Két 1849-es kolozsvári vértanú

EMLÉKÉRE
VOLT CS(ászári). K(irályi). HUSZÁR ŐRNAGY
KÉSŐBB HONVÉD ALEZREDES
CS(ík).MADÉFALVI
TAMÁS ANDRÁSNAK
KI SZÜ. OCT. 26 1784.
HAZA IRÁNTI SZERETETÉÉRT
MINT VÉRTANU KISZENVEDETT
KOLO’SVÁRT NOV. 9. 1849.
EMELVE
CS(ík).SZÉKI HONVÉD EGYLETT ÁLTAL
TÖBB LELKES KOLO’SVÁRI
POLGÁROK HOZZÁJÁRULTÁVAL
1869.

Az emlékkő 3 m magas, tetejét gömb díszíti. Az elmúlt évtizedekben a felirat több helyütt megsérült. 2002 tavaszán az RMDSZ belmonostori szervezete akkori elnökének, Bitay Csabának a kezdeményezésére és szorgalmazására, a belmonostori szervezet és az Ambasador Club anyagi támogatásával az emlékoszlopot helyreállították.
Van, aki úgy gondolja vagy éppenséggel azt állítja, hogy Tamás András itt is nyugszik: ha azonban elolvassuk a kő feliratát, láthatjuk, hogy ezt a készítők csak az ő emlékére állították. Nem mondhattak többet, mert nem tudták, nem ismerték a kivégzés körülményeit, nem tudták, mikor és hol végezték ki, mint ahogy azt sem, hol nyugszik. Ezért az oszlopon Tamás András kivégzésének időpontja téves. Nemkülönben születésének ideje is. Sándor Lászlót a szöveg meg sem említi.
1893-ban az 1848–49. Történelmi Lapok – a 19. század végén Kuszkó István által szerkesztett, havonta kétszer megjelenő kolozsvári folyóirat – a kivégzés körülményeinek tisztázását s a két vértanú tiszteletére emlékmű állítását kezdeményezte. A két áldozat családja, egykori harcostársak, ismerősök, szemtanúk segítségével sikerült is sok mindent kideríteni.
Tamás András 1784. október 16-án született Csíkmadéfalván. Határőr katona, majd tiszt volt a 11. székelyhuszár határőrezredben. Később első osztályú százados lett, majd címzetes őrnagyként ment nyugállományba. A forradalom kitörésekor Gál Sándor ezredes kérésére elvállalta, hogy csíkszeredai térparancsnok legyen. Ugyancsak Gál Sándor ajánlatára 1849. március 7-én Segesvárt Bem tábornok alezredesnek nevezte ki. Lándzsás csapatot szervezett, s ennek élén részt vett a sepsiszentgyörgyi csatában. A fegyverletétel után hazaindult. Egy Péterfi nevű katolikus pap figyelmeztette, ne menjen Csíkba, mert életét veszély fenyegeti. Nincs miért félnie, mondta, nem követett el semmit, amiért halállal büntethetnék. Hazatérte után Csíkszépvízre ment, ahol Gergely István falusbíró – úgymond a rémuralom kényszere alatt – vasvillás legényekkel letartóztatta, Csíkszeredába kísértette, s az osztrák katonaságnak átadatta. Kolozsvárra szállították, ahol a forradalomban való részvételéért – „a pártütő sereg szolgálatába lépett, előléptetéseit attól elfogadta, a pártütők érdekében proclamátiókat bocsátott és terjesztett, a csíkszéki nemzeti őrséget rendezte, s azt mint fővezér a cs[ászári]. kir[ályi]. seregek elleni csatára vezérelte” – felségsértés vádjával halálra ítélték.
