Még egyszer a titkos szervezetekről

Az egyik hozzászóló például hevesen bírálja a cikket, és szememre veti, hogy „jó lenne, ha az újságírók a cikkeik megírásakor bizonyított tényekre támaszkodnának és szorítkoznának\". Holott írásomban semmit nem írtam le, ami nem tényekre támaszkodik. A bíráló beleköt a „szinte\" kifejezésbe is, idézve tőlem: „Hogy világunk irányítása ezeknek a csoportoknak a kezében van, szinte egészen bizonyos. Sajnos kevés részletet tudunk a csoportok munkájáról, a tanácskozások általában zárt ajtók mögött zajlanak.\" Kérdése az, hogy milyen jogi vagy akár logikai értéke van egy ilyen kifejezésnek, elsősorban a szinte kifejezés váltva ki nemtetszését. Sőt a továbbiakban megkér, ne terjesszek „ködösítő, okkult tanokat\", végül a Krónika szerkesztőit arra figyelmezteti, hogy a „spekulációkat és az okkultizmust hagyják a szennylapok hatáskörébe\".

Vannak, akik ilyenkor nevetnek, legyintenek és elfelejtik az egészet, de akadnak, akik nagyon erősen visszavágnak és lehordják az illetőt. Én egyiket sem teszem. Világéletemben az indulatok fékezésére buzdítottam mindenkit, magyar barátaimat különösen, hiszen mi hajlamosak vagyunk gyorsan begurulni. Tévedni emberi dolog, és ha valaki tájékozatlan, az lehet kellemetlen, de nem halálos bűn. Az ún. titkos vagy kevésbé titkos társaságok léte bizonyított tény, nem én találtam ki. Szerény írásom mellé beszámolók, tanulmányok, könyvek ezreit lehetne a témáról felsorakoztatni, kérem tehát, senki ne vádoljon azzal, hogy titkos társaságok születnek „pihent agyamban\". Ami a szinte kifejezést illeti, egyszerű a dolog: ha valamiben az ember nem 100 százalékban biztos, ha nincs valamiről bizonyítéka, és csak mások állítását veszi alapul, akkor marad a kétkedés, és ilyenkor használja (használhatja) a szinte határozószót vagy módosítószót, ami határozatlanságot fejez ki; rokon értelmű szavai pl. a jóformán, mintegy, csaknem, majdnem.

Ami pedig az okkult melléknevet illeti, arra vonatkozik, amit nem tudunk érzékelni, felfoghatatlan modern kifejezéssel: ezoterikus. Egy mindennapos példával élve: a túlvilág vagy a vallásos értelemben használt mennyország is okkult, mert még senki nem jött vissza, hogy elmesélje, milyen ott! Minden, ami természetfeletti, a szellemvilággal kapcsolatos, az okkult. (Különben Lenin, a dialektikus materializmus hirdetője is elismerte az okkult jelenségek létezését.)

A cikkemben felsorolt szervezetek viszont nem okkult jelenségek, nagyon is kézzelfoghatóak. És itt van a lényeg. Szerepük a világ irányítását illetően még nem tisztázott, de hogy léteznek, és hogy a háttérből ők keverik a világpolitika kártyáit, ez biztos (és nem szinte biztos). A Külkapcsolatok Tanácsa már az első világháború ideje alatt szerveződött. Tulajdonképpeni célja a világháború utáni teendők megvitatása volt. Mint hivatalos szervezet 1921 óta létezik, tagjai mindig befolyásos üzletemberek, politikusok voltak, akiknek szerepe a világpolitikában soha nem volt vitás. A tanács tagjainak a számát kezdetben körülbelül 1600 főben állapították meg, ma már a szám háromezer felett van.

A Bilderberg-csoport 1954 óta létezik, egy holland kisvárosban, Oosterbeekben található Bilderberg Hotelről kapta a nevét, ahol az első találkozót tartották. Tanácskozásait minden évben más országban tartja, az állandó tagok mellett meghívott személyek is részt vehetnek a tanácskozásokon, előre kiválasztott újságírók is, akik azonban nagyon szűkösen számolnak be az eseményekről. Egy rövid jellemzése a csoportnak a londoni The Times szavaival, még 1977-ből: „A Bilderberg-csoport a nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatalmasabb, legbefolyásosabb embereinek klikkje, akik titokban megterveznek dolgokat, melyek azután később mint véletlen események, meg is történnek.\"

A három szervezet közül a „legfiatalabb\" a Trilaterális Bizottság, amely 1972-ben kezdett szervezkedni a New York állambeli Rockefeller-birtokon. A bizottság létrehozásának ötlete David Rockefeller és az ismert, lengyel származású amerikai politikus, Zbigniew Brzezinski nevéhez fűződik. Hivatalosan 1973. július 1-jén alakult, tehát pár nap múlva „ünnepelhetik\" a 40. születésnapját. A bizottság legsikeresebb „tevékenysége\" egy „új nemzetközi, az egész világot átfogó gazdasági rend kialakítása\". Ezt az ideológiát – ha ennek nevezzük – tekinthetjük a ma már „sikeresen\" működő globalizáció alapkövének.

A kedves olvasó ezúttal csak ízelítőt kaphat valamiről, ami feltétlenül izgalmas téma, nem „okkultizmus\", és nem „spekuláció\", hanem sajnos kézzelfogható valóság. A három szervezet ma már nem olyan titkos, mint mondjuk 30–40 évvel ezelőtt, és ennek megvan a logikája. Az információs társadalom eredményképpen ma már nincsenek titkok. Ahol két ember találkozik, és jelen van egy videokamera vagy egy okostelefon, nem lehet titkot tartani, ezért lehet a különben titkos vagy legalábbis az átlagpolgár számára nehezen elérhető „háttérhatalmi\" tanácskozásokról többet megtudni, mint ezelőtt pár évtizeddel. Különben ez a „jótétemény\", az információk korlátlan terjesztése szintén a globalizációs folyamatok része. Titokban, alattomosan ma már nehéz a világot uralni! A globális uralom, a pénzoligarchia óriási hasznot húz a világot behálózó információs technológia révén, de talán ez is okozhatja majd a bukásukat. Ezen is érdemes elgondolkozni.

Ui. Vivianne Reding uniós biztos nem nyilatkozott a Bilderberg-csoport idei találkozójáról, nem teheti, mert tilos. Valószínű, hogy Magyarország – a magyar politika – szóba került a tanácskozáson. Lehet, hogy a titkos vagy kevésbé titkos szervezetek nem kedvelik a magyar politika új irányvonalát. 1956-ban a magyar szabadságharcot elárulta a Nyugat, lehet, hogy ez a „másfajta harc\" támogatásra talál még azok körében is, akik eddig gyanúsan néztek Pannónia felé.

Hollai Hehs Ottó
A szerző Németországban élő publicista