Hol szorítja Romániát az IMF-mentőöv?

Nagy árat fizetett Románia azért, hogy felzárkózó piaci elemzők nemrég elkeresztelték a Nemzetközi Valutaalap (IMF) „mintagyerekének”, és követendő példaként állítják más országok, többek között Magyarország elé. Az országot 2008-ig erőteljes növekedés és kedvező munkaerő-piaci folyamatok jellemezték, 2007-es EU-csatlakozásakor Románia regisztrálta a legnagyobb, nyolcszázalékos gazdasági növekedést Európában, amit ugyanilyen arányú GDP-gyarapodás tetézett. Elemzők azonban már akkor figyelmeztettek a 10 százalékos költségvetési hiányban rejlő veszélyekre és kockázatokra.

A gazdasági világválság természetesen Romániát sem kerülte el, emiatt 2008-ban már a negyedik legnagyobb gazdasági visszaesést szenvedte el a kontinensen, ám akkoriban ez a kormányt és az ellenzéket egyaránt hidegen hagyta. Ennek az volt a magyarázata, hogy abban az évben parlamenti és helyhatósági választásokat rendeztek, és egyetlen politikai erő sem vállalta annak az ódiumát, hogy figyelmeztesse a lakosságot a közelgő veszélyre.

Sőt a parlament akkor ötvenszázalékos béremelést szavazott meg a pedagógusoknak, az intézkedés gyakorlatba ültetését azonban a választások után „elfelejtették” végrehajtani. 2009-re már akkora volt a baj, hogy Bukarest kénytelen volt külső segítséghez folyamodni, és az az év márciusában megkötött készenléti megállapodás keretében Románia 20 milliárd eurós hitelt kapott, amelyhez az IMF 13, az EU 5, míg a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 1-1 milliárd euróval járult hozzá. Mint azt sokan megjósolták, az IMF szigorú feltételeket szabott a kölcsön fejében, amelynek csak egyik eleme volt, hogy a költségvetési hiánycélt a GDP 4,6 százaléka alatt kellett tartani. A bukaresti kormánynak egységes bérezési rendszert kellett kidolgoznia a közszférában, be kellett fagyasztania a béreket és nyugdíjakat, megemelte a nyugdíjkorhatárt, az adókat és illetékeket az euróhoz kötötte.

A „feketeleves” azonban csak ezután, a 2009 decemberében lezajlott államfőválasztás lezárultával következett. Az újraválasztott Traian Băsescu elnök 2010 tavaszán drasztikus megszorító intézkedéseket harangozott be: 25 százalékkal lefaragták a közalkalmazottak fizetését, az étkezési jegyek, a tőzsdei jövedelmek és a banki kamatok után is jövedelemadót kellett fizetni, a helyi önkormányzatoknak jóval kevesebb forrást osztottak vissza a központi költségvetésből. A Boc-kormány akkor húsz százalékkal csökkentette a munkanélküli-segélyt, és tizenöt százalékkal akarta lefaragni a nyugdíjakat is, ám ezt az alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította, emiatt – kompenzálásképpen – 19-ről 24 százalékra emelték az áfát.

Az egészségügyi reform keretében közel hetven kórházat bezártak, vagy öregotthonná alakították át, bevezették a vizitdíjat. Mindeközben a román kormánynak át kell alakítania a folyamatosan veszteséget termelő állami vállalatokat, amelyeknek az állami költségvetéssel szemben felhalmozott adóssága a bruttó össztermék 5 százalékát teszi ki. Ennek keretében Bukarest megállapodott az IMF-fel abban, hogy az állami vállalatok élére a versenyszférából érkező menedzsereket nevez ki, akik a piaci viszonyoknak megfelelő kiemelt bérezést kapnak, de csak akkor, ha eredményesen irányítják a rájuk bízott társaságokat. Ezzel egy időben Románia nemzetközi hitelezői folyamatosan sürgetik a privatizáció felgyorsítását, továbbá a gázár liberalizálását.

E téren egyébként a román kormány várhatóan engedményt kap: Traian Băsescu ugyanis a napokban azt bizonygatta az IMF romániai delegációjának, hogy 5400 lejes nettó államfői fizetéséből is nehezen tudná kifizetni a gázszámláját, ha a lakossági gázár liberalizálása az eredeti terveknek megfelelően már 2015-ben megtörténik. Ennek megfelelően Bukarest azt szeretné, ha csak 2020-ban szűnne meg a gázár állami szabályozása a lakosság esetében, míg a nagyipari fogyasztók számára csak 2017-től liberalizálna. Ugyancsak a Valutaalap sugallatára szabta át a román kormány a szociális ellátórendszert, jelentősen szigorítva például a segélyosztási feltételeket. A héten leköszönt Boc-kabinet például utolsó intézkedései egyikeként megvonta a szociális juttatásokat azoktól a lakosoktól, akik műalkotásokkal, műkincsekkel, szőrmebundával, valamint száz grammnál nagyobb mennyiségű ékszerrel rendelkeznek. Eközben jobbára nem is a kormány és az IMF, hanem a bukaresti koalíciót alkotó pártok között dúl a vita arról, hogy mikor és milyen mértékben emeljék a korábban lefaragott közalkalmazotti béreket és az egészségbiztosítási hozzájárulási kötelezettséggel sújtott nyugdíjakat. Miközben az IMF enyhe emelést ösztönöz, még a tisztségéről lemondott Boc is mindössze öt százalékpontos indexálást volt hajlandó kilátásba helyezni, de csak akkor, ha kedvezően alakul az első negyedévi gazdasági növekedés. Utódja, Mihai Răzvan Ungureanu is körültekintő e tekintetben, kormánya beiktatása előtt a parlamentben csütörtökön közölte, nem tud irreális ígéreteket tenni, ezért szerinte csak „óvatos” nyugdíj- és béremelést lehet végrehajtani, amennyiben a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi. A koalíciót alkotó pártok közül egyébként az RMDSZ és a nem magyar kisebbséget képviselő honatyák ragaszkodnak a legvehemensebben a bér- és nyugdíjemeléshez, utóbbiak például csak azzal a kikötéssel szavaztak bizalmat az Ungureanu-kabinetnek, ha az indexálás már májusban megtörténik.