Sándor László születésének csak évét – 1796 – ismerjük. A szamosfalvi emlékoszlop szövege szerint Csíktaplocán született, egyik unokája, Szőrtsey Antal viszont azt mondta, hogy ott lakott ugyan, de Csíkszentmihályon született. A szabadságharc előtt és alatt semmiféle hivatalt nem viselt. Birtokosként a megyei gyűléseken heves ellenzéki beszédeket tartott, ezért „nagyszájú Sándor Lászlónak” nevezték. Nem sikerült tisztázni, volt-e rangja vagy sem. Egyes vélemények szerint ugyanis őrnagy volt, mások szerint táblabíró és nemzetőrszázados. Sógornője meglátogatta a börtönben – a Farkas utcai kegyesrendi (később piaristának mondott) gimnázium épületében –, de izgatottságában nem figyelte meg, hogy egyen- vagy polgári ruha volt-e rajta. Küldetésének az volt a célja, hogy tudassa vele: bujdosó fia, János, kész érette kiszolgáltatni magát az osztráknak. Sándor László ezt elutasította: „...én már törődött agg vagyok, az élet rám nézve már semmi beccsel sem bír..., fiam meneküljön, míg a fergeteg elmúlik..., s akkor éljen boldogul”.
Sándor Lászlót gyilkosság vétkéért ítélték halálra. A vád szerint ugyanis 17 pálosit, akit Székelyudvarhelyre kellett kísérnie, az úton agyonlövetett. A valóságban ezek hadifoglyok voltak, s Udvarhely felé menet fegyveres csapat támadt rájuk, hogy a foglyokat kiszabadítsa. Sándor László tüzet vezényelt, s a foglyok – de a támadók közül is többen – meghaltak. A kortársak szerint ezek kegyetlen gyilkosok voltak, akik többek között nőket nyúztak meg elevenen, földobott kisdedeket lándzsával fogtak ki. Sándor Lászlót a szabadságharc bukása után Csíktaplócán fogták el, és „a lehető legkíméletlenebb módon hurcolták Kolozsvárra”.
Tamás Andrást és Sándor Lászlót a Kolozsvárt székelő, Urban tábornok által elnökölt császári haditörvényszék „akasztófán kötél általi kivégzésre” ítélte. Az ítéletet 1849. október 18-án hajtották végre. Urban, Haynaut utánozva, az ítélethozatal után fölvonatta a város fölött magasodó Fellegvárban az ágyúkat, az egész helyőrséget fegyverbe állította, a város lakosságát pedig kiáltványban fenyegette meg, hogy halál fia, aki a foglyok kiszabadítását megkísérli. Ezek után a kivégzésen alig volt jelen polgári személy.
Az elítélteket László Márton Ferenc-rendi szerzetes kísérte utolsó útjára, akit egyébként Marci bácsinak neveztek, s aki 1863-ban halt meg. Az ítéletet egy Szabó nevű székely hadbíró fogalmazta meg, s olvasta fel a kivégzés helyén. A kivégzéskor ködös, csúnya idő volt.
Másnap Sántha István, László Márton lelkészszel együtt, meg akarta tekinteni a kivégzettek sírját. De Pál Mihály szamosfalvi birtokos figyelmeztette őket, ne menjenek oda, mert Urban tábornok a közelben kémeket tart, akik a látogatókat lesik. Sántha István akkor nem, de a következő évtől feleségével és fiával az 1870-es évekig minden évben fölkereste a két vértanú sírját.
A kivégzést az országúttól délre, egy kis halmon hajtották végre. A kortársak szerint Szamosfalva határdombján, a határkő közelében. Ma már nem tudni, hol. Az emlékoszlopot nem itt, ezen a félreeső, sem az országútról, sem a vasútról, nyáron a fák lombja miatt nem látható helyen, hanem az országút melletti emelkedőn állították föl. A sír a kivégzőhely közelében, az emlékoszloptól néhány száz lépésre, Szamosfalva felé, a vasút jobb oldalán volt. 1896-ban Kelemen Mihály földjén. Szerinte itt, a sírgödör kiásása miatt, kavicsosabb a föld. Az emlékoszlop felállításakor ezt a helyet feliratos sírkővel jelölték. Ma nyoma sincs.
 A két vértanú emlékműve a Szamosfalvi út elején, közvetlenül a vasútvonal fölötti híd után jobboldalt, a vaspálya közelében áll. Felső része most a földön hever, több kő hiányzik belőle. Egykori felirata:

