Harcias szavak, hamis ígéretek

Ezt a félrevezető metaforát szó szerint alkalmazták, ezáltal igazi háború robbant ki több fronton is, így Irakban, a Gázai övezetben, Libanonban, Afganisztánban és Szomáliában. Ártatlan civilek ezrei haltak meg, és ez világszerte milliók felháborodását eredményezte.
Az al-Kaidát mégsem sikerült legyőzni, ezt támasztja alá a Londonból az Egyesült Államokba tartó repülőgépek felrobbantását célzó összeesküvés is. A brit hírszerzés meghiúsította ugyan a tervet, amely több áldozatot követelt volna, mint a 2001. szeptember 11-i merényletek, de egyértelmű, hogy nem ez volt az utolsó ilyen terv.
Az amerikai társadalom sajnos kritikátlanul fogadta el a háborús metaforát, mint magától értetődő válaszlépést az ikertornyok elleni támadásra. Valóban, még most is, amikor széles körben elfogadott, hogy az iraki invázió baklövésnek bizonyult, a „háború a terror ellen” az a keret, amelybe az amerikai politikának illeszkednie kell. Ezt még a demokrata politikusok többsége is elfogadja, nehogy gyengének tartsák védelmi politikájukat.
Ámde a terror elleni háború támogatásának folytatása nem változtat azon, hogy saját céljai ellen irányul. Természetéből fakadóan a háború ártatlan áldozatokat is követel. Még inkább érvényes ez a terrorizmus elleni háborúra, mivel a terroristák hajlamosak elrejtőzni. A civil halottak és sebesültek, a polgári lakosság megalázása dühöt és ellenszenvet ébreszt minden családban és közösségben, és fokozza a terroristák támogatottságát.
Ezenkívül a terrorizmus elvont fogalom, amely egy kalap alá vesz minden olyan politikai mozgalmat, amely terrorista módszereket alkalmaz. Az al-Kaida, a Hamász, a Hezbollah, a szunnita felkelők és az iraki Mahdi-hadsereg egymástól nagyon különböző erők, de George W. Bush globális terrorellenes háborúja megakadályozza, hogy különbséget tegyünk köztük, és ennek megfelelően kezeljük őket. És megakadályozza a tárgyalásokat Iránnal és Szíriával, amelyekre nagy szükség lenne, mivel ez a két ország támogatja a terrorista csoportokat.
Ugyanakkor – amint azt a britek bebizonyították – az al-Kaidához hasonló csoportok megfelelő hírszerzési tevékenységgel kezelhetők. A terrorellenes háború a katonai akcióra helyezi a hangsúlyt, ez pedig csak fokozza a terrorveszélyt, és még nehezebbé teszi a hírszerzés munkáját. Oszama bin Laden és Ajman al-Zavahiri még mindig szabadlábon van, és megtalálásukra kellene összpontosítanunk, ha meg akarjuk akadályozni az Angliában eltervezetthez hasonló támadásokat.
Végül pedig, a terror elleni háború „mi”-re és „ők”-re szakít bennünket. Mi ártatlan áldozatok vagyunk, ők az elkövetők. Miközben mi nem látjuk, hogy magunk is elkövetőkké válunk ebben a folyamatban, a világ nagy része bizony észreveszi – ez pedig jelentős mértékben gyengítette Amerika nemzetközi megítélését és helyzetét.
Ezek a tényezők együttvéve biztossá teszik, hogy a terror elleni háborút nem lehet megnyerni. Ellenkezőleg: a láthatatlan ellenség ellen indított vég nélküli háború nagy károkat okoz nem csupán autoritásunknak és tekintélyünknek, hanem saját társadalmunknak is.
Ez a háború a végrehajtó hatalmak körének veszélyes kiterjedését eredményezte, elhomályosította az egyetemes emberi jogokhoz való ragaszkodásunkat, és megakadályozta a nyílt társadalom lényegét képező folyamatot, ráadásul rengeteg pénzbe kerül. És ami a legfontosabb, a terror elleni háború elvonta a figyelmet más, amerikai irányítást igénylő sürgős feladatokról, mint például az Afganisztánban helyesen elkezdett munka befejezése, a körvonalazódó globális energiaválság vagy a nukleáris fegyverkezés problémájának kezelése.
Az amerikai befolyás csökkenésével a világot a fokozódó erőszak ördögi köre fenyegeti, amelyből csak akkor szabadulhatunk, ha mi, amerikaiak elutasítjuk a terrorellenes háború hamis metaforáját.
A helyzet romlani fog, ha továbbra is a jelenlegi pályán haladunk. Ez most nem akaratunk, hanem valóságérzékelésünk számára próbatétel. Fájdalmas elfogadni, hogy problémáink saját tévképzeteinkből fakadnak, csakhogy ennek elutasítása hosszú távon még több fájdalmat okozhat. Egy nyílt társadalom ereje abban rejlik, hogy képes felismerni és korrigálni saját tévedéseit. Ez az a próbatétel, amely most előttünk áll.
George Soros – üzletember, a Soros Alapítvány és a Nyílt Társadalomért Intézet elnöke
Fordította: F. S.

© Project Syndicate George Soros