Eközben a kilátások arra utalnak, hogy a gazdaság tavalyi bővülése (2011 utolsó negyedévében a növekedés üteme elérte a 2,5 százalékot) után idén is mintegy kétszázalékos növekedésre lehet számítani, így nem véletlen, hogy a jobbközép bukaresti koalíció a nyári helyhatósági, majd az őszi parlamenti választások közeledtével azt igyekszik bizonygatni a megszorítások miatt elégedetlen lakosságnak, hogy megérte nemzetközi kölcsönhöz folyamodni, és összehúzni a nadrágszíjat. Közben viszont az országnak idén augusztusban neki kell látnia a 20 milliárd eurós hitelcsomag törlesztéséhez, és elemzők szerint nem kizárt, hogy ennek érdekében Bukarest kénytelen lesz hozzányúlni a tavaly tavasszal ugyancsak az IMF-fel, a Világbankkal és az EU-val kötött elővigyázatossági hitelszerződésben rögzített 5,4 milliárd euróhoz. Érdekes egyébként, hogy a megszorítások miatt elégedetlen romániai lakosság körében – főleg a több mint egy hónapja tartó országos tüntetéssorozat során – nem az IMF, hanem a pénzintézet utasításait zokszó nélkül végrehajtó Boc-kormány volt a „mumus”. A közhangulat azonban könnyen megfordulhat azok után, hogy a bukaresti média feltárta: Jeffrey Franks, az IMF romániai delegációjának vezetője nemrég a síparadicsomáról nevezetes Prahova völgye egyik luxusszállodájában mulatott román állami tisztviselőkkel, többek között az adóhatóság vezetőjével.

„Hogy jobban megértsük a román kultúrát” – indokolta a nagy visszhangot keltő mulatságot Franks, rögtön hozzátéve: mormon vallású, ezért nem dohányzik, s mellőzi a kávét meg az alkoholt, így tiszta a lelkiismerete a bulit illetően. Az ellenzéki szociáldemokraták azonban lecsapták a magas labdát, és Franks visszahívását követelték Christine Lagarde IMF-vezérigazgatótól.

Románia IMF-tapasztalatai, illetve Magyarország kilátásai kapcsán Pajzos Csaba nagyváradi közgazdász érdekesnek tartja, hogy miközben Bukarest esetében a költségvetési kiadások lefaragásáról, a bevételi oldal fölfelé tornászásáról szólt az alku, addig Budapesttől demokratikus jogokat kérnek számon a Valutaalap tárgyalói. „Nyilvánvaló, hogy Magyarországnak szüksége van egyfajta biztonsági övre, hiszen fogytán vannak a tartalékai, miután a magánnyugdíj-pénztáraktól begyűjtött alapokat is adósságcsökkentésre fordította, most pedig a válság elhúzódása miatt újabb adósságemeléshez kénytelen folyamodni.

Az a magyar kormány legnagyobb gondja, hogy nincs sok mozgástere, mivel eddigi, a gazdaság élénkítését célzó intézkedései közepette nem számolt a recesszió elhúzódásával” – nyilatkozta lapunknak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gazdálkodási és menedzsment tanszékének vezetője. Pajzos elsietett intézkedésnek tartja, hogy a magyar kormány az erőteljesebb gazdaságélénkítés helyett már tavaly adósságtörlesztésbe fogott, ami nem fejtett ki élénkítő hatást a gazdaságban.

Ezzel szemben Romániában az eddig fölvett hitelekből növelték a beruházásokra fordított összegeket is, ebből tudtak keresletet teremteni a gazdaságban, így beindult a növekedés. „Az adósság képes növekedést finanszírozni, de nem hosszú távon. Még ha folyó költségvetési kiadásra, nyugdíjra, beruházásra költött is a román állam, ez valamilyen szinten mind visszafordult fogyasztásba. Eközben Magyarország nem beruházásokra fordította pótlólagos bevételeit, hanem adósságokat törölt el, végtörlesztésre használta.

Azt is látni, hogy a budapesti kormány a bukarestivel ellentétben nem a jegybankra bízná a nemzetközi hitelt, hogy stabilizálja a forint árfolyamát, hanem költségvetési politikai intézkedésre használná fel. Tehát módszertani különbség van a hitelfelhasználás tekintetében a két ország között, ám azt még nem tudni, ki lehet ennek a nyertese” – vélekedett kérdésünkre a nagyváradi egyetemi adjunktus.