HONVÉD
VÉRTANUK
EMLÉKE

Az emlékoszlop alsó részén az 1848–49. Történelmi Lapok szerint az alábbi szöveg volt olvasható:

A HAZÁÉRT
ÉS A NEMZET JOGAIÉRT
1849. OKTÓBER 18-ÁN
E HELYEN,
A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT
SZENVEDETT
TAMÁS ANDRÁS ALEZREDES
Sz. CSIKMÁDÉFALVÁN 1784. X/16,
SÁNDOR LÁSZLÓ TÁBLABIRÓ
AZ I. SZÉKELY EZRED 1-SŐ ZÁSZLÓALJÁBAN
NEMZETŐR TISZT
Sz. CSIKTAPLÓCZÁN 1796.

A földön heverő egyik kődarab ma kibetűzhető szövege:

[...]
48–49-ES
ALEZREDES
SÁNDOR LÁSZLÓ
ŐRNAGY
48–49
VÉRTANUK
EMLÉKÉRE

Az 1950-es években végzett műemlékfelmérés során Engelné Szabó Ilona TAMÁS ANDRÁS nevét a fenti – az ép oszlop országúti felőli oldalán levő – szöveg elején látta. Mindebből arra következtethetünk, hogy az emlékműre nem a Történelmi Lapokban közölt szöveget vésték. E. Szabó Ilona az oszlop egyik oldaláról ezt is lejegyezte:

MONOMENTUL
MARTIRILOR

Azaz „A vértanúk / emlékműve”. Az első szó harmadik betűje helyesen U lenne (MONUMENTUL). Az oszlop kereszt alakú talapzata kb. 1,7, középső, négyszög alakú hasáb része kb. 1,6, felső, piramis alakú része kb. 2 m magas volt. Az emlékoszlop többi oldalán, legfelül, kereszt volt látható. A mintegy 1,7 m magas talapzatot négy láb támasztja, mindegyiken egy-egy kőgolyó. Az emlékművet kör alakú vasrács keríti.
Az oszlop alapkövét 1896. április elsején, ünnepélyes külsőségek közepette helyezték el. Az emlékműhöz szükséges követ a felirattal együtt Schmiel Dávid kőbánya-tulajdonos a saját költségén dolgoztatta ki, szállíttatta a helyszínre és állíttatta föl. Díszes vasrácskerítését Demjén Ágoston, Porsche Ferenc, Beczkay Péter és ifj. Knauer József műlakatosmester dolgozta ki, festését Grünwald Mór végezte. A vasanyag nagy részét Reményik Lajos és fia vaskereskedő bocsátotta a négy lakatosmester rendelkezésére. A kerítésen belüli területet Walz Lajos egyetemi főkertész ültette be díszcserjékkel, a kerítésen kívül Havas Gyula MÁV üzletvezetőségi főmérnök négy hársfát ültetett, a kerítés alatt Pollák Samu aszfalt- és cementgyáros fél méter széles aszfaltburkolatot öntetett. Az említettek minden munkálatot díjtalanul végeztek. Az emlékmű húsvét napján már fel volt állítva.
Nem sokkal ezután, 1896. április 20-án este, két Kolozsvárt tanuló szász diák megrongálta, oldalait mocskolódó szöveggel firkálta tele. Az emlékműt végül 1896. október 18-án, a vértanúk kivégzésének napján szentelték föl.
Az első világháború után, az első román nyelvű városismertető szerint az „emlékmű a magyarok egyik vereségéről, az 1848–1849-es forradalomról emlékezik meg”. 1933-ban az emlékmű és a Szamosfalva felé vezető vasútvonal jobb oldalán a két vértanú sírját jelző, feliratos kőoszlop még a helyén volt. Ekkor készült a mellékelt fölvétel. Az 1930-as évek vége felé az emlékmű – föltehetően felső részét – ledöntötték. Földbe taposott feliratos köveit 1941 nyarán az itt állomásozó légvédelmi üteg tüzérei találták meg, s állították helyre. Felirata a kolozsvári Ellenzék szerint (1941. december 13.) ekkor a következő volt:

A HAZÁÉRT ÉS A NEMZET VÉDELMÉÉRT
1849. OKTÓBER 18-ÁN
E HELYEN A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT
SZENVEDETT
TAMÁS ANDRÁS EZREDES,
SZÜLETETT CSÍKMADÉFALVÁN 1784.X.16.
SÁNDOR LÁSZLÓ, A SZÉKELY EZRED
ZÁSZLÓALJÁBAN ŐRNAGY
SZÜLETETT CSÍKTAPLOCZÁN...

Az emlékmű talapzatára még egy feliratot helyeztek:

BARBÁR KEZEKTŐL LEDÖNTÖTT EZEN
EMLÉKET FELKUTATTA ÉS VISSZAÁLLITOTTA
A 25. ÖNÁLLÓ LÉGVÉDELMI GÉPÁGYU-
ÜTEG 1941. AUGUSZTUS 10-ÉN.

Ugyanakkor felső részére, az oszlopnak támasztva, feliratos terméskő táblát helyeztek:

VÉRTANUSÁGTOK MEGSZENTELT HELYÉN
EMLÉKETEK E KŐBETŰK ŐRZIK.
DE MAGYAR SZÍVBEN JOBBAN, MINT A SZIKLA
MEGTARTJUK MAJD A VÉGTELEN IDŐKIG.

A második világháború után mindkét feliratos követ eltüntették. Az emlékmű azonban még 1977 novemberében is sértetlenül állt. De 1985 márciusában felső része a felirattal együtt a földön hevert. Amint a mellékelt felvételen látható, azóta is ebben az állapotban van. Földön heverő felső részére valaki ráfestette: 48 [...] / vértanúk / emlékműve. Az időjárás hatásának kitett kő azonban lassan pusztul, így ma a felső sornak csak az eleje látható. 1993 őszén a körülötte nőtt cserjéktől megtisztították, feliratos részét a kerítésen belülre, a talapzat mellé helyezték.

Asztalos Lajos