Ioana Lupea

A román politikus nem kalandozik a magyarok közé. Még eltéved a nacionalista dzsungelben, vagy elsüllyed a hazaárulók mocsarában. A magyarokról csak tökéletesen hangszigetelt dolgozószobákban akar beszélni. Ha valaki véletlenül nyilvánosan érinti a témát, csak az „előregyártott gondolatok” biztos távolságából, kesztyűs kézzel tapogatja óvatosan. De inkább hallgat.
Inkább nem veszünk tudomást egymásról, mint két egykori házastárs, akik egy lakásban élnek, és vigyáznak, nehogy összefussanak a konyhában. A kommunista nacionalizmus egyik végletéből a másikba estünk. Sokan azt mondják, hogy ez a normális, hogy miután az identitást szolgáló, anyanyelvhasználathoz kapcsolódó követelések teljesültek, az ügy lezárult.
Igaz, Traian Băsescu felfedezte a kereket, de legalább nem tanklánctalpként írta le, ahogy a legtöbben teszik. Természetes hangon beszélt a magyarok mindennapi problémáiról, a szegénységről, a rossz utakról, a beruházások hiányáról, a románnyelv-tanulás nehézségeiről.
Az államfő a pluralizmus állásairól ismertette a problémákat, a pluralizmus pedig toleranciát, kölcsönhatásokat, integrációt feltételez – ezzel szegül szembe az asszimilációt vagy elkülönülést szülő román vagy magyar nacionalizmus. Emiatt morfondírozok azon, hogy vajon miért zavarta az RMDSZ vezetőit Traian Băsescu beszéde. Elszoktak attól, hogy másvalaki, egy román politikus természetesen és nyilvánosan beszéljen sajátos kérdésekről, amelyek kizárólagosságát ők vállalták, vagy pedig úgy érezték, az államfő közvetlenül őket támadja?
Lehántva az elnöki beszéd rétegeit a keserű maghoz érkezünk, ahhoz az üzenethez, hogy a magyar politikusok már nem az emberek, hanem személyes, hatalmi érdekeiket képviselik. Ebben van valami igazság, amit alátámaszt az RMDSZ politikai dominanciája a magyar közösségen belül, valamint néhány szövetségi vezető korrupciógyanús ügyletei.
Csakhogy a magyar politikusok haszontalanságát pedző gondolat elültetése veszélyes művelet, mivel eközben a pártok nem merik őszintén megnyitni a témát, annál kevésbé képesek sajátos ajánlatot tárni a magyar közösség elé. Traian Băsescu hibázik, ha csak azért próbálja aláásni az RMDSZ hitelét a magyarok körében, hogy megmutassa egy áruló partnernek, hogy tévedett. Lehetséges, hogy az RMDSZ már régen letévedt a jó útról, de a magyarok és politikusaik közti repedés mélyítése nem jelent megoldást.
Traian Băsescu azt mondta, hogy a magyarok számára a helyi szintű képviselet a fontos. Fontos, de nem elégséges: az RMDSZ jelenléte a parlamentben és a kormányban, az ország dolgaiban mindig is bizonyos identitásbeli célkitűzések megvalósításának eszköze volt és marad, így a nacionalizmus szelepe is. Ezért a román és magyar politikusoknak egyaránt érdekükben állna a többség és kisebbség közti politikai párbeszéd fenntartása.
A részt vevő szereplők, Traian Băsescu, az RMDSZ vagy az MPSZ talán túl kevéssé gondolnak bele, hogy milyen kockázatokkal járhat, ha a magyarság képviselői – bárkik legyenek – kudarcot vallanak a parlamenti választásokon. Demokratikus politikai eszközeit elveszítve, a magyar közösség az elvándorlást választhatja, vagy radikálisan nacionalista mozgalmak melegágyává válhat. Erdély elnéptelenedésének vagy a szélsőségesség potenciálját nem kellene szem elől téveszteni a büszkeségek háborújában.
Megjelent az Evenimentul zilei 2007. augusztus 17-i számában
Fordította: F. S