapos megbízást kaptam az alapszabály elkészíttetésére. Aztán megválasztottak négy évre hitközségi vezetőnek, és azóta minden négyéves ciklusra újraválasztottak.

Vallási szempontból milyen szellemben nevelkedett?

Asszimiláns, de tradíciótisztelő zsidó családban nevelkedtem. Az elődeink 60–70 évvel ezelőtt azt mondták, hogy a magyarországi zsidóság a világ zsidóságának elszáradt ága, és el fog tűnni, asszimilálódik. Korábban úgy tartották – és ezt valljuk ma is –, hogy a zsidóságot a diaszpórában csak a zsinagóga tartja meg. Ugyanakkor ma Izrael állam léte a biztosíték arra, hogy nem szűnik meg a zsidóság. Tulajdonképpen ugyanúgy vagyunk, mint Izraelben: ott sem tartanak össze az emberek, de amikor baj van, akkor megtelnek a zsinagógák.

Magyarországon miben áll az asszimiláció?

Az asszimiláció leginkább a vegyes házasságok révén történik, de mostanában egyre kevesebb a vegyes házasság, és szinte nincs olyan hét, hogy Magyarországon legalább egy zsidó esküvőt ne tartanának... Vidéken van a probléma, még akkor is, ha csak 20 százaléka él ott a magyarországi zsidóságnak: ott sajnos sok a vegyes házasság, ezenkívül a fiatalok eljönnek vidékről, mert nincs munkalehetőségük.

Hogyan tudják megtartani a fiatal generációkat a hitközség számára?

Magyarországon a hitközségen kívül is működnek zsidó iskolák, körülbelül 1200 gyerek jár zsidó iskolába, ahol megkapják az alapvető nevelést. A zsinagógák mellett ezenkívül tartanak úgynevezett Talmud-órákat, amelyeken a zsidó vallási ismereteket tanítják azoknak a fiataloknak, gyerekeknek, akik nem zsidó iskolákba járnak. Az országban több mint tíz zsidó ifjúsági szervezet működik, amelyek gondoskodnak arról, hogy a fiatalok betartsák az alapvető vallási előírásokat. És ezek a gyerekek kötődnek a zsinagógákhoz. Nyilván nem fiatalokkal vannak tele a zsidó templomok, hiszen bizonyos kort el kell érni, hogy az ember megtalálja a hithez vezető utat. Ez egyébként világjelenség.

A Mazsihisz megpróbálja egységbe fogni a magyarországi zsidóságot: mindazokat, akik más-másféleképpen követik a tradíciókat – ortodoxokat, neológokat?

Ha felvázolom a zsidóság megoszlását, azt, hogy mennyien vannak a neológok, és mennyien az ortodoxok, akkor viccesen úgy szoktam fogalmazni, hogy Magyarországon 4 ortodox, 12 neológ és 150 000 zsidó van. A Mazsihisz nem ortodox közösség – az ortodox hitközség azonban a Mazsihisz tagszervezete. A lubavicsi irányzat híveiről tudomást veszünk, ők nem tagjai a Mazsihisznek. Tiszteljük őket, de nincsenek hagyományaik Magyarországon. Van egy pici reformközösség is az országban, velük van ugyan kapcsolatunk, de nem ismerjük el őket.

A Dohány utcai zsinagógába csak komoly biztonsági intézkedések után lehet bemenni – ünnepekkor is....

Biztonsági ellenőrzés természetesen mindig van, ünnepekkor is, hiszen a világ második legnagyobb és Európa legnagyobb működő zsinagógájáról van szó, amely a világörökség része, így természetes, hogy elővigyázatosak vagyunk. Ünnepekkor – jóm kippur, rós hasána – valamennyi zsinagóga tele van. A kommunizmus idején ugyanígy tele voltak a zsinagógák ezeken az ünnepeken. Azt szoktuk mondani, hogy a magyarországi zsidóság jó része úgynevezett kétnapos zsidó, mert ezen a két ünnepen mindig eljönnek a templomba.

Sabbatkor a turisták bemehetnek-e a zsinagógába?

Bemehetnek, de csak megfelelő öltözékben: a nők nem meztelen felsőkarral, a férfiak nem rövidnadrágban, és csak akkor, ha nem járkálnak, nem fényképeznek. Aki imádkozni akar, természetesen bemehet, de ilyenkor nem turistalátványosság a zsinagóga. Mivel nyitva vannak a zsinagógáink, nagyon sok az olyan érdeklődő is, akinek semmi köze nincsen a zsidósághoz. A holokauszt napján, április 16-án minden évben megnyitjuk valamennyi zsinagógánkat, és ingyen jöhetnek a diákok, a pedagógusok. Január 18-án, a budapesti gettó felszabadulásának az évfordulóján megtartjuk a megemlékezést. 14 éve szinte minden kormánytag a miniszterelnökkel az élen – és ez valamennyi kormányra vonatkozik –, a köztársasági elnökkel együtt megjelenik a zsinagógában.

Az uniós csatlakozásnak volt-e hatása a zsidó közösségre?

Kifejezetten a magyarországi zsidóságra vonatkoztatható hatása nem volt. Ugyanazokkal a problémákkal küszködünk, mint bárki más ebben az országban, ugyanaz a jó számunkra, ami az egész társadalom számára. A csatlakozás előtt javasoltuk, hogy az EU-alkotmányban jelenjen meg a zsidó–keresztény kultúrára való hivatkozás, hiszen Európában ennek a megfogalmazásnak van hagyománya.

Hogyan éli meg kettős – zsidó és magyar – identitását?

Ebben az országban születtem, ennek az országnak a nyelvén és kultúráján nevelkedtem, s bár ez az ország hatvanegynéhány évvel ezelőtt elengedte a kezemet, magyar zsidó vagyok. Természetesen lelki, érzelmi szálak kötnek Izraelhez. A diaszpórában is szükség van erős közösségekre, de azt is tudjuk, hogy akkor lehetünk nyugodtak a világon bárhol, ha Izrael állam létezik. Sokat járok Izraelbe, hivatalosan és magánemberként is.

Többen – köztük Kertész Imre Nobel-díjas író is – sürgetik a szembenézést a holokauszt örökségével, Magyarország ebben játszott szerepével. Milyen részt vállal a Mazsihisz ebben a folyamatban?

A szembenézés nem a mi feladatunk. Mi minden holokauszttal kapcsolatos évfordulóról megemlékezünk, 53 vidéki városban tartunk évente holokausztmegemlékezést. Olyan helyen is, ahol írmagja sincs a zsidóknak. Életben tartjuk az emlékezést, és az a mi álláspontunk, hogy megbocsátani nem lehet, de megbékélni igen. Magyarország és Európa politikájának a feladata, hogy szembesüljön a holokauszt traumájával.

K. J.


Zoltai Gusztáv

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatója 1990 óta. Az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) Végrehajtó Bizottságának tagja, a magyar Keren Hayesod Alapítvány elnöke. Kitüntetései: Szenes Hanna-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, majd középkeresztje.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei