Látkép: kik működtek együtt a magyar állambiztonsággal?

Az utóbbi hetekben ismét a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került Magyarországon az egykori állambiztonsági szolgálattal együttműködő személyek „ügye”. Számos információ látott napvilágot bizonyos közszereplők ügynökmúltjáról. Összeállításunkban olyan személyiségek kaptak helyet – a teljesség igénye és az ítélkezés szándéka nélkül –, akikről a rendszerváltás után kiderült: ilyen vagy olyan formában kapcsolatban álltak a titkosszolgálatokkal.


Medgyessy Péter
A rendszerváltás utáni legnagyobb port kavaró „ügynökügy” Medgyessy Péter egykori szocialista miniszterelnök nevéhez fűződik. Medgyessy a rendszerváltás előtt előbb pénzügyminiszter, majd Németh Miklós kormányában gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltást követően bankár, majd két évig a Horn-kormány pénzügyminisztere. 2001-ben lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. A szocialista–szabad demokrata koalíció választási győzelme után, 2004. augusztusáig miniszterelnök. Alig néhány héttel kormányfővé választása után a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza a Medgyessy Péter szigorúan titkos (SZT) tiszti múltjával kapcsolatos dokumentumokat, Titkos ügynök a kormány élén címmel. A kormányfőről kiderül, hogy a III/III-as osztály
D-209. számon nyilvántartott tisztje volt. A napilap által ismertetett dokumentum szerint huszonnégy évvel azelőtt Benkei András belügyminiszter rendőrfőhadnaggyá, a Belügyminisztérium III/III–7. osztály kiemelt főoperatív beosztottjává nevezte ki a D-209. számon nyilvántartott szigorúan titkos (SZT) tisztet, Medgyessy Pétert. A D-209-es ügynök „előléptetésekor” a Pénzügyminisztérium osztályvezetője volt. A BM III/III–7. osztályán tevékenykedőknek a kémelhárítás szervezetén belül a Magyarországra érkező, elsősorban gazdasági vonalon tevékenykedő kémek leleplezése volt a feladata. Medgyessy a cikk megjelenése után határozottan tagadja érintettségét, mondván, hogy „az államtitkok védelmében ugyanakkor mindent megtett”. Nem sokkal később viszont beismeri SZT-tiszti múltját, arról azt mondja, hogy kémelhárító tisztként feladata a Nemzetközi Valutaalaphoz való magyar csatlakozás zavartalanságának biztosítása volt, és ennek során elsősorban a szovjet KGB ellen dolgozott. A D-209-botrányként elhíresült ügy miatt a kormány stabilitása is veszélybe került: a liberálisok közül többen, valamint az ellenzékiek a miniszterelnök lemondását követelték.

Novák Dezső
Varga Zoltán, a Ferencváros egykori játékosa 2004 nyarán azt nyilatkozta, birtokába kerültek olyan dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy egykori csapattársai közül kik adtak jelentéseket a politikai rendőrségnek. Varga azt is elmondja, hogy tudja ki az az egykori csapattag, aki Nemere fedőnéven jelent az állambiztonságnak a Fradi körüli eseményekről, a külföldi utakról. Novák Dezső, a Fradi és a magyar labdarúgóválogatott egykori játékosa, majd edzője 2004 őszén a Nemzeti Sportnak ad exkluzív interjút, amelyben beismeri, hogy ő az, aki Nemere néven besúgó volt a hatvanas években. Novák elmesélte, hogy órákat csempészett haza a focicsapat külföldi útjairól, amint azt egyébként igen sok más labdarúgó is tette, de lebukott. Az öt órán át tartó rendőrségi kihallgatás során választás elé állították: vagy vállalja a beszervezést, és jelentéseket ír az állambiztonsági szerveknek, vagy pedig csempészés vádjával bíróság elé állítják, ezzel pedig labdarúgói karrierje véget ér. Novák az előbbit választotta, és egy hónappal beszervezése után ismét a nemzeti válogatott tagja lehetett. Az egykori labdarúgó állítása szerint havi egy-két alkalommal kellett jelentéseket adnia, de senkiről nem írt olyat, amiből az illetőnek kára származott volna. Novák szerint megbízó tisztjei tudták, mikor próbál használhatatlan információkat adni nekik, ebből arra következtetett, hogy a csapatból mások is készíthettek jelentéseket. Az 1939-ben született Novák Dezső az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarúgója, 1995-ben edzőként a Bajnokok Ligájába vezette a Ferencvárost.

Csurka István
A rendszerváltás utáni Magyarország egyik korai ügynökügye Csurka István nevéhez fűződik. Csurka 1993-ban nyilvánosan elismeri, hogy beszervezték a III/III-as osztály ügynökévé. A Magyar Fórumban 1993. július 1-én Átvilágítás címmel megjelent írásában Csurka közli, hogy „Raszputyin” fedőnéven beszervezték, miután 1956-ban fél évre internálták. Állítása szerint a beszervezésre 1957-ben, az internálótáborban került sor, de akkor és azóta is hangsúlyozza, hogy a rábízott feladatokat nem hajtotta végre, és nem küldött jelentéseket sem az állambiztonsági szerveknek. A beszervezési dokumentumokat fenyegetés és verés hatására, kényszerből írta alá, állítja Csurka.
A magyarországi rendszerváltás előtt népszerű író és színpadi szerző 1987-ben részt vesz a Magyar Demokrata Fórum megalapításában. Csurka István 1993 januárjában alulmarad Antall Józseffel szemben a pártelnöki tisztségért folyó küzdelemben. Ekkor már konfliktusban áll az MDF több vezetőjével egy 1992-ben közölt írása miatt, amelyben bírálta a kormányt és veszélyesnek nevezte a zsidók közéleti térnyerését. Csurkát 1993-ban kizárják az MDF-ből, nem sokkal ezt követően megalapítja a Magyar Igazság és Élet Pártját, amely az 1998-as parlamenti választások nyomán az Országgyűlésbe is bekerül, 2002-ben azonban már nem sikerül bejutnia a törvényhozásba.

Molnár Gál Péter
A neves színikritikusról, aki a Kádár-rendszer idején a demokratikus ellenzék több tagjával is kapcsolatban állt, 2004-ben internetes fórumokon kezd terjedni, hogy a rendszerváltás előtt jelentéseket írt a színházi élet szereplőiről, köztük Latinovits Zoltánról (a topiknyitó egy debreceni rendezvényen elhangzottakra hivatkozva közölte, az információ Cserhalmi György színésztől származik). A Latinovitsról készült jelentéseket két testvére, Bujtor István és Frenreisz Károly kikérte a történeti levéltárból, ezekből kiderült, hogy Molnár Gál Péter valóban adott jelentéseket Latinovitsról a III/III-as csoportfőnökség számára, „Luzsnyánszky Róbert” fedőnéven. A kritikus 2004 novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagált a hírekre: „Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani.” A Népszabadság ugyanakkor hozzáteszi, hogy Molnár Gál 1978-ban, amikor a caracasi filmfesztiválra indult, a Ferihegyi repülőtéren „lebukott” azzal a cigarettatárcával, amibe Kenedi János akkori ellenzéki egy mikrofilmet csempészett, és ami a párizsi Irodalmi Újságba szánt cikkét tartalmazta. Az írás végül a mikrofilmes közvetítés nélkül is megjelent, az újságírónak azonban távoznia kellett a Népszabadságtól, ahová csak 1988-ban térhetett vissza. Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője az ügy után kijelentette: Molnár Gál többet nem írhat színielemzést a lapnak. Molnár Gál Péter később azt nyilatkozta, hogy az állambiztonsági szervek homoszexualitásával (melyet Coming out című könyvében nyíltan felvállal) zsarolták, így vették rá a besúgásra.

