„Irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes”

A konferenciasorozat minden tétele megjelenik kötetben, így a verskommentárok az irodalomkedvelő nagyközönség számára is hozzáférhetőek lesznek. Teljesen újszerű terepet ad ez a kezdeményezés az irodalmi diskurzusnak, hiszen „várromtól vasúti pályaudvarig„ idézik meg a kiválasztott szerzők szellemét. Jogos a kérdés, hogy hogyan lehet eldönteni, melyik a magyar irodalom legszebb tizenkét verse. „A választás merőben szubjektív. Meglátásom szerint ez a tizenkét legszebb magyar vers... De komolyra fordítva a szót: az alapkoncepció lényege, hogy a hat éven keresztül tartó (2007–2013) konferencia- és könyvsorozat kísérletet szeretne tenni a magyar irodalmi kánon tucatnyi remekművének újraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a közoktatás fontos darabjai, melyek nemegyszer a tudományos gondolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben” – vallja dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, programgazda.

Az alapkoncepció

Manapság egyre több fórumon hangoztatják, hogy már csak kevesen olvasnak, és az irodalom, a művészetek a társadalomnak csak nagyon szűk rétegét érintik meg. A konferenciasorozat, valamint kísérőrendezvényei közelebb szeretnék hozni egymáshoz a mindennap emberét és a kultúrát. „Az legelső, koltói konferencia emlékezetes zárszavában hangzott el a nagybányai Németh László Gimnázium inspiráló közegében Margócsy István professzortól az a mondat, melyet aztán a Szeptember végénről szóló kötet s az egész sorozat mottójául is választottunk: »Az ma már a kérdés, hogy – egyáltalán – mit kezdjünk a kultúrával, mit kezdjünk a költészettel – a harmadik évezredben«. Nos, a tizenkét konferencia és kötet összességében végül is ezt a fő kérdést szeretné körüljárni” – emlékszik vissza a kiindulópontra Fűzfa Balázs. A konferenciasorozat sajátossága, hogy mindig a soron következő költemény vershelyzetének megfelelő helyszínen beszélgetnek a meghívottak.

Elméleti és módszertani vitasorozat

Erdélyi, felvidéki és magyarországi kutatók sajátos szempontjai, hozzászólásai és tanulmányai gazdagítják az egyetemes magyar irodalmat ezzel a projekttel. A konferenciák második egysége mindig módszertani. „Fontosnak tartjuk a verseket azokkal is megbeszélni, akik a nagyközönségnek tolmácsolják őket. A pedagógusok minden konferencián beszámolnak az illető verssel kapcsolatos iskolai tapasztalataikról is” – részletezi az elgondolás szakmai oldalát dr. Végh Balázs Béla Szatmár megyei társszervező. Az egyetemi adjunktus szerint az irodalomtudósok munkáját és a gyakorló tanárok koncepcióját szeretnék összehangolni. „Tavaly szeptember végén például a nagybányai módszertani felelős vezette a szakmai beszélgetést, tavasszal pedig a nyugat-magyarországi Bozsokon elemeztük az ausztriai magyar oktatás helyzetét. Idén ősszel Arany János kapcsán Szécsényben a regionális irodalom kérdése volt terítéken” – meséli a szakember. A konferenciák lényege, „hogy friss eredmények szülessenek, s hogy a tudósok a szakterületük szempontrendszerét keresztezzék az éppen aktuális vers legfrissebb értelmezési lehetőségeivel. Lehetőleg mindig meghívunk előadóként szépírókat is, illetve rendezvényeink utolsó egységén diákok, egyetemi hallgatók is mindig részt vesznek, s elmondják véleményüket, gondolataikat a szóban forgó költeményről. Szeretnénk, ha mindenki megnyilvánulhatna valamiképpen, akinek a szóban forgó vershez – akár hivatásosként, akár tanárként, akár hallgatóként, mindennapi irodalomélvezőként – köze van” – teszi hozzá a magyarországi ötletgazda.

Ezerszólamú költemények

A kezdeményezés egyik fontos kísérlete a tömeges versmondás. A második konferencia szervezése közben gondoltak arra, hogy el kellene szavalni konferencianyitóként a költeményt. Fűzfa Balázs felkérte Jordán Tamás színművészt, aki különleges ötlettel állt elő. „Guinness-rekord-kísérletnek is beillik ez a vállalkozás. Elhatároztam, hogy minden konferencia előtt több száz fiatallal szavaltatom el az illető verset. Meglepődtem, hogy mennyire fegyelmezetten és lelkesen vettek részt ebben a gyerekek” – nyilatkozta a művész a Magyar Televíziónak. Pilinszky költeményét Melis László zenéje és vezénylete alatt szavalták Szombathelyen. „Ezerháromszáz torokból Pilinszky szavai hátborzongató hatást eredményeztek, ezért a katartikus élményért érdemes jóban lenni a költészettel, így igazán eggyé válhat a befogadó és a mű” – mesél élményeiről egy részt vevő diák. „Legközelebb a Drégely várában mintegy 300 diákkal együtt elmondott Szondi két apródja felvétele lesz látható az m1-en november 22-én, szombaton délután” – közölte Fűzfa Balázs.

 Célok és eredmények

„Az erdélyi helyszínek fontosságát abban látom, hogy az itteni találkozások részint sugallják a magyar irodalom egységességét, másrészt szakmai fórumot biztosítanak az itteni elméleti és gyakorlati szempontoknak is” – véli a szatmári irodalmár. Az eddig megrendezett három konferenciára mindenünnen pozitív visszajelzés érkezett. „Nagyon jó a fogadtatás. A Szondi-konferenciáról például mértékadó orgánumok – mint a HVG vagy a Kossuth Rádió – s regionális lapok, televíziók számoltak be. A sorozat elméleti keretét az élményközpontú irodalomtanítási program adja, mely szintén egyre ismertebb az irodalomtanításban. A szemlélet, mely a 12 versprojektet mozgatja, tankönyvei segítségével Magyarországon most jut el a közoktatásba” – említi Fűzfa Balázs. – Az egész programnak az a fő célja, hogy az újabb nemzedékekkel beláttassa: irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Nem akarjuk őket elrángatni a számítógép elől, csak abban reménykedünk, sikerül őket rávenni, hogy néha érdemes a versekre is rákattintani…”