Közelkép: Gruber halála és feltámadása

A Ion Antonescu marsall által elrendelt tisztogatás június 27–28-án zajlott, román és német katonai alakulatok, csendőrök, vasgárdisták és a polgári lakosság részvételével. A pogromnak különböző források szerint 13–15 ezer zsidó esett áldozatul. Ezek egy részét a iaşi-i prefektúra udvarán lőtték halomra, sokan pedig a kényszerlakhelyre szállítás során haltak bele az embertelen bánásmódba.

Gabrea létező személy, Curzio Malaparte olasz író és újságíró szemével láttatja a történéseket. Malaparte a II. világháborúban haditudósítóként szolgált, s útban az orosz frontra fordult meg a moldvai városban. A iaşi-i pogrommal kapcsolatos élményeit Kaputt című regényében örökítette meg, ám a Gruber utazása nem ennek az adaptációja.

A súlyos allergiás tünetekkel küszködő Malaparte egy bukaresti orvos javaslatára elhatározza, hogy iaşi-i tartózkodása alatt felkeres egy jó nevű szakorvost. A haditudósító-százados nem a pogrom idején, hanem néhány napra rá érkezik a városba. A vérontás már véget ért, ám a két napig tartó terrorhullám nyomai még ott vannak az utcákon. Az ifj. Florin Piersic alakította főhősnek nincs szerencséje: Iosef Grubernek nyoma veszett, gyaníthatóan deportálták. Malaparte hozzálát az orvos felkutatásához.

Befolyásos pártfogói, elsősorban Guido Sartori (Alexandru Bindea) olasz konzul segítségével az olasz Wehrmacht tiszt átvágja magát a balkáni bürokrácia dzsungelén, s kezében a Gruber kiszabadítására jogosító felhatalmazással a deportáltakat szállító egyik szerelvény nyomába ered. Az eredmény lesújtó, Iosef Grubert időközben elnyelte a tömegsír. Másnap reggel aztán gyökeres fordulat áll be az ügyben.

Niculescu Coca ezredes (Claudiu Bleonţ), helyőrségi parancsnok elújságolja Malaparténak, hogy sajnálatos félreértés történt, ugyanis Gruber doktor él és a rendelőjében várja, a veszteséglistán szereplő személy nem az orvos, hanem annak édesapja. Malaparte az ifjabb Gruber (Marcel Iureş) rendelőjébe siet, aki nyugalmat erőltetve magára diagnosztizálja a százados parlagfű allergiáját, a háttérben lezajlott drámáról pedig csak a rendelés végén kicsorduló könnyek árulkodnak.

Radu Gabrea Kertész Imrére emlékeztető módon, pátosz és drámai pózok nélkül közelíti meg a témát. A filmben nincsenek brutális képsorok, a telezsúfolt marhavagonokat kívülről mutatja csak a kamera, s másfél óra alatt egyetlen puskalövés dördül el, az is figyelmeztető lövésként. A tomboló barbarizmusra csak annak utórezgései utalnak: az ajtókra-redőnyökre mázolt Dávid-csillagok, a zsidó lakások, boltok utcára dobált bútorai, a prefektúra faláról az áldozatok vérét mosó katonák, a tömegsírba hányt zsidóknak a mész alól épphogy kisejlő alakja.

A forgatókönyvírók is ihletett visszafogottsággal ábrázolják a kor embertelenségét, nagy teret szentelve a történetben annak bemutatására, mekkora botrányt kavart, hogy katonák feldúlták egy Antonescu köréhez tartozó birtokos udvarházát, miközben a pogromot terhes, de szükséges lépésként kezelték a hivatalos szervek. A film hangsúlyosan, néha talán túlzottan kidomborítva, komikumba hajlóan mutatja be a balkáni hivatali rendszer (nem) működését, a hivatalosságok packázásait, aminek egyetlen hathatós ellenszere a protekció.

Érdekesség, hogy a hivatalban ostáblát játszó, érdemi munkát végezni csak felső nyomásra hajlandó Stavarache rendőrfőnök szerepét arra a Răzvan Vasilescura osztották, aki egy korábbi román sikerfilmben, a California Dreamin’-ben, a mostanihoz kísértetiesen hasonló figura, egy helyi kiskirály szerepét alakította, mindkét alkalommal zseniálisan.

Radu Gabrea filmje fontos alkotás, s nem feltétlenül esztétikai szempontok, hanem elsősorban a témaválasztás miatt. A romániai holokauszt még mindig félig-meddig tabutémának számít, a köztudat szürke zónájában helyezkedik el, félúton a tagadás és a tudatos elismerés között. Önmagáért beszél az a tény, hogy a „pogrom Iaşi” kulcsszavakra a Google több angol nyelvű találatot ad ki, mint románt. A Gruber utazásának elkészítése már csak ezért is bátor művészi megnyilvánulás volt.