Szabó István
Az egyik legfrissebb magyarországi ügynökbotrányt az Élet és Irodalom január 27-i számában megjelent terjedelmes írás váltotta ki, amelynek szerzője, Gervai András kritikus azt állítja, hogy azonosította a Képesi Endre fedőnéven jelentő ügynököt, aki nem más, mint Szabó István Oscar-díjas filmrendező. Gervai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végzett több hónapos kutatására alapozva azt állítja, hogy Szabó a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/V-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett éveken át a Színház- és Filmművészeti Főiskola életéről, az ott tapasztalt „gyanús, ellenséges megnyilvánulásokról, kijelentésekről”. A filmrendezőt 1957-ben, 19 éves főiskolai hallgatóként szervezték be, kartotékja szerint „terhelő adatok alapján”, ám Gervai szerint azt nem tudni, mivel zsarolták, mivel a beszervezésének körülményeit tartalmazó dossziéról a levéltárban azt mondták, hogy elveszett. Szabó 1963-ig 48 jelentést készített összesen 72 emberről, elsősorban saját osztálytársainak tevékenységéről, politikai megjegyzéseiről, magánéletéről. A megfigyeltek listáján olyan, később híressé vált nevek is vannak, mint Bárdy György, Básti Lajos, Gábor Pál, Jancsó Miklós, Kézdi-Kovács Zsolt, Mécs Károly, Lugossy László, Mészáros Márta és Törőcsik Mari. Gervai András a jelentések többségét komolytalannak és semmitmondónak találja, ám a tartótisztek lejegyzései szerint sok információ hasznosnak és értékesnek bizonyult. Szabó István első reagálásában azt mondta, élete legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka, mivel ezzel mentette meg egyik évfolyamtársát, Gábor Pált az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és az akasztástól, nem sokkal ezután azonban úgy nyilatkozott, hogy valójában önmagát mentette, de tevékenységével senkinek nem ártott. Az 1938-ban született Szabó István az egyetlen magyar Oscar-díjas film, a Mephisto rendezője, filmjeivel több mint hatvan nemzetközi díjat nyert, Kossuth-díjas kiváló művész.

Paskai László
Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti katolikus érsek ügynökmúltját az Élet és Irodalom február 3-i számában Ungváry Krisztián történész tárta fel. Ungváry hangsúlyozta, hogy Paskai – ellentétben például a lap előző számában leleplezett Szabó Istvánnal – hosszú ideig meg tudta oldani, hogy ne adjon tippeket az állambiztonságiaknak. Ungváry Krisztiánnak a „Tanár” fedőnevű személy beszervezési kartonját nem sikerült fellelnie, de életrajzi adatai teljes mértékben egybeesnek Paskai Lászlóéval. A majdani bíborost a központi szemináriumban 1965-ben kezdték megkörnyékezni. A történész úgy ítéli meg, hogy „Tanár” mindenkiről csak olyat mondott, ami állambiztonsági szempontból az illetőre nézve előnyösnek számított. (Ellenpélda is van. Paskai 1971-ben beszámolt egy plébánosról, aki hangot adott nemtetszésének, amiért jelentést kell tennie az Állami Egyházügyi Hivatalnak.) Paskai 1972 nyarától jelentett ügynökként. Utolsó – Ungváry által megismert – jelentése 1974 májusában íródott. Ungváry megjegyzi: „ügynöki” minősítést azok kaphattak, akiket zsarolással szerveztek be. 1973-ban Paskai László minősítése már „titkos megbízott”, ami elvileg azt jelenti, hogy világnézeti meggyőződésből is hajlandó együttműködni. Ám nem biztos, hogy ez a minősítés fedi a valóságot: előfordult, hogy a jelölt lehetőségei vagy tulajdonságai „lakkozást” kaptak, s nem feleltek meg a realitásnak. A történész szerint Paskai László esete bizonyítja, hogy különösebb lealjasodás nélkül is lehetett valaki hálózati személy – teljesen azonban nem lehet felmenteni. A vélemények megoszlanak arról, hogy a papság milyen mértékben működött együtt az állambiztonsággal. Tavaly felkerült az internetre egy tisztázatlan eredetű és hitelességű ügynöklista, amely csaknem ötven – főként katolikus – egyházi személyiség nevét tartalmazta, többek között Paskaiét is. Több hírbe hozott egyházi vezető határozottan tiltakozott, állítva, hogy sem szóban, sem írásban soha nem adott jelentést.

