Hang-jegy: pillanatkép egy 15 éves történetről

A magyar zenei sajtóban már többször leírták: a magyarországi gitárpop talán egyetlen zenekarnak sem köszönhet annyit, mint ennek a szimpatikus budapesti zenekarnak. A másfél évtizedes fennállását most dupla válogatáslemezzel ünneplő, Szűcs Krisztián énekes vezette csapat munkáiról már korábban is írtunk a Krónikában, ezúttal a zenekaralapítás évfordulójuk kapcsán énekelnénk meg őket. Az esztergomi főiskolás évek után valamikor a 90-es évek közepén – az épp javában tomboló, a Blur, Oasis, Pulp, Suede, Supergrass fémjelezte britpopláz időszakában – színre lépett együttes azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a stílus magyarhoni úttörőjeként teljesen korrekt módon fabrikálta a jobbnál jobb, az előbb felsorolt brit zenekarok hatására készült indie-slágereket.

Persze angolul. Amellett, hogy később már egy összetéveszthetetlen saját hangon szólaltak meg, ízléssel vegyítve különféle, egymástól látszólag távol eső stílusokat, azzal is kitűntek a magyar zenei Bundesligából, hogy lemezeiket németországi stúdióban vették fel – egészen pontosan Stuttgartban, Bernhard Hahn hangmérnök baráti segítségével –, emiatt meg nyilván lemezen jobban is szóltak, mint mondjuk a Kispál és a Borz vagy a Quimby és a Tankcsapda szerényebb körülmények közt rögzített korongjai, hogy csak az „első kört” említsük.

Elismertségüket bizonyítja, hogy 1999-ben a zenekar az REM (és a dEUS) előtt játszhat a Kisstadionban, majd évekkel később, 2006-ban a Radiohead előtt játszhatnak a budapesti Sziget Fesztiválon 50 ezer ember előtt. Közben a szövegek terén is angolról magyarra váltó zenekar ráadásul olyan felvállalható, mégis bombasztikus slágereket volt képes írni – Hol van az a krézi srác?, Dél-Amerika, Éjszaka, Ez a szerelem, Márta, Tudom, hogy szeretsz titokban stb. –, amelyekkel a csapat bátran kiléphetett a szélesebb nagyközönség elé. A frontember, Szűcs Krisztián és társai, Németh Róbert (basszus), Ábrahám Zsolt (gitár), Takács Zoltán (billentyű), Orbán Gyula (dob) az 1995-ös bemutatkozás, a Tick Tock No Fear című lemez óta – ha a legutóbbi sorlemez 2007-ben Sordid Little Symphonies címmel elkészített angol verzióját nem számítjuk – összesen nyolc lemezt készített, és most arra is elérkezettnek érezte az időt, hogy összeállítson egy válogatást legjobb dalaiból.

A november 12-én megjelent Dunabeat 1995–2010 című dupla válogatáslemezen a sikerdalok mellett a számos ritkaság és kiadatlan felvétel is helyet kapott. Az első korongra a Heaven Street Seven legnagyobb slágerei kerültek, a másodikra ritkaságok, kislemez B oldalak, eddig kiadatlan dalok és demók. A zenekar tagjai négy új felvételt is rögzítettek, melyek közül kettő vadonatúj szerzemény (mindkét korongot az Utazás a kegyetlenbe egy-egy – zenéjében teljesen és némiképp szövegében is eltérő – verziója nyitja), két régi dalt pedig újra felvettek (Dunabeat, Mindig jót akarok). A Heaven Street Seven minden sorlemezéről szerepelnek dalok a dupla válogatás slágereket összegyűjtő első korongján, köztük egyetlen angol nyelvű számként az 1997-es Wallflower is.

Az Ez a szerelem szimfonikus változatban hallható – ez egy eddig kiadatlan verzió, csak ezen a válogatáslemezen érhető el. A zenekar rajongói számára az igazi izgalmakat a második korong rejti, mely a zenekar pár kedvenc „albumdala” (mint a 2005 óta már CD-n is kapható Tick Tock No Fear egyik száma, a Burn) és B oldalas ritkasága (mint a 2002-es Ezután maxi bónuszdalaként publikált, koncerten sohasem játszott Valaki mászkál), illetve a már említett két újrarögzített dal mellett számos kiadatlan felvételt tartalmaz. Szerepelnek ismert HS7-számok demói magyarul (Taposs a szívemen, Magyar világsztár), illetve korai angol verziójukban (a Do or Die a Tudom, hogy szeretsz titokban albumról ismert Menni kell tovább demója még a Yonderboi-féle produceri kezelés előttről, a Behind My Blinds pedig a Most vagy mindörökké őse, szintén a 2006-os album felvételeinek idejéből).

Továbbá hallhatók remixek albumdalból (az 1995-ös Fatherből) és demóból is (a Midnight Eggből, a 2008-as Jazz albumról ismert Fél lábbal a zsírban angol eredetijéből kotyvasztott mixet a zenekar billentyűse, Takács Zoltán jegyzi). Igazi kuriózum a 2000-es Cukor sikerlemez idején rögzített viccdal, a 99% felvétele, aminek szövegből először egy zúzós „félimprovizatív” koncertszám lett, majd a 2006-os Tudom, hogy szeretsz titokban album 99% című dala (ezt a 2000-es demót a zenekar konkrétan egy magnókazettáról kaparta elő). Találunk kiadatlan, a közönség számára eddig teljesen ismeretlen szerzeményt is: a Today eredetileg a Jazz album demóján szerepelt, de magyar változat nem készült belőle, így végül nem is került fel a 2008-as lemezre.

Ennek a brit gitárpopból és sajátosan hazai ízekből összerakott muzsikának épp az a legnagyobb erénye, hogy ezredszer is „működni” tud, egy pillanatig nem unalmas. A Dunabeat – ahogy a borító is szuggerálja – egy pillanatkép akar lenni a Heaven Street Seven emlékezetes történetéből.