Szepesi György
Paul Lendvai, az 1956 után Magyarországról Ausztriába távozó újságíró az Élet és Irodalom (ÉS) január 13-i számában megjelent írásában arról számol be, hogy több televíziós és rádiós újságíró az állambiztonsági hatóság ügynöke volt. Köztük a legismertebb Szepesi György újságíró, a Magyar Rádió munkatársa, aki a szaklevéltári dokumentumok szerint Galambos fedőnéven jelentett. A cikk szerint a sportriporterként dolgozó Szepesit 1950-ben szervezte be a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztályának belső reakcióelhárítása, később kulturális területre helyezték át. Az ÉS-ben megjelent cikk megírásának személyes indíttatása van, hiszen Lendvai elmondása szerint a levéltári dokumentumokból kiderül: Szepesi arról készített jelentéseket, hogy ő milyen álneveken publikált, és milyen magyar újságírókkal találkozott Bécsben. A jelenleg az Europäische Rundschau főszerkesztőjeként és az ORF-TV Europa Studiójának vezetőjeként dolgozó újságíró azt írja a cikkben, felháborítja, hogy legkedvesebb kollégáiról, barátairól kellett megtudnia, hogy a háta mögött nemcsak az ő, hanem a szülei befeketítésén dolgoztak. Szepesin kívül, aki nem kívánt reagálni a leleplezésre, Spánn Gábor, Lóránt László Endre, Heltai András, Földényi Ervin újságírót, valamint Bencsik Imre írót, dramaturgot nevezi meg besúgókként Lendvai. Szepesi György tudósított a magyar labdarúgó-válogatott legendás 6:3-as londoni diadaláról, és az Aranycsapat legemlékezetesebb meccseiről, de tizennégy nyári olimpián is ott volt mikrofonjával. Az 1922-ben született Szepesit 2005 szeptemberében Budapest díszpolgárává választotta a Fővárosi Közgyűlés.

Boros Imre
A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól kisgazda országgyűlési képviselő, majd 2002-től az MDF-frakció tagja. 1998-tól a PHARE programokért felelős tárca nélküli miniszter, majd rövid ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője az Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején kerül szóba érintettsége, és lát napvilágot D-008-as SZT-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 ősze óta független képviselő.

Vikidál Gyula
Levéltári információk alapján vetődik fel 2004 tavaszán, hogy az egykori Dinamit együttes egyik tagja jelentéseket adott zenésztársairól. A Dinamit egyik tagjának érintettségéről Szőnyei Tamás is beszámolt a Magyar Narancs hetilapban. A szerző levéltári kutatásai során kiderült, hogy a rockegyüttes egyik tagja „Dalos” fedőnéven információkat adott a magyar rockzene világáról a belső elhárításnak. Az újságcikk alapján a rockzenészek kutatni kezdték: kik voltak egykori besúgóik. A gyanú Vikidál Gyulára, a népszerű rockénekesre, számos zenei és színházi produkció (többek közt az István, a király) sztárjára terelődött. Vikidál sokáig tagadta, hogy jelentett volna, a felvetést több ízben rágalomnak, személye elleni – politikai indíttatású – támadásnak nevezte. Később azonban nyilvánosan beismerte érintettségét, az állampárt titkosszolgálatával való együttműködését, és bocsánatot kért. „Úgy döntöttem, szembenézek egykori zenésztársaimmal, és ezzel egyszer és mindenkorra lezárom a múltat” – nyilatkozta. Az egyik besúgott, Nagy Feró nyilvánosan megbocsátott egykori feljelentőjének. „Gyuszival, ahogy eddig, ezután is barátok maradunk” – mondta az énekes, aki szerint Vikidál csupán „kényszeredett jelentéseket” produkált. „Fűztem, hogy álljon ki a nyilvánosság elé, és kérjen bocsánatot, mert egy életen át emésztené magát” – tette hozzá az egykori rockfenegyerek, aki viszont szerette volna kideríteni, ki volt a „Dobos” fedőnevű ügynök, aki igen rosszindulatúan nyilatkozott kollégáiról tartótisztjének.

Bácskai Tamás
Egyetemi tanár, közgazdász, a rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa. Érintettségéről a Magyar Nemzet számolt be 2005-ben. Bácskai elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen húga, a Nagy
Imre-körhöz tartozó férjével együtt Romániában volt
fogságban.

Esterházy Mátyás
Családjával együtt az ’50-es években kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-től ad jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Fia, Esterházy Péter a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával, amelyet a Javított kiadás című művében dolgozott fel.

Fazakas Szabolcs
Az MSZP EP-képviselője. A rendszerváltás előtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik, 1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos, miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a volt kormánytagok átvilágításakor került nyilvánosságra. Fazekas szerint ő az ország érdekét szolgálta, amikor együttműködött a Belügyminisztériummal és más szervekkel.

Járai Zsigmond
A régi rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 2002-ben a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozza, hogy a ‘80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt elutasította. Ugyanakkor elismeri: „többszöri nyomásra” aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült jelentéseit megküldi a Belügyminisztériumnak, de „ez a tevékenység mai mércével is vállalható”.

Kézdi-Kovács Zsolt
A filmrendező az ÉS hasábjain vallotta be február elején, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola elsőéves hallgatójaként, 1957 februárjában, kényszer hatására aláírta a beszervezési nyilatkozatot. Állítása szerint mindig figyelt arra, hogy Léva Béla fedőnéven írt jelentéseivel senkinek ne ártson, igyekezett általánosságokban beszélni, és az időhúzás, a pontatlanság, a mellébeszélés taktikájához folyamodni. A nyolcvanas évek elején ismét megkeresték, hogy működjön együtt, ám ezúttal határozottan nemet mondott.

Pokorni János
1952-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban a rendőrök választás elé állítják: vagy letölti a hátralévő 9 év börtönbüntetést, vagy hajlandó jelenteni az állambiztonságnak. 2002-ben a Budapest TV-ben, majd a Népszabadságban jelenik meg, hogy az egyik ellenzéki párt politikusának édesapja ügynökként tevékenykedett. Pokorni János ekkor beismeri érintettségét. Fia, Pokorni Zoltán azt nyilatkozza, hogy nem tudott apja ügynökmúltjáról, majd lemond a Fidesz elnöki posztjáról és a párt frakcióvezetőségéről.

Salgó László
Az Europol aligazgatóhelyettese, rendőrtiszt, 2002-től országos főkapitány. 2004-ben rendőr altábornaggyá nevezik ki. Az országos rendőrfőkapitány III/III-as múltját 2002 nyarán a Heti Válasz hozza nyilvánosságra. Salgó először cáfol, majd elismeri, hogy dolgozott az ügyosztálynak.

Som Lajos
A Piramis együttes alapítója, baszszusgitárosa. 2004-ben, Vikidál Gyula ügynökmúltjának napvilágra kerülésekor jelennek meg hírek a sajtóban hogy ő is jelentett az állambiztonsági szolgálatnak. Som Lajos ezt először tagadja, majd elismeri, hogy zsarolás hatására aláírt egy beszervezési papírt 1976-ban. Som azt mondja: nem volt hajlandó jelentéseket írni, emiatt az aranycsempészés koholt vádját hozták ellene. Az előzetes letartóztatásból Berecz János, az MSZMP egykori KB-titkára utasítására kerül ki.

Szalay Gábor
A rendszerváltás előtt mérnökként és vállalatvezetőként dolgozik Magyarországon, illetve Algériában, majd Kuvaitban. 1990 óta SZDSZ-es országgyűlési képviselő. A 2002-es kormányváltás után a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. 2002 szeptemberében, egy vizsgálat során kiderül: a kormány egyik tagjának aktája hiányzik a Történeti Hivatalból. A figyelem Szalayra irányul, aki elmondja, hogy az 1970-es évek végétől az 1980-as évek végéig, megszakításokkal, együttműködött a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával. Szalay Gábor később távozik államtitkári posztjáról.

Tar Sándor
A legújabb kori magyar próza elismert alakja. Tagja a Demokratikus Ellenzéknek. Az állambiztonsági szolgálat meghurcolta, megfenyegette, zsarolta. Ügynökmúltjáról 1999-ben vallott az Élet és Irodalomban. Kenedi János, akiről jelentéseit írta, nyilvánosan megbocsát Tar Sándornak, bár Tar egy Kenedinek írott levelében azt mondja: „Nem kérem, hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme.” Elhunyt 2005-ben.